„Efraim betanított üsző, szeret gabonát nyomtatni” Hós 10
1 Dús lombú szőlőtő Izráel, gyümölcsöt is bőven terem. Minél több gyümölcse lett, annál több oltárt épített; minél szebb lett országa, annál szebb szent oszlopokat állított. 2 Csalárd a szívük, de most meglakolnak. Isten lerombolja oltáraikat, elpusztítja szent oszlopaikat. 3 Akkor majd azt mondják: Nincs nekünk királyunk, mert nem féltük az Urat! De mit is tehetne értünk a király? 4 Hangzatosan fogadkoztak, hamisan esküdöztek, még szerződéseket is írtak, az igazság pedig olyan lett, mint a burjánzó mérges gaz a szántóföld barázdáiban. 5 A bét-áveni borjú miatt aggódnak Samária lakói, meggyászolja azt a nép, jajgatnak miatta a bálványpapok, mert odalett dicsősége. 6 Azt is elviszik Asszíriába, ajándékul a nagy királynak. Megszégyenül Efraim, szégyent vall tervével Izráel! 7 Elpusztul Samária, királya olyan lesz, mint forgács a víz színén! 8 Elpusztulnak a bét-áveni áldozóhalmok, ahol Izráel vétkezik, gaz és bogáncs növi be oltárait. Azt mondják majd a hegyeknek: Takarjatok el! – a halmoknak pedig: Omoljatok ránk! 9 Gibea óta vétkes vagy, Izráel! Ellenem lázadtak ott, de majd eléri őket Gibeában a háború a gonosz emberek miatt. 10 Megfenyítem őket tetszésem szerint, összesereglenek ellenük a népek, és megbűnhődnek kettős bűnükért. 11 Efraim betanított üsző, szeret gabonát nyomtatni. Én megkíméltem szép nyakát, de majd igába fogom Efraimot, Júda szántani fog, Jákób meg boronál. 12 Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Törjetek föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét. 13 Bűnösen szántottatok, álnokságot arattatok, ettétek a hazugság gyümölcsét. Bizony, a magad tetteiben és sok harcosodban bíztál. 14 De néped körében harci lárma támad, és elpusztul minden erődítményed, ahogyan Salman elpusztította Bét-Arbélt, mikor a csatában az anyákat gyermekeikkel együtt mészárolták le. 15 Így bánnak el veletek Bételben szörnyű gonoszságotok miatt. Hajnalra menthetetlenül elpusztul Izráel királya!
Bibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata
„Efraim betanított üsző, szeret gabonát nyomtatni” (11). Nincs élet iga nélkül. Az igába szorított élet lehet egyedül szabad élet: rendben, keretek között, munkában, mások számára is hasznosan. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy ki teszi ránk az igát. Hóseás arra az igára emlékezik vissza, amit az Úr tett saját, megszabadított népére. Ebben az igában nem kötötték be a cséplő üsző száját, aki nyugodtan ehetett, miközben áthúzta a cséplőszánt a gabonán. Ez az iga, az Úr igája, gyönyörűséges, terhe könnyű, áldása nagy (Mt 11,30). Amint lerázzuk magunkról az Úr igáját (1–4), marad a súlyos, halálos emberi iga (5–11).
RÉ21 477 RÉ 208
Zsoltárdicséret | 191 | Dicsérd az Istent mostan, ó, én lelkem
„Az én tanításom […] azé, aki elküldött engem.” Jn 7,14–24
14 Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett. 15 A zsidók csodálkoztak ezen, és ezt kérdezték: Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta? 16 Jézus így válaszolt nekik: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. 17 Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok. 18 Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és abban nincs hamisság. 19 Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni? 20 A sokaság erre ezt mondta: Ördög van benned! Ki akar téged megölni? 21 Jézus így válaszolt nekik: Egyetlen dolgot cselekedtem, és ti mindnyájan csodálkoztok rajta. 22 Gondoljátok meg: a körülmetélkedést Mózes rendelte el nektek – nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van –, és szombaton is körülmetélitek az embert. 23 Ha körülmetélitek az embert szombaton, hogy Mózes törvénye ne sérüljön, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton? 24 Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(16) „Az én tanításom […] azé, aki elküldött engem.” (Jn 7,14–24)
Urunk a templomi tanításában kételkedők kérdésére válaszol: „Honnan van mindaz, amit tanítasz?”. Isteni eredetű-e, vagy te találtad ki? Más formában, de ma is ugyanezt kérdezi Jézustól a világ. Hit és kételkedés ugyanis szorosan összefügg, a hit utcájának elején gyakran a kételkedés áll. Jézus elfogadja a kérdezés jogosultságát, sőt, válaszol kérdéseinkre. Az pedig már a kérdező dolga, hogy mit kezd válaszával. Ő azt mondja: nem elméletekkel, mennyei kinyilatkoztatásokkal lehet a kételkedést csillapítani, hanem a hétköznapok tapasztalatával: „Ha valaki kész cselekedni Isten akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy tőle való-e” (17). Az ő akaratának cselekvése pedig azzal kezdődik, hogy megkérdezzük: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Ha minden cselekvésünk kezdetén az Istenre figyelésünk áll, akkor nem a „saját dicsőségünket” keressük (18), nem avatjuk saját akaratunkat, tetteinket szentté.
Ha így gondolkodnának Jézus hallgatói, és értenék Isten akaratát, akkor nem keresnék őt halálra, mert – úgymond – gyógyításával megszegte a szombat törvényét. Isten törvénye nem „okoskodásra” adatott, hanem az ő jóságának, gyógyító hatalmának bemutatására. Adj, Uram, engedelmes szívet, hogy ma is lássam, és cselekedjem akaratodat.
