„Hozsánna Dávid Fiának!” Mt 21,12–17
12 Azután Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, 13 és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat imádság házának nevezik”, ti pedig rablók barlangjává teszitek. 14 Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. 15 Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltozták: Hozsánna Dávid Fiának! – haragra lobbantak, 16 és így szóltak hozzá: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig így válaszolt nekik: Hallom. Sohasem olvastátok: „Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet”? 17 Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
Bibliaolvasó Kalauz – Fekete Károly igemagyarázata
„Hozsánna Dávid Fiának!” (15b) Jézus jeruzsálemi bevonulásakor a gyermekek azt énekelték, amit a felnőttektől hallottak. Micsoda felelősség: mit hallanak tőlünk a gyermekek és a fiatalok?! A felnőttektől meghallott jó mondatok, a helyes gondolkodásmód, az életkérdések megoldásai mind-mind eltanulhatók. A gyermekek virágvasárnapi dicséretmondása erődítmény, védvonal az Isten tervében, amely összezavarja ellenfeleit (vö. Zsolt 8,3).
RÉ21 225 RÉ 165
Esti ének | 703 | Már véget ért a nap, mit adtál
„Készségesen áldozok neked, magasztalom neved, Uram, mert jó vagy.” Zsolt 54
1 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye, 2 abból az időből, amikor a zífiek Saulhoz mentek, és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy Dávid nálunk rejtőzködik? 3 Istenem, segíts meg neveddel, szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal! 4 Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj beszédemre! 5 Mert idegenek támadtak rám, erőszakos emberek törtek életemre, akik nem törődnek Istennel. (Szela.) 6 De Isten megsegít engem, az Úr megtartja életemet. 7 Szálljon a baj támadóimra, semmisítsd meg őket igazságoddal! 8 Készségesen áldozok neked, magasztalom neved, Uram, mert jó vagy. 9 Mert minden nyomorúságból kimentettél engem, megvetéssel nézek ellenségeimre.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(8) „Készségesen áldozok neked, magasztalom neved, Uram, mert jó vagy.” (Zsolt 54)
Valóban Isten jósága sugárzik a zsoltáros életébe? Jó hozzá Isten? Hisz épp idegen erőszakosak támadnak rá. Ráadásul akkora jóságot emleget, hogy szabadon, önként áldozik, vagyis kapcsolatba lép Istennel, hódol neki. Már előre kész a hálaáldozatra, pedig még tart a veszedelem, ekkora jóságot lát élete sötét időszakában. Jó vagy nekem, Uram, bármi történik az életemben. Attól, hogy nehéz helyzetben vagyok, a te jóságod nem csillog kevésbé. Nem mosom össze emberek tetteit és döntéseit a te akaratoddal. Tudom, hogy te engeded meg minden lépésüket, de attól még az az ő engedetlenségük nem a te jóságod elvesztése. Jó vagy nekem, Uram, a rosszban is. Most nehezebb időszakot élek meg itt a földön, de akkor is tudom, hogy te jó vagy. Hatalmas vagy, szabadító. Attól, hogy most nehéz, még te jó vagy, csak a földi, töredezett létünk súlya nyom. De tudom – és tudja a zsoltáros is –, Istenem, mindennél nagyobb vagy, ezért önként áldozok neked. Nem követelmény alapján, nem képmutatásból, nem mások miatt, hanem készségesen, belső indíttatásból, mert jóságod, Uram, semmi földi kincsemhez nem fogható.
