„Izráel elfelejtette alkotóját...” Hós 8
1 Kürtöt a szádhoz! Sasként tör az ellenség az Úr házára! Mert megszegték szövetségemet, ellene szegültek utasításaimnak. 2 Akkor majd így kiált hozzám Izráel: Istenem! Mi ismerünk téged! 3 Elvetette Izráel a jót, hát ellenség üldözi majd! 4 Királyt választottak, de nélkülem, és olyan vezért, akihez nincs közöm. Ezüstjükből és aranyukból bálványokat készítettek, de csak romlásukra. 5 Félredobom borjúdat, Samária! Haragra gyulladtam miatta, nem maradhat ez soká büntetés nélkül! 6 Izráelből való ez, mesterember csinálta, nem Isten ez. Bizony, ízzé-porrá törik Samária borjúja! 7 Ha szelet vetnek, vihart aratnak. A gabona nem hoz kalászt, nem lesz belőle liszt, vagy ha lesz is, idegenek emésztik föl. 8 Elpusztítják Izráelt! Olyan lett a népek között, mint egy ócska holmi, ami senkinek sem kell. 9 Hiszen ők Asszíriába jártak, mint a kóborló vadszamár; Efraim pénzen vásárolt szeretőket. 10 Ha pénzt fizetnek is a népeknek, én majd összegyűjtöm őket. Még egy kis idő, és vállukon érzik majd a fejedelmek királyának terhét. 11 Sok oltárt épített Efraim vétkesen: ezek az oltárok vitték őt a bűnbe. 12 Előírhatok nekik ezernyi törvényt, azt gondolják, nem tartozik rájuk. 13 Szeretik a véresáldozatot, mert ha bemutatják, ők maguk ehetik a húst. De nem is fogadja tőlük kedvesen az Úr! Nem feledkezik meg bűnükről, megbünteti őket vétkeik miatt: vissza fognak térni Egyiptomba. 14 Izráel elfelejtette alkotóját, és palotákat épített, Júda pedig számos erődített várost. De tüzet bocsátok városaira, és megemészti palotáit.
Bibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata
„Izráel elfelejtette alkotóját...” (14). Izráel hűtlenségének az az oka, hogy elfelejtette alkotóját (14). Isten nélkül szétesik az élet! I. Jeroboám király egy aranyborjút állíttatott fel a bételi szentélyben. Az ember igénye az, hogy látni akarja az Istent, folyamatosan és konkrétan tapasztalni akarja az Úr győzelmet adó jelenlétét. Ezért az ember mindig bálványokat gyárt. Valójában az aranyborjút emeltük az Isten helyébe (5–6).
RÉ21 314 RÉ 473
Napi ének | 226 | Felséges Isten, nagy nevedet áldom
„Örök élet beszéde van nálad.” Jn 6,66–71
66 Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. 67 Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? 68 Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. 69 És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje. 70 Jézus így válaszolt nekik: Vajon nem én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? Egyikőtök mégis ördög. 71 Júdás Iskáriótesre, Simon fiára értette ezt, mert ez akarta őt elárulni, egy a tizenkettő közül.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(68) „Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,66–71)
A „kemény” beszédről kialakult vita miatt sokan kiváltak a tanítványi körből. Ez a kilépési hullám áll Urunknak a 12 tanítványhoz intézett kérdése mögött: „Vajon ti is el akartok menni?” (67). Péter, a tizenkettő nevében is, először ellenkérdéssel, majd hitvallással válaszol: „Uram, kihez mehetnénk?” Ha téged elhagynánk, ez kilátástalan visszalépést jelentene számunkra, mert egyedül nálad van az „örök élet beszéde”. De mi már „hisszük és tudjuk” is, hogy kicsoda vagy: „az Istennek Szentje” (69). „Hit és tudás”, ebben a felcserélhetetlen sorrendben, minden Istenről való beszéd alapvető foglalata. Világunkban úgy bízunk meg valakiben, hogy előbb megismerjük őt, Isten világában ez fordítva van. Minden tudomány hitünk szolgálatában állhat, és segíthet abban, hogy hit és tudás elválaszthatatlanul, mégis elegyítetlenül álljon egymás mellett. Így maradhat meg a hit hitnek. E gyönyörű hitvallásnak mintegy ellentéte Júdás számunkra érthetetlen árulása (70k). Urunk választotta őt tanítványul, tudta mire készül, isteni irgalmával mégis maga mellett hordozta. Mindez azt jelenti, hogy az isteni kiválasztás nem zárja ki emberi felelősségünket. Ezért kérdezi Urunk tőlünk is: „Vajon ti is el akartok menni?”.
