„akkor majd jól fogsz látni” Mt 7,1–5
1 Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! 2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd. 3 Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? 4 Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – miközben ott a gerenda a saját szemedben? 5 Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.
Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
A szálka és a gerenda szembeállítása fájdalmasan leplezi le, hogy látáskorrekcióra van szükségünk, amikor arról van szó, hogy meg tudjuk-e ítélni a másik ember életét. Ha magadon kezded az ítéletet, „akkor majd jól fogsz látni” (5).
RÉ21 152 RÉ 12
Napi zsoltárének | 806 | Urunk nagy nevét áldja a világ
„…sorsot vetettek […] a megfelelő napra…” Eszt 3
1 Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvérós király az agági Hámánt, Hammedátá fiát, és feljebb tétette a székét a körülötte levő összes vezető emberénél. 2 A király összes udvari embere, aki csak a királyi udvarban volt, térdet hajtott és leborult Hámán előtt, mert így parancsolta a király. Mordokaj azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. 3 Ezért a király udvari emberei, akik a királyi udvarban voltak, megkérdezték Mordokajt: Miért szeged meg a király parancsát? 4 Napról napra mondogatták ezt neki, de ő nem törődött velük. Ezért jelentették Hámánnak, hogy lássák, helytálló-e Mordokaj védekezése, mert arra hivatkozott előttük, hogy zsidó. 5 Amikor Hámán is látta, hogy Mordokaj nem hajt térdet, és nem borul le előtte, elöntötte Hámánt a méreg. 6 De kevésnek tartotta, hogy csak Mordokajra emeljen kezet, mert megmondták neki, hogy Mordokaj melyik népből való. Ezért arra törekedett Hámán, hogy Mordokajjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvérós egész birodalmából. 7 Ahasvérós király uralkodása tizenkettedik évének első hónapjában, vagyis niszán hónapban púrt, azaz sorsot vetettek Hámán előtt a megfelelő napra és a megfelelő hónapra, és a sors a tizenkettedik hónapra, vagyis adár hónapra esett. 8 Akkor ezt mondta Hámán Ahasvérós királynak: Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülve él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétől, és a király törvényeit sem tartják be. Nem helyes, hogy nyugton hagyja őket a király! 9 Ha a király jónak látja, adja írásba, hogy el kell pusztítani őket, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek ki a tisztviselők kezébe, hogy vigyék a királyi kincstárba. 10 Ekkor a király lehúzta ujjáról a pecsétgyűrűt, és átadta az agági Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének. 11 Majd a király ezt mondta Hámánnak: Az ezüst maradjon a tied, a néppel pedig tedd, amit jónak látsz. 12 Az első hónap tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat, és megírattak mindent Hámán parancsa szerint a király kormányzóinak, minden tartomány helytartójának, minden nép vezetőjének, minden tartománynak a maga írásával és minden népnek a maga nyelvén. Ahasvérós király nevében készült az írás, és a király gyűrűjével pecsételték le. 13 Elküldték a levelet futárokkal valamennyi királyi tartományba, hogy egyetlen napon, a tizenkettedik hónap, vagyis adár hónap tizenharmadikán pusztítsanak el, gyilkoljanak le és semmisítsenek meg minden zsidót: ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt, vagyonuk pedig legyen szabad prédává. 14 Az irat szövegét törvényként adták ki minden egyes tartománynak, közölve minden néppel, hogy legyenek készen azon a napon. 15 A futárok sietve útnak indultak a király parancsával, Súsán várában pedig kihirdették a törvényt. Miközben a király és Hámán leültek inni, Súsán városában riadalom támadt.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(7) „…sorsot vetettek […] a megfelelő napra…” (Eszt 3)
Újabb szereplő lép a színre, Hámán, az önhitt nagyember, aki sértődötten értesül arról, hogy Mordokaj – a királyi parancs ellenére – nem hódol neki, de nem azért, mert büszke, hanem mert zsidó lévén csak az egy Isten előtt hajlandó leborulni (vö. Dán 3). Gonosz tervet sző, olvassuk később a minősítést (8,3): nemcsak Mordokajt, hanem a birodalomban szétszórtan élő valamennyi zsidót kipusztítja (6), ehhez sorsvetéssel az „égiek” jóváhagyását is megkéri, ezzel sorsnappá teszi a dátumot, a királyt pedig meggyőzi arról, hogy ily módon nemcsak egy törvényszegő néptől szabadul meg, hanem az elkobzott javakból anyagi előnyhöz is jut az államháztartás (9). A király írásos, pecsétes rendelkezésbe adja a végzetes tervet, a futárok széthordják a birodalom távoli szegleteibe, megkezdődnek az előkészületek, a szent nép szabad préda lesz (13). A fővárosban pedig kilátástalan riadalom támad (vö. 2Móz 14,3). Ugyanis, mint később kiderül (5. fejezet), Hámán nincs egyedül gyűlöletével, a családja és barátai mellett népes tábora lehetett elgondolásának. A majdani áldozatok be vannak kerítve, nincs hová meneküljön a nyáj (Jer 25,35). Szinte alig hallik a régi zsoltár: „Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire.” (Zsolt 21,12)
