„Ne tegyétek magatokat ezek közül semmivel se tisztátalanná!” 3Móz 18
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 3 Ne cselekedjetek úgy, ahogyan Egyiptomban szokás, ahol laktatok. És ne cselekedjetek úgy, ahogyan Kánaán földjén szokás, ahova beviszlek benneteket. Ne kövessétek a szokásaikat! 4 Az én törvényeim szerint cselekedjetek, az én rendelkezéseimet tartsátok meg, és azokat kövessétek! Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 5 Tartsátok meg rendelkezéseimet és törvényeimet, mert aki megcselekszi azokat, él általuk. Én vagyok az Úr! 6 Senki se közeledjék egyetlen vér szerinti rokonához sem azért, hogy fölfedje annak szemérmét. Én vagyok az Úr! 7 Apád szemérmét és anyád szemérmét ne fedd föl: anyád ő, ne fedd föl a szemérmét. 8 Apád feleségének a szemérmét ne fedd föl: apádé az a szemérem. 9 Testvérednek: apád leányának vagy anyád leányának a szemérmét ne fedd föl, akár otthon, akár máshol született. 10 Fiad leányának vagy lányod leányának a szemérmét ne fedd föl, mert saját szemérmed az. 11 Apád felesége leányának a szemérmét ne fedd föl: apád szülöttje, a saját testvéred ő. 12 Apád nővérének a szemérmét ne fedd föl: apád vérrokona ő. 13 Anyád nővérének a szemérmét ne fedd föl, mert anyád vérrokona ő. 14 Apád testvérének a szemérmét ne fedd föl, feleségéhez se közeledj: saját nagynénéd ő. 15 Menyednek a szemérmét ne fedd föl: fiadnak a felesége ő, ne fedd föl a szemérmét. 16 Testvéred feleségének a szemérmét ne fedd föl: testvéredé az a szemérem. 17 Egy asszonynak és leányának a szemérmét ne fedd föl. Fiának a leányát és lányának a leányát ne vedd el, hogy fölfedd a szemérmüket, mert vérrokonok ők. Fajtalanság ez. 18 Ne végy feleségül senkit a testvére mellé, nehogy vetélkedés támadjon, ha még testvére életében fölfeded a szemérmét. 19 Ne közeledj nőhöz havi tisztátalansága idején, hogy fölfedd a szemérmét. 20 Honfitársad feleségével ne közösülj, mert tisztátalanná teszed magad vele. 21 Gyermekedet ne add oda, hogy elégessék Moloknak; ne gyalázd meg ezzel Istened nevét! Én vagyok az Úr! 22 Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az. 23 Semmiféle állattal ne közösülj, mert tisztátalanná teszed magad vele. És asszony se álljon meg állat előtt, hogy párosodjék vele. Förtelem az. 24 Ne tegyétek magatokat ezek közül semmivel se tisztátalanná! Mert azok a népek tették magukat mindezekkel tisztátalanná, amelyeket kiűzök előletek. 25 Így vált tisztátalanná az a föld. Ezért majd számon kérem rajta a bűnét, és ki fogja hányni lakosait az a föld. 26 Ti azonban tartsátok meg rendelkezéseimet és törvényeimet! Ne kövessetek el egyet sem ezek közül az utálatosságok közül, se a közületek való, se a köztetek tartózkodó jövevény. 27 Mert az előttetek fekvő föld lakói elkövették mindezeket az utálatosságokat, azért lett tisztátalanná az a föld. 28 Ne hányjon ki titeket is az a föld, ha tisztátalanná teszitek, ahogyan kihányta az előttetek levő népeket. 29 Mert aki csak egyet is elkövet ezek közül az utálatosságok közül, azt mind ki kell irtani népe közül, ha ilyet követ el. 30 Tartsátok meg, amiket elrendeltem, és semmit ne kövessetek el azok közül az utálatos szokások közül, amelyeket előttetek elkövettek, és ne tegyétek magatokat tisztátalanná azokkal! Én, az Úr vagyok a ti Istenetek!
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
Nem csupán Mózes idejében, de ma is a legélesebb társadalmi vita a szexuális szabadság és önrendelkezés témája körül bontakozik ki. Mit szabad, mit nem szabad? Nos, Isten népének az ige egyértelműsége ajándékoz életet. Az ige által förtelmesnek és utálatosnak nevezett szexuális gyakorlatokkal szemben Isten azt kívánja, hogy népe az Ő törvényéhez, azaz a tisztasághoz ragaszkodjon. Csak egy példa: a korai egyház missziója nagyrészben volt köszönhető annak, hogy az első keresztyének komolyan vették az ige szexuális tisztaságra vonatkozó rendelkezéseit.
RÉ21 483 RÉ 336
Nagyheti ének | 484 | Királyi zászló jár elöl
„Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?” Jn 18,1–11
1 Miután ezeket elmondta Jézus, kiment tanítványaival a Kidrón-patakon túlra. Volt itt egy kert, ide ment be tanítványaival együtt. 2 Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert gyakran gyűltek ott össze Jézus és a tanítványai. 3 Júdás tehát maga mellé vette a katonai csapatot, a főpapoktól és a farizeusoktól küldött templomi szolgákat, és odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. 4 Jézus pedig tudva mindazt, ami reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: Kit kerestek? 5 Azok így feleltek: A názáreti Jézust. Én vagyok – mondta Jézus. Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. 6 Amikor azt mondta nekik: Én vagyok – visszatántorodtak, és a földre estek. 7 Ekkor újra megkérdezte tőlük: Kit kerestek? Ők ismét ezt felelték: A názáreti Jézust. 8 Jézus így szólt: Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni! 9 Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit. 10 Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkus volt. 11 Erre Jézus így szólt Péterhez: Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(11) „Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?” (Jn 18,1–11)
Még az elfogatás történetében is szemléletesen ábrázolódik ki Jézus köztünk végzett forgolódásának egyik jellegzetessége: minden ártalomtól óvja nemcsak az övéit, hanem magát az embert általában. Például látva a Júdás vezette martalócokat, elejét kívánja venni minden felesleges vérontásnak, és még mielőtt árulója azonosíthatná őt, az elfogók elé lép, és megkérdezi, kit keresnek. Amikor a nevét mondják, rögtön felel: „Én vagyok”. A katonák felelete utáni megtántorodása és földre esése valóban lehet isteni bemutatkozásának természetfeletti hatása, ahogy ezt sok magyarázó állítja, de szintén utalhat arra felfordulásra, dulakodásra, amely a következőkben kialakulhatott a katonák és a tanítványok között. Jézus viszont felülemelkedik e káoszon, megálljt szab az erőszaknak: ha engem kerestek, a többieket hagyjátok elmenni!; Péter, tedd hüvelyébe a kardodat! Jézus Krisztus elfogásának vészterhes káosza közepette is úgy mutatkozik, mint Úr, mint aki nem veszti el uralmát az események felett, mint aki nem elszenvedője, akaratlan áldozata, hanem tevékeny részese annak, aminek az Atya akarata alapján meg kell történnie. „Ki mindent kézen fogva tart, / Megfogattatni így akart.”
