„Ne örülj...” Hós 9
1 Ne örülj, Izráel, ne ujjongj, mint a népek! Mert hűtlen lettél Istenedhez, és szereted a paráznaság bérét, minden szérűn a gabonát. 2 De a szérű és a sajtó nem tartja el őket, hiányozni fog a must. 3 Nem lakhatnak az Úr országában: Efraim visszatér Egyiptomba, Asszíriában pedig tisztátalant eszik. 4 Nem áldozhatnak bort az Úrnak, és véresáldozataik nem lesznek kedvesek neki. Kenyerük olyan, mint a gyászolóké, tisztátalan lesz az, aki eszi. Kenyerük csak éhségüket csillapítja, de nem juthat az Úr házába. 5 Mit fogtok készíteni az ünnepnapra, az Úr ünnepnapjára? 6 Akik elmennek az elpusztult országból, azokat Egyiptom gyűjti össze, Memfisz temeti el. Ezüstön szerzett értékeiket benövi a csalán, sátraikat fölveri a gaz. 7 Eljön a büntetés ideje, eljön a megtorlás ideje. Majd megtudja Izráel, bolond-e a próféta, eszelős-e a lélek embere. Mivel sok a bűnöd, nagy a gyűlölködés. 8 Ólálkodik a próféta körül Efraim, Istenem népe. Csapdát állítottak minden útjára, gyűlölködnek Istene házában. 9 Mélységesen megromlottak, mint egykor Gibeában. De nem feledkezik meg bűnükről az Úr, megbünteti őket vétkeik miatt. 10 A pusztában olyannak találtam Izráelt, mint a szőlőfürtöt. Őseitekre úgy néztem, mint a fügefa első termésére. De amikor Baal-Peórhoz elértek, átpártoltak a gyalázatoshoz. Olyan förtelmessé lettek, mint akit szerettek. 11 Elszáll, mint a madár Efraim dicsősége. Nem lesz többé szülés, sem terhesség, sem fogamzás! 12 Ha fölnevelik is fiaikat, elveszem tőlük, nem lesz belőlük ember. Jaj lesz nekik, ha elfordulok tőlük. 13 Efraimra úgy néztem, mint a mezőn elültetett fára. De Efraimnak ki kell szolgáltatnia fiait a gyilkosoknak. 14 Adj nekik, Uram! – de mit adj? Adj nekik meddő méhet és elapadt emlőket! 15 Minden gonoszságuk Gilgálban kezdődött, már ott meggyűlöltem őket. Gonosz tetteik miatt kiűzöm őket házamból. Nem szeretem őket többé, mert vezéreik mind pártütők. 16 Csapás érte Efraimot, gyökere elszáradt, nem hoz több gyümölcsöt. Ha születnek is gyermekei, megölöm kedves magzatait. 17 Elveti őket az én Istenem, mert nem hallgattak rá. Bujdosók lesznek a népek között.
Bibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata
„Ne örülj...” (1). Mindenki örül, szüret van, ujjongás, vigalom: élvezik az életet, esznek, isznak, mulatnak, vagy háborúznak. Aztán jön a próféta: dörgedelmes beszédben hűtlenségről, paráznaságról, büntetésről szól; Istent emlegeti, mint aki hamarosan lesújt ítéletével (1–6). A próféta ítélete jogos; ma is szól. De a próféta nem egy ítélő Istent hirdet csupán, hanem egy olyan Urat, aki egykor örömét lelte népében, miként a pusztában eltikkadt vándor örül az oázisnak (10). Az Úrban van minden öröm forrása.
RÉ21 769 RÉ 394
Jézus Krisztus messiási küldetése | 450 | Zengj, nyelvem, ékesen
„… az én időm még nem jött el.” Jn 7,1–13
1 Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában maradni, mivel a zsidók meg akarták ölni. 2 Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátrak ünnepe. 3 Testvérei ekkor ezt mondták neki: Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a tetteidet, amelyeket cselekszel! 4 Mert senki sem cselekszik titokban, ha ismertségre törekszik. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt! 5 Mert a testvérei sem hittek benne. 6 Jézus pedig így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. 7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak. 8 Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el. 9 Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában. 10 Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem titokban. 11 A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: Hol van ő? 12 És sokat suttogtak róla a tömegben: némelyek azt mondták róla, hogy jó ember, mások viszont azt, hogy nem az, sőt félrevezeti a népet. 13 De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a zsidóktól.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(8) „… az én időm még nem jött el.” (Jn 7,1–13)
Emberileg nézve nemigen értjük, hogy Urunk miért titokban megy fel Jeruzsálembe, a lombsátrak ünnepére. Hiszen az ünnep második felében nyilvánosan tanít majd a templomban (14). Nem mondott volna igazat? Nem erről van szó. Isten Fiát nyilván nem kényszeríthetik még testvérei sem, különösen akkor nem, ha csak sikeres csodatevőként szeretnék őt látni Jeruzsálemben. Szavuk nem a hit szava. Urunk ismeri az Istentől rendelt időket és alkalmakat, nem igazodik emberi szempontokhoz. Az ünnepen való rejtett jelenléte azonban lehetőség arra, hogy a mellette vagy ellene szóló véleményeket a suttogó propaganda megfogalmazza. Ez nem nyilvános vita, hiszen az emberek „félnek” véleményük mellett kiállni (13). Tanulságos látni, miként vélekednek Jézusról. Vannak, akik érdeklődnek iránta, és „keresik őt” (11), vannak, akik „jó embernek” mondják (12), mások „a nép félrevezetőjének” (12) tartják. Változott-e világunk kétezer év óta? A keresztyénség nem kerekasztal-beszélgetés vagy vitanap Jézusról, hanem félelem nélküli bizonyságtétel a világ Megváltójáról, hogy akik keresik őt, azoknak segítséget jelentsen hitvallásunk. „A szeretetben nincsen félelem” (1Jn 4,18).