„Erősödjetek meg az Úrban, és az ő hatalmas erejében” Ef 6,10–24
10 Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. 11 Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. 12 Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13 Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. 14 Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, 15 sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. 16 Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. 17 Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. 18 Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; 19 és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, 20 amelynek követe vagyok bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell. 21 Azért pedig, hogy ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent elmond nektek Tikhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, 22 akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket. 23 Békesség a testvéreknek és szeretet hittel együtt az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól! 24 A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
„Erősödjetek meg az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (10). Sokféle vitamint, erősítőszereket ajánlanak a reklámok, amik erősítik teherbíró képességünket. Hitünk, az Úrral való kapcsolatunk megerősítésére is szükségünk van. Ilyen „erősítőszerek” a rendszeres igeolvasás (17c) és imádság (18). Naponként felöltözünk munkánk végzésére, ugyanígy szükséges a lelki „felöltözés”, a reggelenkénti elcsendesedés az Úr előtt.
RÉ21 763 RÉ 390
Húsvéti ének | 513 | Felvirradt áldott szép napunk
„Ha a Délvidékre adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is!” Józs 15
1 Ez jutott sorsolással Júda fiai törzsének nemzetségenként: Edóm határánál a Cin-puszta, Témán szélétől a Délvidék felé. 2 Déli határuk a Sós-tenger végétől, a Délvidékre néző tengeröböltől indul ki, 3 és délen az Akrabbím-hágó felé halad, majd átmegy Cin felé, azután fölmegy délről Kádés-Barneához. Elhalad Hecrón mellett, fölmegy Addár felé, és Karka felé kanyarodik. 4 Majd Acmón felé halad, kiér Egyiptom patakjáig, és a határ a tengernél végződik. Ez legyen a déli határotok. 5 Kelet felé a Sós-tenger a határ a Jordán torkolatáig. Az északi határvonal a tengeröbölnél, a Jordán torkolatánál kezdődik, 6 innen fölmegy a határ Bét-Hoglá felé, és Bét-Arábától északra megy el, azután fölmegy a határ a rúbeni Bóhan sziklájáig. 7 Azután az Ákór-völgytől Debír felé megy föl a határ, és észak felé fordul Gelílótnál, amely a pataktól délre, az Adummím-hágóval szemben van. Azután a Semes-forrás mellett halad el a határ, és vége a Rógél-forrásnál van. 8 Innen fölmegy a határ a Ben-Hinnóm-völgy felé a jebúszi hegyhát déli oldalánál, azaz Jeruzsálemnél. Majd fölmegy a határ a hegytetőre, amely a Hinnóm-völggyel szemben nyugatra és a Refáím-völgy északi szélén van. 9 A hegycsúcsról lekanyarodik a határ a Mé-Neftóah-forráshoz, és az efróni hegyvidék városaihoz ér ki. Majd lekanyarodik a határ Baalá, azaz Kirjat-Jeárím felé. 10 Baalától nyugatra fordul a határ a Széír-hegység felé, áthalad a Jeárím-hegy, azaz a Keszálón északi oldalán. Innen lemegy Bét-Semes irányába, és Timná felé halad. 11 Azután továbbmegy a határ az ekróni hegyháttól északra, és Sikkárón felé kanyarodik. Azután átmegy a határ a Baalá-hegy felé, és elér Jabneélhez, úgyhogy a határ a tengernél végződik. 12 A nyugati határ a Nagy-tenger partvidéke. Ez Júda fiainak a határa körös-körül nemzetségenként. 13 Kálébnak, Jefunne fiának is Júda fiai között adtak birtokrészt, ahogyan az Úr megparancsolta Józsuénak: Kirjat-Arbát, Anák apjának városát, azaz Hebrónt. 14 Káléb kiűzte onnan Anák három fiát: Sésajt, Ahímant és Talmajt, Anák leszármazottait. 15 Innen felvonult Debír lakói ellen. Debír neve azelőtt Kirjat-Széfer volt. 16 Akkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak adom a lányomat, Akszát feleségül. 