„Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz volt.” Lk 23,44–49
44 Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön. 45 A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. 46 Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt. 47 Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz volt. 48 És az egész sokaság, amely erre a látványra összeverődött, amikor látta a történteket, mellét verve tért haza. 49 Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.
Bibliaolvasó Kalauz – Molnár Ambrus igemagyarázata
Az Ószövetségben az állatáldozatok rendezték a bűnt. Az ember azért maradhatott életben, mert egy állat a helyére lépett és meghalt. Ez a fedezék a helyettes engesztelés lényege. Ez nem változtatta meg az ember természetét, ezért Isten távol maradt, a templom kárpitján túl. Jézus halála tökéletes engesztelés. Halálával Isten maga szakítja szét a kárpitot (45). Közvetlen jelenléte azok számára nyílik meg, akik felismerik Jézus halálának jelentőségét (47).
RÉ21 497 • IÉ Jn 19,16–30 • Zsolt 22
A Megváltó hét szava | 491 | Paradicsomnak te szép élő fája
„…ha az ország népe megy be az Úr színe elé…” Ez 46,1–15
1 Ezt mondja az én Uram, az Úr: A belső udvar keletre néző kapuja legyen bezárva a hat munkanapon, de szombaton és újhold napján legyen nyitva. 2 A fejedelem kívülről, a kapu csarnokán át menjen be, és álljon meg a kapuban az ajtófélfánál, amíg a papok elkészítik égőáldozatát és békeáldozatát, ő imádkozzék a kapu küszöbén, azután menjen ki, de a kaput ne zárják be estig. 3 Az ország népe is ennek a kapunak a bejáratánál imádkozzék szombaton és újholdkor az Úr színe előtt. 4 Az az égőáldozat, amelyet a fejedelem szombaton mutat be az Úrnak, hat hibátlan bárány és egy hibátlan kos legyen. 5 Az ételáldozat legyen a koshoz egy véka finomliszt, a bárányokhoz pedig adjon annyi ételáldozatot, amennyit akar, továbbá egy hín olajat minden véka finomliszthez. 6 Újhold napján adjon egy hibátlan bikaborjút, hat bárányt meg egy kost; ezek is hibátlanok legyenek. 7 A bikához egy véka finomlisztet, a koshoz is egy vékát készítsen ételáldozatul, a bárányokhoz pedig annyit, amennyit akar, továbbá egy hín olajat minden véka finomliszthez. 8 Ha bemegy a fejedelem, a kapu csarnokán át menjen be, és ugyanazon az úton távozzék. 9 De ha az ország népe megy be az Úr színe elé az ünnepeken, akkor aki az északi kapun át ment be imádkozni, az a déli kapun át távozzon; aki pedig a déli kapun át ment be, az az északi kapun át távozzon. Ne azon a kapun át térjen vissza, amelyen bement, hanem a szemben levőn át távozzon. 10 A fejedelem pedig ugyanakkor menjen be, amikor azok bemennek, és akkor távozzon, amikor azok távoznak. 11 A különféle ünnepeken legyen az ételáldozat egy véka liszt egy bikához, egy véka egy koshoz, a bárányokhoz annyi, amennyit akar; az olajból pedig egy hín minden véka finomliszthez. 12 Ha a fejedelem önkéntes áldozatot készíttet, akár égőáldozatot, akár békeáldozatot mutat be önkéntes áldozatul az Úrnak, akkor nyittassa ki a keletre néző kaput, és úgy készíttesse el égőáldozatát vagy békeáldozatát, ahogyan a nyugalom napján szokta elkészíttetni. Amikor távozik, zárják be a kaput utána. 13 Készíttessen naponként egy egyéves hibátlan bárányt égőáldozatul az Úrnak; minden reggel készíttesse el. 14 Ételáldozatul készíttessen hozzá minden reggel egyhatod véka finomlisztet és egyharmad hín olajat, amelyet a finomlisztbe kell keverni. Az Úrnak szóló ételáldozat ez, örök érvényű, állandó rendelkezés. 15 Így készítsék el a bárányt, az ételáldozatot és az olajat minden reggel; állandó égőáldozat ez.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(9) „…ha az ország népe megy be az Úr színe elé…” (Ez 46,1–15)
Mi a Mindenható színe elé Jézus Krisztus által járulunk. Tudjuk, ő kereszthalálával megnyitotta az utat Istenhez, azóta közvetlenül járulhatunk hozzá. Néha ezt túl könnyen is vesszük. Elfeledkezünk arról, milyen szent Isten az Úr, és Jézus milyen súlyos árat fizetett azért, hogy bátran léphessünk az Atya elé. Az ószövetségi ünnepi rendelkezéseket olvasva abból a szentségből érzünk meg valamit, amely elválasztja Istent a teremtménytől. Az ő templomában rendnek kell lennie, tömegek gabalyodása, lökdösődés nem illik házához, ezért a bemenők a szemközti kapun távozzanak (9). A fejedelem viszont – ő kísérettel mozog – ugyanott tér be és távozik (8 és 10). A keletre néző kapu – mint láttuk – különleges, mert ott jött be Isten dicsősége. A különböző istentiszteleti alkalmaknak megszabott rendje van, ennek a rendnek a betartása is az Úr dicsőségét szolgálja, valamint az is, hogy amit neki áldoznak, annak hibátlannak kell lennie. Isten mindent megtett értünk, amikor fiát értünk áldozta. Úgy mehetünk hozzá, amint vagyunk, mégis megszentelve, tisztán a Jézus vére által. Élnünk kell azzal a tisztasággal, amelyet ő tett lehetővé a számunkra. Erről szól a sok vétekáldozat, amely a folyamatos bűnbánatra, megtisztulásra hívja fel a figyelmünket, a sok hálaadó áldozat pedig a hála, a megszentelődés kötelezettségére.
