„Tartsátok meg rendelkezéseimet!” 3Móz 19
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Szólj Izráel fiainak egész közösségéhez, és mondd meg nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok. 3 Anyját és apját mindenki tisztelje. Tartsátok meg szombatjaimat. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 4 Ne forduljatok a bálványokhoz, és ne készítsetek magatoknak öntött istenszobrokat. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 5 Ha békeáldozatot mutattok be az Úrnak, úgy áldozzatok, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. 6 Az áldozás napján és másnap egyétek meg, ami pedig harmadnapra marad, azt égessétek el! 7 Ha mégis eszik valaki harmadnap belőle, az romlott húst eszik, így az nem talál kedves fogadtatásra. 8 Bűn terheli azt, aki abból eszik, mert meggyalázta az Úr szentségét. Ki kell irtani az ilyen embert népe közül. 9 Amikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és ami aratás közben elhullott, azt ne szedjétek föl. 10 Szőlődet se böngészd végig, és a szőlődben lehullott szemeket ne szedd föl. Hagyd ott azokat a nincsteleneknek és a jövevényeknek. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 11 Ne lopjatok, ne hazudjatok, és csalással senki se károsítsa meg honfitársát! 12 Ne esküdjetek hamisan nevemre, mert meggyalázzátok Istenetek nevét. Én vagyok az Úr! 13 Felebarátodat ne sanyargasd és ne rabold meg! A napszámos bére ne maradjon nálad másnap reggelig! 14 A süketet ne szidalmazd, a vak elé ne vess gáncsot! Félj Istenedtől: Én vagyok az Úr! 15 Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben! Ne légy elfogult a nincstelen javára, és ne kedvezz a hatalmasnak! Igaz ítéletet hozz honfitársad ügyében! 16 Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod életére! Én vagyok az Úr! 17 Ne gyűlöld szívedben embertársadat! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében. 18 Ne légy bosszúálló, se haragtartó néped fiaival szemben! Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr! 19 Tartsátok meg rendelkezéseimet! Állatodat más fajtával ne párosítsd! Ne vesd be meződet kétféle maggal! Ne végy magadra kétféle anyagból szőtt ruhát! 20 Ha egy férfi egy nővel hál, vele közösül, és az a nő egy szolgálóleány, akit egy másik férfival eljegyeztek ugyan, de még nem váltottak ki, se szabadon nem bocsátottak, akkor büntessék meg őket, de ne haljanak meg, mert nem volt szabad a nő. 21 A férfi vigye el jóvátételi áldozatát az Úrnak, a kijelentés sátrának a bejáratához: egy jóvátételi áldozatra szánt kost. 22 Végezzen érte engesztelést a pap a jóvátételi áldozatra szánt kossal az Úr színe előtt vétkéért, amelyet elkövetett, és akkor bocsánatot nyer vétkéért, amelyet elkövetett. 23 Ha majd bementek arra a földre, és ültettek mindenféle gyümölcsfát, tartsátok a gyümölcsét körülmetéletlennek, három esztendeig legyen körülmetéletlen: ne egyetek belőle! 24 A negyedik esztendőben szenteljétek minden gyümölcsét ünnepi ajándékként az Úrnak, 25 az ötödik esztendőben pedig már megehetitek a gyümölcsét. Így bőven fog teremni nektek. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 26 Ne egyetek semmit a vérével! Varázslást ne űzzetek, és ne jövendölgessetek! 27 Ne nyírjátok le halántékotokról a hajat, és ne csúfítsd el a szakállad végét! 28 Ne vagdossátok be testeteket halottért, és ne végezzetek magatokon tetoválást. Én vagyok az Úr! 29 Ne gyalázd meg leányodat azzal, hogy paráznaságra adod, hogy ne legyen paráznává a föld, és ne legyen tele a föld fajtalankodással! 30 Tartsátok meg szombatjaimat, tiszteljétek szentélyemet! Én vagyok az Úr! 31 Ne forduljatok halottidézőkhöz, és ne tudakozódjatok jövendőmondóknál, mert tisztátalanokká teszitek magatokat velük. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 32 Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öregembert! Félj Istenedtől: Én vagyok az Úr! 33 Ha jövevény tartózkodik köztetek az országban, ne nyomorgassátok! 34 Olyan legyen a köztetek tartózkodó jövevény, mint a közületek való született izráeli! Szeressétek, mint magatokat, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! 35 Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben, sem a hosszmértékek, súlymértékek és űrmértékek használatában. 36 Hiteles mérleget, hiteles súlyokat, hiteles vékát és hiteles mérőedényt használjatok! Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból! 37 Tartsátok meg azért minden rendelkezésemet, minden törvényemet, és teljesítsétek azokat! Én vagyok az Úr!
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
Nagyböjt utolsó hetében a bűnbánati időszak utolsó napjaiban szánjunk a szokottnál is több időt egyéni csendességünkben arra, hogy versről-versre belenézünk az ige tükrébe a mai szakasz alapján. Bűnbánatunk után pedig ragaszkodjunk szilárdan Isten igéjéhez: Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól (1Jn 1,9).
RÉ21 484 RÉ 343
Nagyheti ének | 490 | Te, drága Jézus, mi történt tevéled
„Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” Jn 18,12–27
12 A katonai csapat, az ezredes és a zsidók templomszolgái ekkor elfogták Jézust, és megkötözték. 13 Először Annáshoz vitték, ez ugyanis apósa volt Kajafásnak, aki főpap volt abban az esztendőben. 14 Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. 15 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába; 16 Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtót őrző lánynak, és bevitte Pétert. 17 Az ajtót őrző szolgálólány így szólt Péterhez: Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is? De ő így felelt: Nem vagyok. 18 Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett. 19 A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. 20 Jézus így válaszolt neki: Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mind összegyűlnek, titokban nem beszéltem semmit. 21 Miért engem kérdezel? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam. 22 Amikor ezt mondta, az ott álló őrök közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: Így felelsz a főpapnak? 23 Jézus így válaszolt neki: Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem? 24 Annás ezután elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. 25 Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: Nem az ő tanítványai közül való vagy te is? Ő tagadta, és megint csak azt mondta: Nem vagyok. 26 A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: Nem láttalak én téged vele együtt a kertben? 27 Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(23) „Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” (Jn 18,12–27)
„Aki eddig a nagy tanács törvényszéke előtt megjelent, alázatosan és tartózkodóan viselkedett, fekete ruhában és hosszan leeresztett hajjal jött, mintegy hogy szánalmat keltsen bennünk” – idézi fel Josephus Flavius zsidó történetíró a nagytanács előtt megszokott és elvárt viselkedést (A zsidók története, XIV. 9.). Jézus magatartása és válaszai ehhez képest meglehetősen dacosaknak tűnnek. Pedig nem dacról van szó, hanem arról a nyíltságról és egyenességről, amely Jézust egész életében jellemezte: „Én nyilvánosan szóltam a világhoz.” (20). Jézus nem kíván részt venni az emberi színjátékban, amit vele a politikai aktorok terveznek. Megalázkodást, meghunyászkodást várnak tőle. Jézusnak nincs miért meghunyászkodnia. Szavaiért vállalja a felelősséget, amit mondott, kijelentett, mind az Atya akaratából származott, nem lehet mit visszavonnia belőle. Nem is akarna belőle semmit megtagadni. Tudja, az életével felel az Isten üzenete melletti megmaradásáért, de ő már ebben is döntést hozott: „Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?” (11)
