„Mondd, hogy melletted üljön az én két fiam a te országodban, az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől” Mt 20,17–28
17 Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik: 18 Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik, 19 és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad. 20 Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. 21 Jézus megkérdezte tőle: Mit kívánsz? Ő így felelt: Mondd, hogy melletted üljön az én két fiam a te országodban, az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől. 22 Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? Ők így feleltek: Kiihatjuk. 23 Erre ő ezt mondta nekik: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azoké lesz, akiknek az én Atyám elkészítette. 24 Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre. 25 De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. 26 De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, 27 és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. 28 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
Bibliaolvasó Kalauz – Fekete Károly igemagyarázata
„Mondd, hogy melletted üljön az én két fiam a te országodban, az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől” (21). Zebedeus fiainak anyja lehetőséget kap Jézustól a kérésre, de rosszul kér. Nem áldást kért, hanem kiváltságot. Az áldás összeköt másokkal, a kiváltság viszont elszakít másoktól. Kérhetünk rendkívüli szolgálatot és az annak megvalósításához szükséges erőt, de aki rendkívüli kiváltságot kér, az nem értette meg a kegyelem Urát.
RÉ21 715 RÉ 338
Napközbeni himnusz | 671 | Immár, Szentlélek, nagy Isten
„Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!” Zsolt 51
1 A karmesternek: Dávid zsoltára, 2 abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz. 3 Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! 4 Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! 5 Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. 6 Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. 7 Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. 8 Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. 9 Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. 10 Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. 11 Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! 12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! 13 Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! 14 Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, 15 hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád. 16 Ments meg, mert vért ontottam, ó, Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem. 17 Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. 18 Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. 19 Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem! 20 Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait! 21 Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljesen elégő áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(3) „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!” (Zsolt 51)
Most csak tippelek, de biztos vagyok benne, hogy ha azt mondom: „kiderül, amit hibáztam”, mindenkinek nyomban előbukkan legalább egy megalázó történet az életéből. Mennyi megszégyenítő eset, sértett mondat, felhúzott szemöldök, lenéző tekintet, kigúnyoló kortárs jelenik meg a szemünk előtt! Mennyi csalódott szülői tekintet ég belénk, hogy nem vagyunk jók, mert nem tudjuk azt tenni, amit elvárnak tőlünk. Ez a sok gyomorgörcsös pillanat, amely megőrződött bennünk, mekkora akadálya az Istenhez forduló bűnvallásunknak! Mert valahogy belénk rögződik a szégyen, a kitaszítottság, és amikor eljutunk odáig, hogy Istennel kellene elrendeznünk a dolgainkat, belső kényszerből indíttatva, kiutat keresünk. Mert az sejlik fel bennünk, hogy a tökéletlenségünkkel szembesülni rendkívül kellemetlen, ezért igyekszünk ezt kerülni. De ez a zsoltár végtelen nyíltságával bátoríthat minket. Mert Istennél ez máshogy van! Hála érte! Ő nem szégyenít, nem utál meg, nem tol messzire magától, hanem nagy irgalmával eltörli hűtlenségünket. Micsoda áldás és lehetőség! Nála lehet nyíltan beszélnünk magunkról, a tetteinkről, mert szeret. Mindenen át. Eltörli hűtlenségünket, mintha az nem is lett volna. Áldott, aki él ezzel a lehetőséggel!
