„Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására” Ám 8
1 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az Úr: Íme, egy kosár érett gyümölcs! 2 Ezt kérdezte tőlem: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: Egy kosár érett gyümölcsöt. Akkor ezt mondta nekem az Úr: Elérte a vég népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki. 3 Azon a napon jajgatássá válnak a templomi énekek – így szól az én Uram, az Úr. Tömérdek hulla lesz mindenütt, csendben rakják le őket. 4 Halljátok meg ezt ti, akik a szegények vesztét kívánjátok, és ki akarjátok pusztítani az ország nincstelenjeit! 5 Mert így beszéltek: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk, és a szombat, hogy gabonával kereskedjünk, kisebb vékával, nagyobb súlyokkal és hamis mérleggel csalva, 6 hogy megvehessük a nincsteleneket pénzen, a szegényeket egy pár saruért, és eladhassuk a hulladék gabonát? 7 Megesküdött az Úr Jákób büszkeségére: Sosem felejtem el, hogy miket műveltek! 8 Ne rendüljön meg emiatt a föld, és ne gyászoljon minden lakója? Úgy megemelkedik, akár a Nílus, árad és apad, mint Egyiptom folyója. 9 Azon a napon – így szól az én Uram, az Úr – naplementét idézek elő délben, és sötétségbe borítom a földet fényes nappal. 10 Ünnepeiteket gyászra változtatom, és dalaitokat siratóénekre. Minden derékra gyászruhát vetetek, minden fejet kopasszá teszek; olyan gyászba borítom őket, amilyet az egyszülöttért tartanak. Ilyen keserves nap lesz a végük. 11 Jön majd olyan idő – így szól az én Uram, az Úr –, amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására. 12 Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét, de nem találják. 13 Azon a napon elepednek a szomjúságtól a szép szüzek és az ifjak, 14 akik Samária bálványára esküsznek, és így beszélnek: Dán Istenére mondom! – vagy: A beérsebai útra mondom! Elesnek, és nem kelnek fel többé!
Bibliaolvasó Kalauz – Tóth-Mihala Veronika igemagyarázata
„Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására” (11b). Eljön az Úr türelmének a vége, haragja megérik a csalások miatt. Amiatt, hogy becsapja a kereskedő a vevőket, kisemmizi a nincsteleneket, és a kiszolgáltatottság halmain gazdagszik meg. Az ítéletkor a gyász világméretű jelenséggé válik, még a nappal is éjbe borul. S ekkor, az éhínség idején, megéheznek az emberek a világ gazdájának szavára.
RÉ21 497 RÉ 339
Zsoltárdicséret | 159 | Ne zúgolódj, ha látod a hitetlent
„Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” Jn 9,13–17
13 Ezt az embert, aki nemrég még vak volt, a farizeusok elé vezették. 14 Az a nap pedig szombat volt, amelyen Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta annak az embernek a szemét. 15 A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok. 16 Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot. Mások így szóltak: Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket? És meghasonlás támadt köztük. 17 Ezért ismét a vakhoz fordultak: Te mit mondasz róla? Hiszen a te szemedet nyitotta meg. Ő ezt felelte: Próféta.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(16) „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” (Jn 9,13–17)
Ez a néhány sor nem csak a régenvolt farizeusok felett mond ítéletet, itt az emberi szűk látómező és Isten szabadító szeretete közötti mérhetetlen távolság válik kitapinthatóvá. Bűnt követett el Jézus, akit máris prófétának kiáltott ki a meggyógyított vak, vagy sosem látott csodát tett? Ráadásul egy csoda nem bizonyít semmit, lehet „csak próbára tesz […] az Úr […], hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket” (5Móz 13,4). Fontos figyelmeztetés ez, nem kell rögtön megvetően tekintenünk Jézus ellenfeleire fenntartásaik miatt. Mégis, maga a törvény mond felettük ítéletet, mivel ez a tétel csak abban az esetben igaz, ha a próféta, álomlátó az Úrtól akar eltéríteni. Jézus viszont minden mozdulatával, tettével és mondatával az Úr dicsőségét hirdette. Nem a csoda a döntő. Nem is a gyógyulás. A gyógyítás Istenre, az ő feltétel nélküli irgalmára mutat: ezt kellett volna felismerni. Ehhez viszont Istenre kell függeszteni a tekintetet, és félre kell tenni a leegyszerűsítő, csodát már nem ismerő világlátást. Isten mindig az elképzeléseink felett áll.
