„Jaj nekik, mert elhagytak engem!” Hós 7
1 Amikor gyógyítani akartam Izráelt, lelepleződött Efraim bűne és Samária gonoszsága. Álnok módon élnek: tolvaj jár a házban, rablóbanda fosztogat az utcán. 2 Eszükbe sem jut, hogy emlékszem minden gonoszságukra. Pedig ott vannak körülöttük tetteik, amelyek színem elé kerültek. 3 Álnok módon keresik kegyét a királynak, hízelkedéssel a vezéreknek. 4 Mindnyájan házasságtörők. Olyanok, mint amikor a kemencét befűti a pékmester, de abbahagyja a tüzelést, míg a megdagasztott tészta meg nem kel. 5 Beteggé teszik királyunkat ünnepnapján tüzes borral a vezérek; kezet nyújt a hangoskodóknak. 6 Közelébe férkőztek álnokul, szívük olyan, akár a kemence: egész éjjel parázslott a haragjuk, de reggelre lángra kap, és lobog, mint a tűz. 7 Mindnyájan izzanak, akár a kemence, megemésztik bíráikat. Királyaik mind elestek, egyikük sem kiáltott hozzám. 8 Efraim a népek közé keveredett. Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos. 9 Idegenek emésztik erejét, de észre sem veszi. Megőszült már, fehérlik a haja, de ő nem veszi észre. 10 Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, mert nem tértek meg Istenükhöz, az Úrhoz, és mindezek ellenére sem keresték. 11 Olyan lett Efraim, mint az együgyű, esztelen galamb! Egyiptomhoz kiáltanak, Asszíriába járnak. 12 Akármerre induljanak, kifeszítem hálómat eléjük. Elfogom őket, mint az égi madarakat, megfogom őket, amint hallom sereglésüket. 13 Jaj nekik, mert elhagytak engem! Pusztulás vár rájuk, mert elpártoltak tőlem! Én megváltanám őket, de ők hazugságot beszélnek rólam. 14 Ahelyett, hogy szívből hozzám kiáltanának, csak jajgatnak fekhelyükön; keseregnek, hogy nincs gabona, nincsen must, elfordulnak tőlem. 15 Én neveltem őket, és erősítettem karjukat, mégis rosszat gondolnak rólam. 16 Megtérnek, de nem a Felségeshez, olyanok, mint a meglazult íj. Fegyver által esnek el vezéreik, szitkozódó nyelvük miatt: így lesznek csúffá Egyiptomban.
Bibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata
„Jaj nekik, mert elhagytak engem!” (13) Isten nélkül jaj nekünk! A „jaj” állapotát érzékletes képekkel szemlélteti az igeszakasz. „Meg nem fordított lángos” vagyunk hit nélkül élve, kidobandóan feketévé égve (8). Áldott legyen az Isten, mert mi nem jajgatunk, hanem kiálthatunk az Úrhoz, aki kiváltott minket a „jaj” állapotából (11).
RÉ21 334 RÉ 475
A Messiás országlása | 251 | Úr lesz a Jézus mindenütt
„… azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.” Jn 6,60–65
60 Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt? 61 Mivel pedig Jézus jól tudta, hogy ezért zúgolódnak a tanítványai, így szólt hozzájuk: Ez megbotránkoztat titeket? 62 Mi lesz, ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? 63 A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet. 64 De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt. 65 És így folytatta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(63) „… azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.” (Jn 6,60–65)
Még a tanítványok közül sem érti mindenki Jézus beszédét, „kemény”, azaz megbotránkoztató beszédnek tartják. A „testének evéséről” és „vérének ivásáról” mondott szava azonban „Lélek és élet” (63), azaz életadó Lélek. Őt „enni és inni” azt jelenti: őt szavaival és tetteivel, mint testté lett Igét (1,14) egészen befogadni. Aki csak kenyeret akar kapni tőle, nem képes erre. Urunk viszont új, örök életet ad, amelynek régi életünk mindig ellenáll. Az élet Igéje éppen ebben az „ó emberi” életünkben kíván gyökeret verni, ahogyan Pál is mondja: „azt az életet […], amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem” (Gal 2,20). Így lesz Urunk életet adó eledellé a világ számára, és így állhat helyre az Isten és ember között megszakadt kapcsolat, hogy átmehessünk a halálból az életbe. Mindezt a földi ember csak a hit szemével láthatja, vagyis csak azok, akiknek ezt a látást a mennyei Atya megadta. Néhányan még a tanítványi körből sem tudják Urunk szavait elfogadni, és talán a látszatvalóságok világába menekülnek. Milyen kár, hogy már az első keresztyén közösségben is vitát vált ki az egységet szolgáló szent vacsora. Becsüljük meg közösségünket Krisztussal és egymással.
