„Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét.” Jel 14,1–13
1 És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. 2 Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak. 3 És új éneket énekelnek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről. 4 Ők azok, akik nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, akik követik a Bárányt, ahova csak megy, akik áron vétettek meg az emberek közül, Istennek és a Báránynak szánt zsengeként, 5 és szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek. 6 És láttam, hogy egy másik angyal repül fenn az égen: az örök evangélium volt nála, hogy hirdesse azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; 7 és hatalmas hangon így szólt: Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! 8 Egy második angyal követte őt, aki így szólt: Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet. 9 Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, 10 az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; 11 gyötrődésük füstje felszáll örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és annak képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. 12 Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét. 13 És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.
Bibliaolvasó Kalauz – Hajdú Zoltán Levente igemagyarázata
Meg tudom-e tanulni azt az éneket (3)? A kérdésem nem a semmibe száll, hanem téged szólít, Uram! Már látom a láthatatlant (Zsid 11,27), és az elveszettségbe feledkezés helyett angyali szemszögek tárulnak fel előttem (6–11). Meg tudom-e tanulni azt az új éneket? Hiszen már éneklem is! Állhatatosan, Jézus elhívása, az ő parancsa szerint (12).
RÉ21 627 RÉ 468
Ír áldásének | 844 | Az Úr vezessen végig az úton
„Azt tette, amit rossznak lát az Úr: követte Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit, aki vétekbe vitte Izráelt…” 2Kir 13
1 Jóásnak, Ahazjá fiának, Júda királyának huszonharmadik évében lett Izráel királya Jóáház, Jéhú fia Samáriában, tizenhét esztendőre. 2 Azt tette, amit rossznak lát az Úr: követte Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit, aki vétekbe vitte Izráelt, nem tért el azoktól. 3 Ezért fellángolt az Úr haragja Izráel ellen, és egész uralkodása alatt Hazáélnak, Arám királyának meg Benhadadnak, Hazáél fiának a kezébe adta őket. 4 De amikor Jóáház megengesztelte az Urat, az Úr meghallgatta őt, mert látta, hogy Arám királya mennyire sanyargatja Izráelt. 5 Az Úr szabadítót adott Izráelnek, úgyhogy kikerültek Arám hatalma alól, és Izráel fiai otthonaikban lakhattak, ahogyan azelőtt. 6 De mégsem tértek el Jeroboám házának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt, hanem folytatták azokat. Az Aséra-szobor is ott maradt Samáriában. 7 Nem maradt Jóáháznak több hadinépe, mint ötven ló, tíz harci kocsi és tízezer gyalogos, mert elpusztította őket Arám királya, és olyanná tette őket, amilyen csépléskor a por. 8 Jóáház egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és hőstettei meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 9 Azután Jóáház pihenni tért őseihez, és Samáriában temették el. Utána a fia, Jóás lett a király. 10 Jóásnak, Júda királyának a harminchetedik évében lett Izráel királya Jóás, Jóáház fia Samáriában, tizenhat esztendeig. 11 Azt tette, amit rossznak lát az Úr, nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt, hanem folytatta azokat. 12 Jóás egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és hőstettei, amikor háborút viselt Amacjá júdai király ellen, meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 13 Azután Jóás pihenni tért őseihez, és Jeroboám ült a trónjára. Jóást pedig eltemették Samáriában Izráel királyai mellé. 14 Amikor Elizeus abba a betegségbe esett, amelyben később meghalt, elment hozzá Jóás, Izráel királya, ráborulva sírt, és ezt mondta: Atyám, atyám, Izráel harci kocsija és annak hajtója! 15 Elizeus ezt mondta neki: Fogj íjat és nyilakat! Ő íjat és nyilakat fogott a kezébe. 16 Majd ezt mondta Elizeus Izráel királyának: Feszítsd ki kezeddel az íjat! Amikor kifeszítette a kezével, Elizeus rátette kezét a király kezére. 17 Azután ezt mondta: Nyisd ki a keletre néző ablakot! A király kinyitotta. Elizeus ezt mondta: Lőj! Ő pedig lőtt. Akkor így szólt: Az Úr szabadításának a nyila ez, az Arámtól megszabadító nyíl, mert véglegesen levered majd Arámot Aféknál! 18 Azután ezt mondta: Fogd a nyilakat! Ő kézbe vette azokat. Ekkor így szólt Izráel királyához: Üss a földre! Ő ráütött a földre háromszor, azután megállt. 19 Megharagudott rá ezért az Isten embere, és ezt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd, akkor végleg levernéd Arámot! Így azonban csak háromszor vered meg Arámot. 20 Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A következő esztendőben móábi rablócsapatok törtek be az országba. 21 Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt. 22 Hazáél, Arám királya sanyargatta Izráelt Jóáház egész idejében. 23 De megkegyelmezett nekik az Úr, megkönyörült rajtuk, és feléjük fordult az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségért. Nem akarta őket elpusztítani, és nem vetette el őket maga elől mindeddig. 24 Azután meghalt Hazáél, Arám királya. Utána a fia, Benhadad lett a király. 25 Akkor Jóás, Jóáház fia visszavette Benhadadtól, Hazáél fiától azokat a városokat, amelyeket háborúban vettek el apjától, Jóáháztól. Háromszor verte meg Arámot Jóás, és visszavette Izráel városait.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(2) „Azt tette, amit rossznak lát az Úr: követte Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit, aki vétekbe vitte Izráelt…” (2Kir 13)
Jóáházról és az őt követő Jóás királyról is azt írja a könyv: „azt tették, amit rossznak lát az Úr” (13,2.6.11). Ezt az ismétlődő formulát használja A bírák könyve is Izráel népére, amiért az Úr büntetésül ellenséget küldött rájuk. Amikor segítségért kiáltottak, adott az Úr szabadítót egy-egy bíra, illetve hadvezér személyében, azután mindig visszaestek, ugyanúgy, a bűnükbe. A királyok könyvében is visszatérő megjegyzés ez, meg is nevezik pontosan, mi az a bűn: a pogány Baal-kultusz és Jeroboám vétke nyomorult örökségként megmaradt a legtöbb király uralkodása alatt. Az ország kettészakadása idején ugyanis Jeroboám király készíttetett két aranyborjút, egyet Bételben, a másikat Dánban, hogy a nép odajárjon istentiszteletre és áldozatbemutatásra, ne menjen vissza Jeruzsálembe. Az volt a célja ezzel, hogy végképpen elszakadjanak Júdától és a templomtól (1Kir 12,25–33). Jeroboám nem tanácskozta meg ezt senkivel, Istennel sem. Az áldozóhalmok megmaradtak, ezzel kísértést adtak a királyoknak és a népnek a „kényelmes” vallásgyakorlatra, istentiszteletre. Isten ítéletére, az ellenség fenyegetésére a nagybeteg Elizeus jelképes, vigasztaló próféciát ad (15–19).
