„Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket a földjükből, amelyet nekik adtam – ezt mondja az Úr, a te Istened” Ám 9,11–15
11 Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt hajlékát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan. 12 Birtokba veszik Edóm maradékát és mindazokat a népeket, amelyeket majd rólam neveznek el – így szól az Úr, aki ezt véghezviszi. 13 Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor nyomon követi a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt; must csorog majd a hegyekről, folyik mindenütt a halmokról. 14 Jóra fordítom majd népemnek, Izráelnek a sorsát. Az elpusztult városokat fölépítik, és azokban fognak lakni. Szőlőket ültetnek, és isszák azok borát, kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét. 15 Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket a földjükből, amelyet nekik adtam – ezt mondja az Úr, a te Istened.
Bibliaolvasó Kalauz – Tóth-Mihala Veronika igemagyarázata
„Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket a földjükből, amelyet nekik adtam – ezt mondja az Úr, a te Istened” (9,15). Amint a magban benne van az új élet fedezete, úgy lelhető fel ebben az ítéletes próféciában is az evangélium. Isten jóra fordító Úr. Megsebez, de be is kötöz, a felperzselt földön újat plántál. Meggyökereznek szándékai, újat teremnek szavai. A könyv evangéliumi forgatókönyve Jézus életének fordulatát tükrözi: a megváltást megelőzi a szenvedés. Ez gyakorta életünk agendája is.
RÉ21 85 RÉ 85
Jézus Krisztus messiási küldetése | 456 | Győzhetetlen én kőszálom
„Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.” Jn 9,24–34
24 Odahívták tehát másodszor is azt az embert, aki nemrég még vak volt, és ezt mondták neki: Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös. 25 Ő így válaszolt: Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok. 26 Ekkor megkérdezték tőle: Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet? 27 Ő így válaszolt: Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni? 28 Megszidták, és ezt mondták: Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk. 29 Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, honnan való. 30 Az ember így válaszolt nekik: Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. 31 Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. 32 Örök idők óta nem hallott olyat senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. 33 Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni. 34 Erre így feleltek neki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiközösítették.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(33) „Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.” (Jn 9,24 –34)
A történet negyedik, záró egységét a tanúskodás bizonyságtétellé alakuló tragikus, de felemelő sorai adják. A hitre jutás, különösen a hit megvallása mindig következményekkel jár. Ez lehet elismerés, de ez esetben elutasításhoz vezet. A történet nyitánya egy Jézusnak szegezett kérdés volt: vajon ki vétkezett, ha valaki vakon születik? Ő, vagy a szülei? (2) Miért van szenvedés és gyötrelem a világban? Miért kell néhányaknak terheket cipelniük egy életen át, míg másoknak az élet napos oldala jut? Nagy teológiai eszmefuttatás lehetőségét kínálta ez a dilemma Jézusnak, ő azonban, életünk Ura, nem elméleteket gyártott. Nem megmagyarázni akarta a szenvedést, hanem legyőzni a gonosz erejét. Nagy lecke ez, de nemcsak nekünk, hanem a világ bölcseinek is. A vizsgálatot vezető farizeusoknak (13) a csodálatos gyógyulás nem az istendicsőítés alkalma volt, hanem feltárandó üggyé lett. Ők valamennyien tökéletesen tudták a leckét, és bőszítette őket, hogy a bűnösnek tartott meggyógyult vak olyan igazságot feszeget, amelyet az elméleti tudás birtokosai soha nem tehetnek magukévá. Ő rájött: ha valaki nem Istentől való, semmit nem tud tenni egy jó ügy érdekében. Boldog, aki ezt a felismerést szívébe tudja zárni. És áldott az Isten, akinek életadó ereje előtt naponta hódolhatunk.
