„És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló.” Jel 14,14–20
14 És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. 15 Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön. 16 A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre, és learatták a földet. 17 Egy másik angyal is kijött a mennyei templomból, akinél szintén éles sarló volt. 18 Egy másik angyal is kijött az oltártól, akinek hatalma volt a tűzön, és hatalmas hangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert megértek a szőlőszemek. 19 Az angyal ledobta éles sarlóját a földre, leszüretelte a föld szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába. 20 Megtaposták a borsajtót a városon kívül, és a borsajtóból vér ömlött ki ezerhatszáz futamnyira, és a lovak zablájáig ért.
Bibliaolvasó Kalauz – Hajdú Zoltán Levente igemagyarázata
A gyümölcseimről vagyok ismeretes (Mt 7,16)? Amelyet megtaposnak Isten haragjának szüretekor? A föld szőlőjének fürtjeit érlelem – magamnak, kárhozatra? Vagy a Lélek gyümölcsét – ami ellen nincs törvény (Gal 5,23)? A gyümölcs a mélyből táplálkozik. És a magasságból. Az életem gyümölcse belülről fakad, de mégis inkább felülről. Hogy ne féljek, hogy már ne féljek az aratástól, hanem reménységgel várjam az Emberfia ítéletét – akármikor is érkezik el.
RÉ21 50 RÉ 50
Te Deum | 567 | Téged, ó, Isten, dicsérünk
„De Júda vereséget szenvedett Izráeltől, és mindenki hazamenekült.” 2Kir 14
1 Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának a második évében lett király Amacjá, Jóásnak, Júda királyának a fia. 2 Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jóaddán volt, Jeruzsálemből származott. 3 Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, bár nem annyira, mint ősatyja, Dávid, hanem mindent csak úgy tett, ahogyan apja, Jóás. 4 Mert az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép továbbra is ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. 5 Amikor királyi hatalma megszilárdult, kivégeztette azokat az udvari embereket, akik meggyilkolták apját, a királyt. 6 De a gyilkosok fiait nem ölette meg, mert így van megírva Mózes törvénykönyvében, amit az Úr megparancsolt: „Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek csak a maga vétkéért kelljen meghalnia!” 7 Levert a Sós-völgyben tízezer edómi embert, Szelát pedig bevette ostrommal, és elnevezte azt Jokteélnek; így hívják azt még ma is. 8 Akkoriban követeket küldött Amacjá Jóáshoz, Izráel királyához, aki Jóáház fia, Jéhú unokája volt. Ezt üzente: Gyere, állj ki ellenem egy csatára! 9 Jóás, Izráel királya ezt a választ küldte Amacjának, Júda királyának: A libánoni bogáncskóró ezt üzente a libánoni cédrusnak: Add feleségül leányodat a fiamhoz! De arra szaladt egy libánoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót. 10 Mivel te megverted Edómot, felfuvalkodtál. Érd be ezzel a dicsőséggel, és maradj otthon! Miért rohannál vesztedbe? Hiszen elesel Júdával együtt! 11 De Amacjá nem hallgatott rá. Felvonult hát Jóás, Izráel királya, és megütköztek egymással, ő meg Amacjá, Júda királya, a júdai Bét-Semesnél. 12 De Júda vereséget szenvedett Izráeltől, és mindenki hazamenekült. 13 Amacját, Júda királyát, aki Jóás fia, Ahazjá unokája volt, elfogta Jóás, Izráel királya Bét-Semesnél, majd bevonult Jeruzsálembe. Azután lerombolta Jeruzsálem várfalát az Efraim-kaputól a Szöglet-kapuig négyszáz könyök hosszúságban. 14 Elvitte az Úr házában és a királyi palota kincstárában talált összes aranyat, ezüstöt és minden fölszerelést, azonkívül túszokat is szedett, és így tért vissza Samáriába. 15 Jóás egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, hőstettei, amikor Amacjá, Júda királya ellen harcolt, meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 16 Azután Jóás pihenni tért őseihez, és eltemették Samáriában Izráel királyai mellé. Utána a fia, Jeroboám lett a király. 17 De Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának a halála után. 18 Amacjá egyéb dolgai meg vannak írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 19 Összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben, ezért Lákísba menekült. De utánaküldtek Lákísba, és ott megölték. 20 Majd visszavitték lovakon, és eltemették ősei mellé Jeruzsálemben, Dávid városában. 21 Akkor Júda egész népe fogta, és a tizenhat éves Azarját tette királlyá apja, Amacjá helyett. 22 Ő építette ki Élatot, amelyet visszacsatolt Júdához azután, hogy a király pihenni tért őseihez. 23 Amacjának, Jóás fiának, Júda királyának tizenötödik évében lett Izráel királya Jeroboám, Jóásnak a fia Samáriában, negyvenegy esztendeig. 24 Azt tette, amit rossznak lát az Úr. Nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 25 Ő állította vissza Izráel határát a Hamátba vezető úttól az Arábá-tengerig, az Úrnak, Izráel Istenének igéje szerint, amelyet kijelentett szolgája, a Gat-Héferből való Jónás próféta, Amittaj fia által. 26 Mert meglátta az Úr Izráel igen keserves nyomorúságát, hogy végét járja már apraja-nagyja egyaránt, és nincs segítője Izráelnek. 27 Nem mondta azt az Úr, hogy eltörli Izráel nevét az ég alól, ezért megszabadította őket Jeroboám, Jóás fia által. 28 Jeroboám egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, hőstettei, amikor harcolt, és visszaszerezte Izráelnek Damaszkuszt és Hamátot, amely valaha Júdáé volt, mindezek meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 29 Azután Jeroboám pihenni tért őseihez, Izráel királyaihoz. Utána a fia, Zekarjá lett a király.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(12) „De Júda vereséget szenvedett Izráeltől, és mindenki hazamenekült.” (2Kir 14)
Érthetetlen és fájdalmas, amikor testvérnépek háborúznak egymással. A gőg, a hatalmi harcok néha olyan szenvedéllyel törnek nemcsak a királyokra, hanem általában az emberekre, népekre is, hogy nem fékezik azokat a vér szerinti kötelékek sem. Tragikus tapasztalni, hogy ezekben a csatákban családok szakadnak ketté, apák és fiaik állnak ellenségként egymással szemben. A kettészakadt ország törésvonala folytatódik itt. Az elbizakodott Amacjá, Júda királya az edómiak fölött aratott győzelme után nem tudott leállni a harccal. Hadat üzent Jóásnak, Izráel királyának (8), aki egy gúnyolódó mesével le akarta szerelni (9), de nem sikerült. Vereségét tetézi, hogy Jóás a túszokkal együtt a templom és a palota összes kincsét is elrabolja. Jóás halála után fia, Jeroboám következett Izráelben a trónon, negyvenegy éven át. Alatta régi dicsőségét, fénykorát élte újra az ország. Amacjá pedig élt még tizenöt évig, majd összeesküvés áldozata lett. Menekült Jeruzsálemből, de utolérték és megölték. Testvérharcok kicsiben és nagyban ma is folynak. Tudunk-e ellenállni egy-egy hadüzenetnek? Az a győzelem, ha szelíden el tudjuk kerülni a háborút, hogy ne sebezzük véreinket.
