„…úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét” 2Kor 6,1–13
1 Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. 2 Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek.” Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja! 3 Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, 4 hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, 5 verésekben, bebörtönzésben, nyugtalan időkben, fáradozásban, átvirrasztott éjszakákban, böjtölésben, 6 tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, 7 az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel, 8 dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, 9 mint ismeretlenek és jól ismertek, mint meghalók és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, 10 mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden. 11 Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak: 12 nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. 13 Mint gyermekeimhez szólok: viszonzásul tárjátok ki ti is szíveteket!
Bibliaolvasó Kalauz – Fekete Károly igemagyarázata
„…úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét” (1). Pál életrajzi felsorolása nem dicsőségtáblázat, hanem a sokszor szeretetlen és igazságtalan gyülekezet előtt annak tanúsítása, hogy nem hiába vette a kegyelmet. Nem képzeli beérkezettnek magát, és nem azt tartja feladatának, hogy másokat ítélgessen és bírálgasson. Küzd, szolgál és szenved. Úgy jár, mint „szomorkodó és mégis örvendező”.
RÉ21 822
Zsoltárdicséret | 195 | Dicsérjétek az Istent a mennyégben
„Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.” Péld 2
1 Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, 2 ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, 3 bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, 4 ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, 5 akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret. 6 Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. 7 A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek. 8 Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi. 9 Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út. 10 Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked. 11 Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged. 12 Megment a helytelen úttól és az álnokul beszélő embertől; 13 azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak. 14 Örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz fonákságokon. 15 Ösvényeik görbék, útjaik hamisak. 16 De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől, 17 aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. 18 Mert halálba süllyed a háza, és útja az árnyak közé. 19 Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire. 20 Te azért járj a jók útján, és ügyelj az igazak ösvényeire! 21 Mert a becsületesek fogják lakni a földet, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta. 22 De a bűnösök kivesznek a földről, és a hűtlenek kipusztulnak onnan.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(6) „Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.” (Péld 2)
Nagy tévedés volna, ha az intellektus határáig tartanánk érvényesnek és hatásosnak az istenfélelmet és az ebből származó bölcsességet. Többre való az! És többet is ér. A testi vonzalommal való élésig elkísér, és ott mértékletes és boldog állapotot kínál. Ezen kívül azonban a más asszonya, a más férje kategóriájába sodródunk, ahol áldozattá tesszük magunkat és azt, akit Isten készített vagy már ifjúkorunkban oda is ajándékozott, hogy földi utunkon hűséges társunk legyen. Az istenfélelemből felnövekvő bölcsességnek tehát a testi vonzalommal való helyes élésre is eligazító ereje van. Az ösztöneink is az ő uralma alatt lehetnek, s így lehet önuralmunk védőbástya. Aligha van nagyobb feladatunk, mint az erkölcsi egyensúlyvesztésben levő közegben folyamatosan keresni az Úr félelmét. Időt, figyelmet és energiát befektetni, hogy csak az legyen a készletünk, amit az Úr ad bölcsességként. Csak az koordináljon kapcsolatainkban is, ami az ő szájából származik. Az a társas kapcsolat, amely nélkülözi az istenfélelmet, nélkülözi a bölcsességet is, de ott híjával lesz a kapcsolat tisztasága is. „…mivel ő, a szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban.” (1Pét 1,15)
