„És láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben” Jel 15
1 És láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja. 2 És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, 3 és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: 4 ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid. 5 Ezek után láttam, hogy megnyílt a bizonyságtétel sátrának szentélye a mennyben, 6 és kijött a szentélyből a hét angyal, akiknél a hét csapás volt: tiszta fénylő gyolcsba voltak öltözve, és mellüket aranyöv vette körül. 7 És a négy élőlény közül az egyik átadott a hét angyalnak hét aranypoharat, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával. 8 A szentély megtelt Isten dicsőségének és hatalmának füstjével, és senki sem mehetett be a szentélybe, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.
Bibliaolvasó Kalauz – Hajdú Zoltán Levente igemagyarázata
Láttam a nagy és csodálatos jelet (1)? A jelet, ami eligazít. A jelet, ami irányítja a tekintetet. A jelet, amiben ott van az élet és a halál, az áldás és az átok (5Móz 30,19). A jelet, amit követni akarok. Láttam a nagy és csodálatos jelet? Láttam. És dicsőítem őt, már most a mennyei kórus tagjaként. Láttam a nagy és csodálatos jelet? Igen, ezt kérdezi tőlem a kérdésekre ébredő világ. Mert a jel ott van a homlokomon (Jel 14,1.) A jel, a név: Jézusé, a kegyelem Istené.
RÉ21 249 RÉ 264
A Teremtő Isten dicsérete | 569 | Ím, készen áll az alkotás!
„Pekahnak, Izráel királyának az idejében tört be Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, és elfoglalta…” 2Kir 15
1 Jeroboámnak, Izráel királyának huszonhetedik évében kezdett uralkodni Azarjá, Amacjának a fia, Júda királya. 2 Tizenhat éves volt, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jekoljá volt, Jeruzsálemből származott. 3 Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan apja, Amacjá tette. 4 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép továbbra is áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. 5 Az Úr megverte a királyt, és poklos lett halála napjáig. Ezért egy elkülönített házban lakott, és Jótám, a király fia állt a palota élén, ő bíráskodott az ország népe fölött. 6 Azarjá egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 7 Azután Azarjá pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé, Dávid városában. Utána a fia, Jótám lett a király. 8 Azarjának, Júda királyának harmincnyolcadik évében Zekarjá, Jeroboám fia lett Izráel királya Samáriában, hat hónapig. 9 Azt tette, amit rossznak lát az Úr, ahogyan ősei tették. Nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 10 De összeesküvést szőtt ellene Sallúm, Jábés fia, és levágta őt a nép előtt, megölte, és ő lett utána a király. 11 Zekarjá egyéb dolgai meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 12 Így teljesedett be az Úr igéje, amelyet kijelentett Jéhúnak: „Utódaid négy nemzedéken át ülhetnek majd Izráel trónján.” 13 Sallúm, Jábés fia Uzzijjának, Júda királyának harminckilencedik évében lett király, de csak egy hónapig uralkodott Samáriában. 14 Mert felvonult Tircából Menahém, Gádí fia, behatolt Samáriába, és levágta Sallúmot, Jábés fiát Samáriában. Megölte, és ő lett utána a király. 15 Sallúm egyéb dolgai és az általa szőtt összeesküvés meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 16 Akkoriban verte le Menahém, Tircából kiindulva, Tifszahot és mindazokat, akik ott laktak, és az egész környékét, mivel nem nyitottak előtte kaput. Ezért leverte, és még a terhes asszonyait is mind felhasogatta. 17 Azarjának, Júda királyának harminckilencedik évében lett Izráel királya Menahém, Gádí fia Samáriában, tíz esztendeig. 18 Azt tette, amit rossznak lát az Úr: nem tért el egész életén át Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 19 Púl, Asszíria királya betört az országba, mert Menahém ezer talentum ezüstöt adott Púlnak, hogy legyen segítségére, és szilárdítsa meg királyi hatalmát. 20 Ezt a pénzt Menahém kivetette Izráelre, valamennyi tehetős emberre: ötven sekel ezüstöt fejenként mindenkire, hogy megadhassa Asszíria királyának. Akkor hazatért Asszíria királya, és nem maradt ott az országban. 21 Menahém egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 22 Azután Menahém pihenni tért őseihez. Utána a fia, Pekahjá lett a király. 23 Azarjának, Júda királyának ötvenedik évében Pekahjá, Menahém fia lett Izráel királya Samáriában két esztendeig. 24 Azt tette, amit rossznak lát az Úr: nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 25 De összeesküvést szőtt ellene egy tisztje, Pekah, Remaljá fia, és levágta őt Samáriában a királyi palota toronyszobájában, és vele együtt Argóbot meg Arjét és ötven gileádi embert. Miután megölte, ő lett utána a király. 26 Pekahjá egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 27 Azarjának, Júda királyának ötvenkettedik évében Pekah, Remaljá fia lett Izráel királya Samáriában húsz esztendeig. 28 Azt tette, amit rossznak lát az Úr: nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 29 Pekahnak, Izráel királyának az idejében tört be Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, és elfoglalta Ijjónt, Ábél-Bét-Maakát, Jánóahot, Kedest, Hácórt, Gileádot, Galileát, Naftáli egész földjét, és fogságba hurcolta azok lakosait Asszíriába. 30 De Hóséa, Élá fia, összeesküvést szőtt Pekah, Remaljá fia ellen, és levágta őt. Megölte, és ő lett utána a király, Jótámnak, Uzzijjá fiának huszadik esztendejében. 31 Pekah egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 32 Pekahnak, Remaljá fiának, Izráel királyának második évében kezdett uralkodni Jótám, Uzzijjának, Júda királyának a fia. 33 Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jerúsá volt, Cádók leánya. 34 Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan apja, Uzzijjá tette. 35 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép továbbra is áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. Ő építtette meg az Úr háza felső kapuját. 36 Jótám egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 37 Abban az időben kezdte az Úr rászabadítani Júdára Recínt, Arám királyát és Pekahot, Remaljá fiát. 38 Azután Jótám pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé ősatyjának, Dávidnak a városában. Utána a fia, Áház lett a király.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(29) „Pekahnak, Izráel királyának az idejében tört be Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, és elfoglalta…” (2Kir 15)
Júdában is fényesebb korszak következett Azarjá (más néven Uzzijjá) király hosszú, ötvenkét évi uralkodása idején. Tudjuk A krónikák könyvéből: úgy erősítette meg a haderejét, hogy hatalmas csapatot állított ki, fölszerelte azt pajzzsal, dárdával, sisakkal, íjakkal és ötletes hadigépekkel. Győzelmet aratott a filiszteusok fölött, az ammóniaktól pedig adót szedett (2Krón 26,6–15). De ő is megmámorosodott a diadalaitól. Maga akart áldozatot bemutatni a papok helyett (26,16–23). Isten leprával büntette, elkülönítve kellett élnie haláláig (5). Közben Izráel válságát jelzi, hogy hat királya – hónapokban mérhető rövid uralkodás után – váltotta egymást, erőszakos összeesküvések sorozatával. A legkegyetlenebb, Menahém tíz évig tudta tartani a hatalmát. Asszíria királyától kért támogatást belső ellenfeleivel szemben, cserébe nagy pénzt fizetett neki, és azt adóként Izráelre terhelte. Ő békésen hal meg. Fia, Pekahjá nem. Ellene Pekah szőtt összeesküvést. Az ő idejében tört be az országba az asszír uralkodó, Tiglat-Pileszer (733-ban). Elfoglalta az északi ország nagy részét, csak az efraimi hegyvidék maradt meg, lakóit fogságba hurcolta (29).
