„Vigyázzatok tehát...!” Mt 25,1–13
1 Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. 2 Öt közülük balga volt, öt pedig okos. 3 A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, 4 az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban. 5 Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. 6 Éjfélkor azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! 7 Ekkor ezek a szüzek mind felébredtek, és rendbe hozták a lámpásukat. 8 A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik. 9 Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is, menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak! 10 Amíg azok vásárolni voltak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. 11 Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! 12 Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. 13 Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!
Bibliaolvasó Kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„Vigyázzatok tehát...!” (13) Nem fenyeget, hanem figyelmeztet a példázat: Gondolj a holnapra! Nem tudjuk, mennyi időnk van, készüljünk Isten elé, mert utólag nem lehet reklamálni. A világ olajkészletével sem tudunk helyesen gazdálkodni, hát még a hit olajával! Tartalékolnunk kell, hogy el ne fogyjon. Hitet nem lehet se kölcsön, se örökbe adni másnak. De példát adhatunk a következő nemzedéknek: aki Jézus közelébe akar jutni, az figyel, ügyel a jövőre.
RÉ21 618 RÉ 366 • IÉ 4Móz 22,31–35 • Péld 3
Vasárnapi dicséret | 252 | Hálás szívvel áldunk Téged, Istenünk
Heti zsoltár | 119RS | Telve bizonyságid nagy csudákkal
„Légy erős kősziklám, ahova mindig fölmehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram.” Zsolt 71
1 Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! 2 Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg! 3 Légy erős kősziklám, ahova mindig fölmehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram. 4 Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos emberek markából! 5 Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta. 6 Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. 7 Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam. 8 Szám dicséreteddel van tele, dicsőítelek mindennap. 9 Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el! 10 Mert ellenségeim azt mondják rólam, akik életemre törnek, így tanácskoznak: 11 Elhagyta őt Isten, üldözzétek, fogjátok meg, mert nincs, aki megmentse! 12 Ó, Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre! 13 Megszégyenülve vesszenek el, akik ellenem támadnak! Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek! 14 Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. 15 Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. 16 Az Úrnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem. 17 Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. 18 Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. 19 Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? 20 Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. 21 Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz. 22 Én is magasztallak hárfával hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje! 23 Ujjong az ajkam, ha neked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál. 24 Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.
Az Ige mellett – Csűrös-Varga Vanda igemagyarázata
(3) „Légy erős kősziklám, ahova mindig fölmehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram.” (Zsolt 71)
Amikor vendégeink érkeznek, a legtöbben megkérdezik, hova ülhetnek le az asztalunknál, mert nem szeretnék senki helyét elfoglalni. Ez kedves gesztus, valóban tudunk ragaszkodni a szokott helyünkhöz. A székemhez az asztalnál, a padomhoz a templomban. A kedvenc karosszékhez. A helyemhez, pozíciómhoz a családban, osztályban, baráti közösségben. Mert mindezek biztonságot, kényelmet nyújtanak nekünk. És ott van persze a helyünk Isten mellett. Az Isten-kapcsolatom. Az a bizonyos kőszikla, ahova mindig felmehetek, mert a segítségemre rendeltetett. Amely mellettem áll minden élethelyzetben, és én döntöm el, mikor kapaszkodom fel rá, mikor kérem a segítségét, mikor húzódom a védelmébe. Nem azért lett segítségem, hogy minden egyszerű legyen az életemben, hanem hogy a töredezett világból kimentsen, és tökéletes életbe vigyen át a halálom után. Ahogy egy fáradt nap után lerogyni a karosszékembe megnyugvást és levegőt hoz, úgy jelent Isten levegőt, magasságot a nehézségekben, és a halállal szemben is. Így ragaszkodjunk minden földi helyünknél jobban az Istennel való kapcsolatunkhoz!
