„Meglátott egy fügefát..., de semmit sem talált rajta, csak levelet” Mt 21,18–22
18 Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. 19 Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És azonnal elszáradt a fügefa. 20 Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: Hogyan száradt el ilyen hirtelen ez a fügefa? 21 Jézus így válaszolt nekik: Bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz. 22 És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.
Bibliaolvasó Kalauz – Fekete Károly igemagyarázata
„Meglátott egy fügefát..., de semmit sem talált rajta, csak levelet” (19). Jézus jelképes cselekedete a terméketlen, gyümölcstelen élet ítéletéről szól. A gyümölcs, amire Urunk vár, az engedelmes élet, mely Őt dicsőíti, és példa a környezetének. Könyörögjünk a Lélek gyümölcseiért, melyek által szolgáló életünk dicséretére lehet Istennek és hasznára felebarátainknak, hogy ítélet alá ne essünk. „Jézus Krisztus taníts, taníts imádkozni!”
RÉ21 1 RÉ 1
Esti énekes imádság | 689 | Hálát adok néked, mennybéli Isten
„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” Zsolt 55
1 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye. 2 Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől! 3 Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom 4 az ellenség hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám. 5 Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el. 6 Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át. 7 Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék? 8 Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.) 9 Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől. 10 Kergesd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket! Csak erőszakot és viszályt látok a városban; 11 ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van benne. 12 Romlás uralkodik benne, nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás. 13 Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném. 14 Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom, 15 akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében. 16 Törjön rájuk a halál! Szálljanak elevenen a holtak hazájába, mert gonoszsággal van tele lakóhelyük. 17 Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem. 18 Bár reggel, délben, este gondban vagyok, és sóhajtozom, ő meghallja hangomat. 19 Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem. 20 Meghallgat Isten, és megalázza őket az, aki ősidők óta trónján ül. (Szela.) Mert nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent. 21 Kezet emelt jó barátjára, és meggyalázta a szövetséget. 22 Szája simább a vajnál, de viszálykodáson jár az esze. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig olyan, mint a kivont kard. 23 Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. 24 Istenem, te taszítod őket a sírnak mélyére. A véreskezű és álnok emberek az emberélet felét sem érik el. De én benned bízom!
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(23) „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” (Zsolt 55)
A bosszúállás tényét valahogy mindig a „szemet szemért” elvhez kötjük. Drasztikus tettnek gondoljuk, és azt érezzük, ezen már túlléptünk, ilyet mi nem cselekszünk. Valóban azt érzem, a bosszúállást ma már finomabb módon űzzük, de lelkileg legalább olyan fájó sebeket tudunk okozni egymásnak. Nézzük meg, kicsiben mennyire alkalmazzuk a bosszúállást, amikor átnézünk a másik igényein, mert szerintünk nekünk van igazunk. Amikor gúnyos megjegyzésekkel próbáljuk meg visszaadni, amit kaptunk, vagy egyszerűen nem veszünk tudomást a mellettünk lévőről, mintha nem is létezne. Tesszük ezt azért, hogy érezzék a haragunkat, megbántottságunkat. Illetve bízunk abban, hogy ebből a másik majd tanul. És ha így lesz, nem bánt meg újra. A zsoltáros Isten kezébe teszi a bosszút, majd az Úr erre is gondot visel. Tudva, az igazság végső soron megvalósul, persze nem a miénk, hanem Istené. S ekkor jön a csoda, hogy bosszú helyett elkezdhetjük megfogalmazni a másiknak, mi az a határ, amelyet legközelebb nem léphet át velünk szemben. Hogy már nem móresre akarjuk tanítani őt, hanem elmondani neki, mi bánt bennünket, és mit szeretnék másképp. Mert az igazság Isten kezében van, gondot visel sértettségünkre és dühünkre, mi magunk késszé válunk a világos és határozott kommunikációra.
