„Ki tehát a hű és okos szolga?” Mt 24,45–51
45 Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy a maga idejében eledelt adjon nekik? 46 Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! 47 Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. 48 Ha pedig az a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram – 49 és verni kezdené szolgatársait, és együtt enne és inna a részegesekkel; 50 megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; 51 akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
Bibliaolvasó Kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
„Ki tehát a hű és okos szolga?” (45) Ez a kérdés neked feszül: Hűséges vagy? Krisztusnak élsz? Vagy lerázod magadról a Krisztusnak való engedelmességet álkegyességgel: úgyis megbocsát az Isten! Lesz számonkérés! Isten valóban irgalmas, de nem azért, hogy visszaéljünk szeretetével! „Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (Jn 8,11b) Várd Jézust, mert megéri! Légy készen a jövetelére! „Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled...” (RÉ21 832)
RÉ21 50 RÉ 50
Doxológia ének | 302 | Dicsőség légyen Atyának És egyszülött szent Fiának
„Szégyenkezzenek és piruljanak, akik életemre törnek!” Zsolt 70
1 A karmesternek: Dávidé, emlékeztetőül. 2 Istenem, ments meg engem, Uram, siess segítségemre! 3 Szégyenkezzenek és pironkodjanak, akik életemre törnek! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! 4 Távozzanak megszégyenülve, akik hahotázva beszélnek rólam! 5 Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten! 6 De én elesett és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, Uram, ne késlekedj!
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(3a) „Szégyenkezzenek és piruljanak, akik életemre törnek!” (Zsolt 70)
Bizonyosodjon be, hogy nekem van igazam. Ki ne vágyott volna még erre?! Akinek testvére van, szerintem már a legapróbb korától ismeri a bennünk élő érzést: legyen világos mindenki előtt, nekem van igazam! A zsoltáros is erre vágyik. Szeretné, ha mindenkiben kérdések nélkül élne a tudat: neki van igaza. S milyen út vezet ehhez? Mélyről, tehát teljes természetességgel tör fel belőle a válasz: ellenségei megszégyenítése. Ki ne járt volna már így, hogy erre vágyott, esetleg meg is cselekedte a megszégyenítést, „méltó” bosszúként – akinek testvére van, gyerekkori emlékei talán ebben is segítik. Aki bátrabb, felnőtt korára is tekinthet e kérdésre választ keresve, mert bizony mennyiszer választjuk ezt az utat igazunk elérése érdekében! A zsoltáros az ellenfele megszégyenülésére Isten hatalmának kimutatásaként tekint. Egyfajta istenbizonyosság lenne számára. Hála Istennek, hogy nekünk, Krisztus halálát ismerőknek már nem kell ilyen jellegű istenbizonyosság. Nekünk már nem a másik csúfos halálából, megszégyenüléséből kell meglátnunk, hogyan munkálkodik Isten értünk. Hanem kiviláglik abból, hogy mint utolsó ellenség töröltetett el a halál számunkra.
