„Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében!” Mt 21,1–11
1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bétfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus előreküldte két tanítványát, 2 és ezt mondta nekik: Menjetek az előttetek lévő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek hozzám! 3 Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat. 4 Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: 5 „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, aki alázatos, és szamárháton ül, igavonó állat csikóján.” 6 A tanítványok pedig elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: 7 odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig felült rá. 8 A sokaság az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. 9 Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban! 10 Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez? 11 A sokaság ezt mondta: Ő Jézus, a galileai Názáretből való próféta.
Bibliaolvasó Kalauz – Fekete Károly igemagyarázata
A „hozsanna” kifejezés elsősorban segítségkérés, amely az idők során dicsőítő felkiáltássá fejlődött. Esedezés volt, amiből a messiásvárás öröméneke lett. Több fordítása is lehetséges: „Uram, Isten, segíts meg!” „Add meg az üdvösséget!” „Légy segítségünk, légy üdvösségünk!” „Segíts, magasságban lakozó!” Jézusnak a segítségkérés és a dicsőítés is kijár, mivel ő az, aki tud és akar segíteni.
RÉ21 388 RÉ 330
Esti ének | 692 | Adjon Isten jó éjszakát
„…hogy majd egyszer igen megrettennek, akik addig nem rettegtek!” Zsolt 53
1 A karmesternek: „A betegség” kezdetű ének dallamára. Dávid tanítókölteménye. 2 Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. 3 Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent. 4 Mindnyájan elpártoltak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. 5 Nem tudják a gonosztevők, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik, de Istenhez nem kiáltanak, 6 hogy majd egyszer igen megrettennek, akik addig nem rettegtek! Mert szétszórja Isten támadóid csontjait, megszégyeníted őket, mert Isten megvetette őket. 7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(6a) „…hogy majd egyszer igen megrettennek, akik addig nem rettegtek!” (Zsolt 53)
A Harry Potter-könyvekben a főgonosz nevét senki sem meri kimondani. Mindenki attól tart, ha megemlítik a nevét, megjelenik. És félnek az erejétől, a hatalmától, a kiszámíthatatlan és irányíthatatlan gonoszságától. Az ő hatalma mellett mindenki kicsinek érzi magát, nem mernek szembeszegülni a „nagy úrral”. A könyvben végül maroknyi csapat győzi le a hatalmas ellenséget, és a többségnek nem kell találkoznia a mindent elsöprő erővel. Nem úgy, mint Istennél. Őt nem lehet legyőzni. Aki úgy hiszi, legyőzheti, és meg tudja tartani életét a hozzá való kiáltás nélkül is, az meg fog lepődni. Ugyanis előbb vagy utóbb mindenkinek szembesülnie kell az Isten rettentő nagy erejével és hatalmával. Egyszer, legalább egyszer mindenki megretten Isten előtt. Egyszer mindenki életében eljön a pillanat, amikor olyasmi történik vele, ami által szembesül az Isten végtelen nagy hatalmával. Ami ijesztő, mert szédítő a kicsiségünk mellette. Szédületes, hogy nem mi magunk uralunk helyzeteket, nem tudjuk magunkat megvédeni, ki vagyunk szolgáltatva ennek a hatalmas Úrnak. És a kegyelem az, hogy a megrettenésben felsejlik: hatalmát nem ellenünk, hanem értünk használja, hiszen fiát küldte el értünk. A haláltól ment meg bennünket, és így a haláltól már nem rettenünk meg.
