„...nagy a te hited...” Mt 15,21–28
21 Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. 22 És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! 23 Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. 24 De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. 25 Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! 26 Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. 27 Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. 28 Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.
Bibliaolvasó Kalauz – Varga Róbert igemagyarázata
„...nagy a te hited...” (28b). Kevés embernek mondta ezt Jézus, de ennek a lányáért imádkozó pogány asszonynak ezt mondta. Miért? Azért, mert kimondta, hogy Jézus az, akinek az írások mondták (22b). Aztán azért, mert nem adta fel a látszólagos elutasítás ellenére sem (25), harmadszor azért, mert elég volt neki Isten kegyelméből a „morzsányi” is (27). Negyedszer, igazat adott Jézusnak (27). Így van ez mindig. Aki igazat ad Jézusnak a bűn és a bocsánat kérdésében, az meggyógyul mindabból, ami lelkileg gyötri.
RÉ21 825 RÉ 479
Könyörgés | 721 | Úr Jézus, nézz le rám
„…az Úr szeretetével tele van a föld.” Zsolt 33
1 Örüljetek az Úrnak, ti, igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret. 2 Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki! 3 Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! 4 Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. 5 Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld. 6 Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. 7 Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait. 8 Féljen az Úrtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója, 9 mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott. 10 Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait. 11 De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre. 12 Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott. 13 Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert. 14 Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára. 15 Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket. 16 Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. 17 Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. 18 De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. 19 Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. 20 Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. 21 Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. 22 Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!
Az Ige mellett – Balog Zoltán igemagyarázata
(5) „…az Úr szeretetével tele van a föld.” (Zsolt 33)
Mi kell ahhoz, hogy dicsérni tudjuk a világ felett uralkodó Teremtőt? A zsoltáros nem a teremtés lenyűgöző jelenségeit énekli meg, hanem azt, aki mindezeket azért alkotta, hogy az ember megtapasztalja szeretetét. Az ő szava, az Úr Igéje az az erő, amely „kezdetben teremtett”, és azóta is teremt, fenntart és igazgatja az emberi közösséget. Meglátni a teremtés, a föld és az emberi élet gazdagságában (s bizony gyakran szegénységében, romlottságában és kiszolgáltatottságában) azt, akinek mindez irántunk tanúsított szeretetét fejezi ki? Ehhez ismerni kell Krisztust, aki egyedül képes helyreállítani, ami ezekben az ajándékokban elromlott. A romlást jelzi a katonai eszközök erejébe vetett bizalom, a halál, az éhínség (16–19). Rá van szükségünk, hogy a minket körülvevő két- és többértelmű történések mögött és fölött felismerjük Isten szerető akaratát, aki nem földi hadseregekkel viszi véghez szabadító művét, hanem egyszülött Fia áldozatával. Az ének dicsőítésre hív, hogy így merüljünk bele abba a láthatatlan isteni valóságba, amelynek létünket és újjászületett életünket köszönhetjük. Amikor a közösség, a gyülekezet együtt énekel, akkor és ott hallhatóvá és látható válik valami Isten országa eljöveteléből.
