A Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést „az erdélyi magyar tudományos életben betöltött szerepe, valamint a református egyháztörténet területén végzett, kiemelkedő kutatói, oktatói munkája elismeréseként” vehette át a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karának professzora Mile Lajos főkonzultól pénteken Kolozsváron.
Mile Lajos főkonzul kézbesítette a keresztet és emlékplakettet.
Elismerés október 23-án
Állami kitüntetéseket adtak át Budapesten az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából.
„Buzogány Dezső számára a teológiai tanári státusz nem azonos a szobatudósi státusszal. Az elmúlt harminc évben igen jelentős szerepet vállalt az egyházi közfeladatok ellátásában” – mutatott rá laudációjában Kolumbán Vilmos, a teológiai intézet rektora, aki tanítványként és kollégaként is méltatta munkásságát. Buzogány Dezső közel tíz évig volt az Erdélyi IKE elnöke, vezetője és szervezője a mezőségi református missziónak, szórványtáborokat szervezett, segítségnyújtási akciót kezdeményezett erdélyi árva gyerekeknek, külföldi ösztöndíjakkal támogatva őket.
A közel negyvenéves alkotói munka során a rengeteg szakmai tanulmány mellett kiadott köteteinek száma meghaladja a negyvenet, és ugyanilyen gazdag szerkesztői munkássága is.
„Tudományos érdeklődése egészen széleskörű, a teljes erdélyi magyar reformátusság teljes történetére kiterjed. Tanulmányaiban, írásaiban a 16. századtól a 20. századig foglalkozott az erdélyi protestáns teológia, iskola, művelődés és művészettörténetével”
– emelte ki a rektor.
Buzogány Dezső 1957. június 30-án született Szederjesen, elemi és középiskolai tanulmányait szülőfalujában és Segesváron végezte, majd 1981-ben református lelkészi oklevelet szerzett a Protestáns Teológiai Intézetben. Nyárádselyében, majd Szederjesen szolgált, doktori tanulmányait pedig Budapesten zárta le 1992-ben. Egy évre az Amerikai Egyesült Államokba ment tanulmányútra, és hazatérése után latint, protestáns egyháztörténetet és rövid ideig ökumenét is tanított. 2001-től előadótanárként, majd professzorként a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karának oktatója. 2003-ban megszerezte a doktorvezetési jogot, a következő évtől pedig a román oktatásügyi minisztérium felsőoktatással foglalkozó bizottságaiban is tevékenykedik. Több szakmai szervezet tagja, és több rangos kitüntetésben részesült az elmúlt időszakban: a Magyar Református Egyház aranygyűrűs doktorként fogadta, és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem dísztoktora lett 2017-ben.
Az utóbbi tíz évben Buzogány Dezső jelentős műveket fordított le magyar nyelvre, például Kálvin János Institutióját és több kommentárját, valamint kiadás előtt áll Szegedi Kis István Loci communes munkája. Az erdélyi református egyház múltjának feltárásán az 1990-es évek közepétől dolgozik teológushallgatók bevonásával. Eredményként két kötetben jelentek meg az 1771–1800 közti időszak zsinati jegyzőkönyvei, majd az egyházmegyei vizitációs jegyzőkönyvek anyagai is kötetbe kerültek.
Segítség Isten üzenetének megértésében
Kálvin János halálának 450. évfordulójára, a Református Egyházi Könyvtár sorozatának legújabb tagjaként ismét megjelent az Institutio. A genfi reformátor fő művét ezúttal Buzogány Dezső fordította magyarra. A könyvbemutatót 2014. november 11-én tartották a Magyarországi Református Egyház Zsinati Székházában.
Három könyvsorozatot alapított: Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek (28 kötet), könyvkiadási lehetőséget biztosítva a fiatal kutatók számára, Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok (9 kötet), valamint a BBTE Református Tanárképző Karán a Fontes rerum ecclesiasticarum in Transylvania (4 kötet). 2003 óta a doktori iskolában pezsgő tudományos élet alakult ki vezetése alatt, hiszen a magyar nyelven való doktorálási lehetőség sok fiatal történészt és lelkészt vonzott.
A kitüntetést a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében adták át május 14-én.
Kolumbán Vilmos zárásként a 2012-ben létrejött Pokoly Társaságot említette, amelynek elnökeként Buzogány Dezső célul tűzte ki Erdély összes gyülekezetének meglátogatását, az egyházközségi levéltárak rendezését, felmérését, szakszerű leírás készítését a kegyszerekről és textíliákról. Ennek eredményeként ma szinte az összes gyülekezetet meglátogatták. A Pokoly Társaság után az Erdélyi Református Múzeum létrehozását is kezdeményezte, majd az Erdélyi Református Egyházi Gyűjtemények is létrejött.
A méltatás után Buzogány Dezső köszönetet mondott a kitüntetésért, a munkatársaknak, a diákoknak és családjának. Diákjainak azt üzente: „Nem kell márványlépcsős cifra palotába, elit családba születni ahhoz, hogy valami emlékezeteset tegyünk le egyházunk vagy nemzetünk asztalára, ha valamit szívesen, szenvedéllyel és napi rendszerességgel végeztek. Cseppekből gyűl a zápor, és záporból dagad folyammá a patak.”