„azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek” 2Kor 5,11–15
11 Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk. 12 Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van. 13 Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van. 14 Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; 15 és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.
Bibliaolvasó Kalauz – Fekete Károly igemagyarázata
Jézus Krisztus „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek” (15), hanem őérette, aki meghalt és feltámadt. Pál egy természetellenes súlypontáthelyezésre hív. Megtagadni az önmagunknak élést nem természetes. Emberi természetünk szerint ki akarjuk teljesíteni az önérvényesülés programját. Ilyet csak olyan valaki kérhet, aki tud helyette valami jobbat adni. A jobb az, hogy a meghalt és feltámadt Krisztus szeretetéből megkapom azt az örökéletet, amit a bűneset miatt elveszített az ember.
RÉ21 485 • IÉ Jn 10,11–16(27–30) • Zsolt 18,1–31
Zsoltárdicséret | 153 | Tudom, pásztorom és vezérem
Heti zsoltárének | 112 | Boldog az ember, ki az Istent
„Az Úrnak félelme az ismeret kezdete…” Péld 1,1–19
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának a példabeszédei. 2 Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat! 3 Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet! 4 Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást. 5 Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer, 6 és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit. 7 Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg. 8 Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, 9 mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon! 10 Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik! 11 Ha ezt mondják: Jöjj velünk, álljunk lesbe vérontásra, ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is. 12 Nyeljük el őket, mint a holtak hazája az élőket, tökéletesen, mint akik sírba szállnak! 13 Mindenféle drága kincset találunk, megtöltjük házunkat zsákmánnyal. 14 Ha ránk bízod sorsodat, egy erszényünk lesz mindnyájunknak! 15 Fiam, ne járj velük egy úton, ne lépj rá ösvényükre! 16 Mert lábuk gonosz cél után fut, és vérontásra sietnek. 17 De hiába feszítik ki a hálót a repdeső madarak elé. 18 Mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe, saját vesztükre ólálkodnak. 19 Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(7) „Az Úrnak félelme az ismeret kezdete…” (Péld 1,1–19)
Élettapasztalatok, nemzedékről nemzedékre hagyományozott bölcsességek sorozatát tárja elénk mától kezdve ez a bibliai könyv. Itt is, mint minden más témában, meghatározó a kezdés! Egy akár csak töredéknyi hátránnyal induló sportversenyzőnek az egész küzdelmét befolyásolja az a tény, hogyan startolt: mennyire koncentrált az indítás pillanatában, mennyire volt tudatos, magabiztos, és a teste mennyire készült fel a rajtra. Salamon, aki A példabeszédek könyve szerzőjeként jeleníti meg magát – jól startol. Sok-sok bölcsesség, megfontoltság megfogalmazása és közreadása előtt megalapozza minden ezutáni mondását: „az Úrnak félelme az ismeret kezdete”. Tehát kijelenti: a bölcs életvezetés ezzel kezd. Így elindulhat bármerre, mert az istenfélelem biztos eligazító lesz az úton. Ez az, ami képessé tesz az Úr akaratát megtudni, s annak alárendelni előmenetelünket. Ahogyan Jézus mondta: „Mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” (Lk 22,42/b.) Jó, bölcs elindulásunkat adja meg tehát az Úrnak félelme.
