„Hasonló a mennyek országa ahhoz a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe” Mt 20,1–16
1 Hasonló a mennyek országa ahhoz a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. 2 Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. 3 Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, 4 és ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe, és ami jogos, megadom nektek. 5 Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. 6 Amikor pedig délután öt óra tájban is kiment, talált újabb embereket, akik ott álldogáltak, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? 7 Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott fel bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe! 8 Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a munkások vezetőjének: Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig. 9 Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. 10 Amikor az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de egy-egy dénárt kaptak ők is. 11 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, 12 és ezt mondták: Ezek az utolsók egyetlen órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. 13 Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Vajon nem egy dénárban egyeztél meg velem? 14 Vedd, ami a tied, és menj! Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. 15 Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk? 16 Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
Bibliaolvasó Kalauz – Fekete Károly igemagyarázata
„Hasonló a mennyek országa ahhoz a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe” (1). Jézus a mennyek országáról tanít, hogy formálja üzenetével a jelen egyházát. A Gazda a kereteket már megteremtette: van művelhető területe, ahová el tudja hívni a munkásait. Milyen sokat fárad a munkásaiért: folyamatosan keres – felfogad – szeme van a tétlenül ácsorgókra – kiküld – és sokadszorra is talál munkára alkalmasakat. Az életünkig jön, amely gondokkal küzd, megoldásokat keres, szenved, ha gyötri a feleslegességérzet. Nemcsak munkásának tart, hanem munkatársává akar formálni.
RÉ21 50 RÉ 50 • IÉ Mt 6,25–34 • Péld 17
Zsoltárdicséret |173 | Mely igen jó az Úr Istent dicsérni
Heti zsoltár | 35 | Perelj, Uram, perlőimmel
„Hallgass, népem, most én beszélek!” Zsolt 50
1 Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig. 2 A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten. 3 Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar. 4 Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét. 5 Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem! 6 Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. (Szela.) 7 Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én! 8 Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért, 9 de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat. 10 Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata. 11 Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. 12 Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti. 13 Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét? 14 Hálaadásodat áldozd az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! 15 Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. 16 A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet? 17 Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet! 18 Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz. 19 Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző. 20 Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod. 21 Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem! 22 Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül! 23 Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(7) „Hallgass, népem, most én beszélek!” (Zsolt 50)
Milyen nehéz néha hallgatni, csöndben maradni, és nem a saját magam gondolatait mondogatni folyton! Nehezünkre esik hallgatni azt, aki csupa olyasmiről beszél, ami minket nem érdekel. Nem könnyű hallgatni, ha teljesen egyértelmű ostobaságok hangzanak el. Nehéz hallgatni, ha valami mély belső érzésről és történésről van szó, hiszen sokak számára ijesztő az őszinte mélység. Néha a nekünk legfontosabb embereket meghallgatni is nehéz. Főleg, ha igyekszünk meg is érteni őket. Ha akarjuk is érteni, amit mondanak. Kellemetlen hallgatnunk, ha rajtunk akarnak változtatni. Ha elégedetlenek velünk, ha valamiben helyre akarnak bennünket igazítani. Isten is szinte biztosan arra mutat rá, amin változtatnunk kell. Ebben a zsoltárban például arra: szóhoz kell engedni az Urat, van, amikor nekünk kell hallgatnunk, és meghallanunk, miben torzult el az istenképünk. Miben tértünk el a kijelentett istenképtől, hol kezdtük a saját képünkre formálni Istent és azt, ahogyan imádni kell őt. Áldott a közösség, amely meg tudja egymást hallgatni, és főleg mer Isten előtt csöndben lenni!
