„... jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak” Ef 6,5–9
5 Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint Krisztusnak. 6 Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, 7 jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, 8 mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad. 9 Ti pedig, urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató.
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
Az első század gyülekezetei a rabszolgatartó társadalomban jöttek létre. Az „urak” rabszolgáikat nem munkatársaknak, hanem munkát végző tárgyaknak tekintették, és így is bántak velük. A keresztyén közösségekben pedig „társak”, testvérek lettek, akiknek közös Urunk volt, az Úr Krisztus. Ezért is tartoztak a gyülekezetekhez nagy számban rabszolgák. Gyülekezeteinkben egyenjogú társaknak tekintsük egymást, akik egyaránt szolgák, az Úrnak szolgái vagyunk.
RÉ21 26 RÉ 26 • IÉ 2Kor 4,14–18 • Zsolt 26
Húsvéti ének | 510 | Dicsőség néked, Istenünk
Heti zsoltárének | 9 | Dicsérlek téged, Úr Isten
„…sorsolással osztották ki a kilenc és fél törzs örökségét…” Józs 14
1 Ez lett Izráel fiainak az öröksége Kánaán földjén. Eleázár pap és Józsué, Nún fia meg a törzsek családfői osztották ki örökségül Izráel fiainak; 2 sorsolással osztották ki a kilenc és fél törzs örökségét, ahogyan megparancsolta az Úr Mózes által. 3 Mert két és fél törzsnek még Mózes adott örökséget a Jordánon túl. A lévitáknak azonban nem adott örökséget közöttük. 4 Mivel József fiaiból két törzs lett, Manassé és Efraim, ezért a lévitáknak nem adtak birtokrészt az országban, hanem csak városokat, hogy azokban lakjanak, meg az azokhoz tartozó legelőket nyájaik és egyéb jószáguk számára. 5 Úgy jártak el Izráel fiai, és úgy osztották fel a földet, ahogyan Mózesnek megparancsolta az Úr. 6 Júda fiai Gilgálban Józsué elé járultak, és a kenizzi Káléb, Jefunne fia ezt mondta neki: Te tudod, hogy mit mondott az Úr Mózesnek, az Isten emberének rólam és rólad Kádés-Barneában. 7 Negyvenéves voltam, amikor elküldött engem Mózes, az Úr szolgája Kádés-Barneából kikémlelni ezt az országot, és én megbízható híreket hoztam neki. 8 Társaim, akik velem jöttek, megrémítették a nép szívét; én azonban hűségesen követtem Istenemet, az Urat. 9 Azon a napon megesküdött Mózes: Bizony, a te örökséged lesz és a te fiaidé mindörökké az a föld, amelyet bejártál, mivel hűségesen követted Istenemet, az Urat. 10 Mostanáig megőrizte életemet az Úr, ahogy megígérte. Negyvenöt éve annak, hogy ezt az ígéretet tette az Úr Mózesnek, amikor a pusztát járta Izráel. Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. 11 Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen erőm volt akkor, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek. 12 Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amelyet megígért az Úr azon a napon, hiszen te is hallottad akkor, hogy anákiak vannak ott és nagy, erődített városok. Talán velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, ahogyan megígérte az Úr. 13 Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának. 14 Azért lett hát Hebrón a kenizzi Kálébnak, Jefunne fiának az öröksége mind a mai napig, mert hűségesen követte az Urat, Izráel Istenét. 15 Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. Arba volt a legnagyobb ember az anákiak között. És béke lett az országban a háború után.
Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata
(2) „…sorsolással osztották ki a kilenc és fél törzs örökségét…” (Józs 14)
A föld felosztását Józsué, Eleázár és a fejedelmek végezték el sorsolással, Isten útmutatása alapján. Ez tükrözi az ókori keleti népek gondolkodásmódját, amely szerint az élet alakulását felsőbb hatalom irányítja, s ezt az akaratot sorsvetés útján meg lehet ismerni. Izráelben elfogadott módja volt a sorsvetésnek az úrim és a tummim segítségével hozott döntés (4Móz 27,21). Gondoljunk Zakariásra (Lk 1,9) vagy Jézus köntösére (Mt 27,35). Az, hogy a törzsek sorsolás útján jutottak földjükhöz, azt is jelentette, hogy ez nem az ő érdemükön és teljesítményükön múlott, hanem Istentől kapták az adott területet, amelyre azután nagy gonddal vigyáztak (pl. Nábót szőlője – 1Kir 21,3). Ez nem zárta ki azt sem, hogy hűségükre is tekintettel volt Józsué. Káléb elmondhatta, mely területre tart igényt, nyolcvanöt évesen azt mondja, „éppen olyan erős vagyok, mint negyvenöt évvel ezelőtt” (6–10). De mást mondunk manapság! Ezenkívül megtudjuk Izráel fiainak neveit; a területen nem találjuk Józsefét (1Móz 49,1–28). A megoldás ebben a szakaszban van. Nem József, hanem fiai kapják a területet (4). Fontos, hogy figyelmesen olvassuk a sorokat!
