„ Imádkozzatok" Mt 24,1–22
1 Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá a tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. 2 Ő azonban így szólt hozzájuk: Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. 3 Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének? 4 Jézus így válaszolt nekik: Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! 5 Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek. 6 Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. 7 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. 8 De mindez a vajúdás kínjainak kezdete. 9 Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. 10 Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. 11 Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. 12 Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet. 13 De aki mindvégig kitart, az üdvözül. 14 Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég. 15 Amikor tehát meglátjátok, hogy „a pusztító utálatosság” ott áll a szent helyen – erről beszélt Dániel próféta, aki olvassa, értse meg! –, 16 akkor azok, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe, 17 aki a ház tetején lesz, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, 18 és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját. 19 Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! 20 Imádkozzatok, hogy ne kelljen sem télen, sem szombaton menekülnötök. 21 Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. 22 Ha nem rövidíttetnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok.
Bibliaolvasó Kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
Háború, földrengés, árvíz, betegség: semmivé tehetik azt, amivel itt a földön dicsekszünk, amire támaszkodunk. Semmivé válhatnak az emberi kötelékek is (9–10), akár félelemből, akár érdekből. De nem ettől kell megrémülni, még ha félelmetes is. Azért kell imádkoznunk, kérve hozzá hűséges alázatot, hogy bármi rossz történjen is, mi el ne hagyjuk megváltó Krisztusunkat. Isten Szentlelke tegyen hűségessé, bölccsé a nehéz időkben is! Mert bármi történjen, az Örökkévaló Isten kezében marad az irányítás!
RÉ21 699 RÉ 388
Napi zsoltárének | 158 | Hagyjad az Úr Istenre te minden utadat
„Bőven adtál esőt örökségedre, ó, Isten, és a fáradtat megerősítetted.” Zsolt 68
1 A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. 2 Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői. 3 Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt. 4 De az igazak örülnek, vigadnak, Isten színe előtt vígan örvendeznek. 5 Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! Úr az ő neve, vigadjatok színe előtt! 6 Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten szent hajlékában. 7 Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen. 8 Ó, Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela) 9 rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt. 10 Bőven adtál esőt örökségedre, ó, Isten, és a fáradtat megerősítetted. 11 Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz az elesettről, Istenem! 12 Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének: 13 A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak. 14 Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal. 15 Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó. 16 Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy. 17 Miért néztek irigyen, ti, sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az Úr örökre! 18 Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sínairól szentélyébe. 19 Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, Uram Isten! 20 Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela.) 21 Isten a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is. 22 Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját! 23 Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger mélyéről is visszahozom, 24 hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből. 25 Látták, ó, Isten, hogyan vonultál be, hogyan vonultál be, Istenem, királyom, a szentélybe. 26 Elöl mentek az énekesek, hátul a hárfások, középen a doboló nők. 27 Áldjátok Istent a gyülekezetekben, az Urat, akik Izráeltől származtok! 28 Élükön jön Benjámin kicsiny törzse, Júda vezetői tömegestül, Zebulon vezetői, Naftáli vezetői. 29 Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz, 30 jeruzsálemi templomodból: királyok hozzanak neked ajándékot! 31 Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak! 32 Egyiptomból követek jönnek, az etiópok Istenhez emelik kezüket. 33 Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! (Szela.) 34 Száguld az egeken át, az ősi egeken át. Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja! 35 Hirdessétek Isten hatalmát, fenségét Izráelen, erejét a fellegekben! 36 Félelmetes vagy szentélyedben, Isten! Izráel Istene ad hatalmat és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten!
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(10) „Bőven adtál esőt örökségedre, ó, Isten, és a fáradtat megerősítetted.” (Zsolt 68)
Egy tavaszi esős estén kisfiam panaszolta, hogy fél az esőtől, mert az hangosan kopog a tetőtéri ablakon. Mi mondható erre? Csak a valóság! Hogy az esőt az Úr adja. Az ő kezében van, minden felhő neki engedelmeskedik. Hogy a föld szomjazza az esőt, hogy a növények teremhessenek nekünk nyárra dinnyét, barackot, őszre szőlőt és mindent finomat, amit úgy szeretünk. Hogy tehát az eső értünk (is) esik. Istenünk törődik a föld szomjúságával. Az ember lelkét sem hagyja szomjazni. Aki fáradt, azt megerősíti, melléje embereket küld, szeretetével veszi körül, és sokrétű reménységet ad. Kiterjedt reményt, hiszen az örökségre is esőt ad, hogy az is növekedhessen. Mi a te örökséged, amelyet Isten öntöz? Mit kaptál te szüleidtől, nagyszüleidtől, gyülekezetedtől örökségként hitedben? Ami útmutató neked Istenhez? Ami kapaszkodód felé? S azt hogyan öntözte Isten? Mivé növekedett benned, általad? Vigyük örökségkeresésünket Isten elé. Vigyük elé hálával, amire már rátaláltunk, és hálával kérjük el a lelki örökségünk növekedését.
