„Krisztusban megbékéltette a világot önmagával” 2Kor 5,16–21
16 Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. 17 Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 18 Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. 19 Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. 20 Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel! 21 Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.
Bibliaolvasó Kalauz – Fekete Károly igemagyarázata
Isten „Krisztusban megbékéltette a világot önmagával” (19). Krisztus áldozata kiengesztelte az Istent, aki megbocsátott nekünk. Egy sebeket ejtő világban élünk, ahol számontartjuk, hogy ki, kinek, mióta, mennyivel tartozik, és revansot akarunk venni a sérelmekért. Ebből a bosszúálló mentalitásból akar kiszabadítani minket a békesség Istene, aki lemondott a jogos bosszúról. Mint megbékélt Úr keres bennünket, hogy álljunk át az ő oldalára. Azzal indít el, hogy Krisztusért járva követségben – békéljünk meg vele.
RÉ21 756
Húsvéti ének | 507 | Krisztus feltámada igazságunkra
„De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.” Péld 1,20–33
20 A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát. 21 Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait: 22 Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet? 23 Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet. 24 Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt. 25 Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek, 26 ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek, 27 ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség. 28 Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg, 29 mert gyűlölték a tudást, és nem az Úr félelmét választották; 30 nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet. 31 Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és megcsömörlenek saját terveiktől. 32 Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el. 33 De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(33) „De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.” (Péld 1,20–33)
Biztonság és nyugalom. Két olyan életelem, amely boldoggá tesz bennünket, és kiegyensúlyozott életre segít. Ezek ellenkezői azonban borzasztanak: a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság, a nyugtalanság. Nemcsak élvezhetetlenné, hanem élhetetlenné is változtatják a mindennapjainkat. Hol a biztonság? Hogyan találjuk meg a nyugalmat, s miképp maradhatunk meg ezekben? Úgy, ahogyan Salamon elindított a biztos start üzenetével: „Az Úrnak félelme az ismeret kezdete.” Máris bebizonyosodik, hogy akik „nem az Úr félelmét választották” (29/b), azokon bekövetkezett az, amit összefoglalóan veszedelemnek mond, és következményeiben így sorol fel: gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, gyűlölik a tudást, megvetik a feddést, saját ellenkezésük öli meg őket, elbizakodottságuk áldozataivá lesznek. Az Úr félelmét választani az a startvonal, ahonnan a biztonság és a nyugalom útja ered. És abba a célállomásba vezet, ahol ugyanezek várnak bennünket: biztonság és nyugalom. Ahogyan Jézus mondja: „Az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom, ahogy a világ adja.” (Jn 14,27/b)