17 Otníél, Káléb öccsének, Kenaznak a fia foglalta el azt, így neki adta a lányát, Akszát feleségül. 18 Amikor az asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mi járatban vagy? 19 Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg engem! Ha a Délvidékre adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! Káléb pedig neki adta a Felső-forrásokat és az Alsó-forrásokat. 20 Ez Júda fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: 21 Ezek lettek Júda fiai törzsének legtávolabbi városai Edóm határánál, a Délvidéken: Kabceél, Éder és Jágúr, 22 Kíná, Dímóná és Adádá, 23 Kedes, Hácór és Jitnán, 24 Zíf, Telem és Beálót, 25 Hácór-Hadattá és Kerijjót-Hecrón, azaz Hácór, 26 Amám, Sema és Móládá, 27 Hacar-Gaddá, Hesmón és Bét-Pelet, 28 Hacar-Súál, Beérseba és Bizjótjá, 29 Baalá, Ijjím és Ecem, 30 Eltólad, Keszíl és Hormá, 31 Ciklág, Madmanná és Szanszanná, 32 Lebáót, Silhím, Ajin és Rimmón. Összesen huszonkilenc város falvaival együtt. 33 A Sefélá-alföldön: Estáól, Corá és Asná, 34 Zánóah, Én-Ganním, Tappúah és Énám, 35 Jarmút, Adullám, Szókó és Azéká, 36 Saarajim, Adítajim, Gedérá és Gedérótajim. Tizennégy város falvaival együtt. 37 Cenán, Hadásá és Migdal-Gád, 38 Dilán, Micpe és Jokteél, 39 Lákís, Bockat és Eglón, 40 Kabbón, Lahmász és Kitlís, 41 Gedérót, Bét-Dágón, Naamá és Makkédá. Tizenhat város falvaival együtt. 42 Libná, Eter és Ásán, 43 Jiftáh, Asná és Necíb, 44 Keílá, Akzíb és Márésá. Kilenc város falvaival együtt. 45 Ekrón, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal együtt. 46 Ekróntól a tengerig az egész terület Asdód mellett, az ott levő falvakkal együtt. 47 Asdód, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal; Gáza, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal egészen Egyiptom patakjáig, meg a Nagy-tenger partvidéke. 48 A hegyvidéken Sámír, Jattír és Szókó, 49 Danná és Kirjat-Szanná, azaz Debír, 50 Anáb, Estemó és Áním, 51 Gósen, Hólón és Giló. Tizenegy város falvaival együtt. 52 Arab, Dúmá és Esán, 53 Jánúm, Bét-Tappúah és Aféká, 54 Humtá, Kirjat-Arba, azaz Hebrón és Cíór. Kilenc város falvaival együtt. 55 Máón, Karmel, Zíf és Júttá, 56 Jizreel, Jokdeám és Zánóah, 57 Kajin, Gibá és Timná. Tíz város falvaival együtt. 58 Halhúl, Bét-Cúr és Gedór, 59 Maarát, Bét-Anót és Eltekón. Hat város falvaival együtt. 60 Kirjat-Baal, azaz Kirjat-Jeárím és Rabbá. Két város falvaival együtt. 61 A pusztában: Bét-Arábá, Middín és Szekáká, 62 Nibsán, Ír-Melah és Én-Gedí. Hat város falvaival együtt. 63 A jebúsziakat, Jeruzsálem lakóit nem tudták kiűzni Júda fiai. Ezért laknak ott a jebúsziak Júda fiaival Jeruzsálemben még ma is.
Az Ige mellett – Kun Mária igemagyarázata
(19) „Ha a Délvidékre adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is!” (Józs 15)
Ne idegenkedjünk az ismert, idegen nevek és helyszínek felsorolásának olvasásától, hanem vegyük észre azokat az érdekes történeteket, amelyekkel közben szembesülünk. Nemegyszer a nevek között kiderül egy-egy családról, hogyan élik meg hitüket, fogalmazzák meg kéréseiket. Káléb nem olyan örökséget kap, hogy ezentúl nyugalomban élhet hűségére és idős korára tekintettel. Meg kell harcolnia a neki szánt területekért. Mint a mesében, az uralkodó annak ígéri a lányát, aki teljesíti a próbákat. Itt azt olvassuk, Káléb annak ígéri, aki elfoglalja Kirjat-Széfert. Otníélnek sikerül, és Káléb feleségül adja hozzá leányát. Azt is megtudjuk: Otníél azt mondja, kérjen apjától mezőt (18). Amikor Káléb látja lányát leszállni a szamárról, rögtön ezt kérdezi: mit szeretnél? A lényegre tör: nincs idő mellébeszélésre, udvariaskodásokra, mondd, mit szeretnél! Tudunk-e lényegre törően kommunikálni? Azt figyelhetjük meg: Aksza mást, többet mond, mint amire a férje kérte. Nem pusztán földterületet, hanem vízforrásokat. A forrás a táplálásnak, az életnek a jelképe. Mire vágyakozunk? Kinek mondjuk el? Ezt a történetet A bírák könyvében is elolvashatjuk (Bír 1,15).
