Tökéletes szülő nem létezik – ez a legfontosabb gondolat, amivel az ember már jó előre felvértezheti magát, amikor gyermeket vállal. Ugyanakkor törekedni nemcsak lehet, de kell is arra, hogy magunkból is a legjobbat adjuk a gyermekeinknek: a legtöbb figyelmet, támogatást, megértést és minden olyat, amely egész életében elkíséri és táplálja a lányainkat, fiainkat. Ez az igazi élethosszig tartó tanulás, és erről szól a Mélyvíz – mentőöv mindenkinek legújabb adása, amelyben Pindroch Csaba színművész, Hirsch Anikó gyermekpszichiáter és Móricz Attila református lelkipásztor beszélgettek Cseh Ádámmal.
Klasszikusaink nemzeti jellegét képtelenség volna egyetlen felekezethez kötni – állapítja meg Alexa Károly irodalom- és művelődéstörténész, író, ugyanakkor – a magyar kultúra napja alkalmából adott ünnepi interjújában – sok izgalmas értesülést szerezhetünk tőle olyan, közkinccsé lett szellemi értékek kapcsán, amelyek egyes író- és költőnagyságaink református beágyazottságából is fakadtak. A neves irodalmárral továbbá arról beszélgettünk, kevesebb-e Arany vagy Jókai attól, hogy némelyek a megkésettség bélyegét sütnék rájuk, mit tart új Nobel-díjasunk, Krasznahorkai László általa jól ismert és sokat elemzett munkásságáról, illetve hogy van-e jövője a magyarság kultúrájának.
– Édesapa és férj vagyok. Gyülekezetben szolgálok, illetve a tiszáninneni egyházkerületben szolgálatvezető vagyok. Nem engedhetem meg magamnak, hogy összeroppanjak egészségileg – mondja Fukász László lelkipásztor. A tiszteletes részt vett a református lelkipásztoroknak szervezett ingyenes szűrővizsgálaton, amely egészségesebb élethez segítette. Vele és Bencze Jánossal, a Bethesda Gyermekkórház diakóniai főigazgató-helyettesével, a szűrőprogram koordinátorával beszélgettünk.
Laboratóriumi eredmény is igazolja, hogy Pásztory Ádám teológus szervezete felvette a harcot a ritka, agresszív agydaganattal, amely megtámadta. A gyógyulás még hosszú folyamat, de biztató az eredmény, és Ádám jól érzi magát. A Magyarországi Református Egyház korábbi kommunikációs vezetőjéért összefogott a református közösség, így egy litvániai klinikán speciálisan neki készített immunterápiát kaphatott. Közben segíti a sorstársait, akik előtt nyitva a füle és a szíve.
A világosságot és a fényt, vagyis Krisztust állítja középpontba az idei ökumenikus imahét, amelynek füzetét az Örmény Apostoli Egyház állította össze. A Magyarországi Egyházak Ökomenikus Tanácsa által hagyományosan január közepén szervezett imahét célja a keresztyének közötti egység és megbékélés. Az országos nyitó istentiszteletet január 18-án, vasárnap tartották Budapesten, a Kálvin téri református templomban.
Az ifjúsági szolgálatban dolgozóknak szervezett ifivezetőképzés évről évre egyre több résztvevőt szólít meg. Az idei alkalom fókuszában a helyreállítás áll, a program pedig szakmai és lelki megközelítéseket egyaránt kínál. A rendezvényről Savanya Csenge, az Ifjúságépítők Alapítvány munkatársa, a konferencia egyik szervezője és Palásthy István, az ifivezető-képzés főkoordinátora beszélt.
Ünnepi megnyitóval veszi kezdetét a hercegszöllősi zsinat 450. jubileumi emlékéve január 31-én, szombaton 15 órakor a pécsi Kodály Központban. A rendezvény a Dunamelléki Református Egyházkerület jubileumi programjának nyitánya, amely az 1576-os hercegszöllősi zsinat, a kánonok kihirdetése és az egyházkerület megalakulása előtt tiszteleg.
Január van. Túl vagyunk az év első napjain, és benne vagyunk azokban a hétköznapokban, amelyek gyorsan visszaadják a valóság súlyát. Visszatekintve az elmúlt évre nem könnyű egyetlen jelzőt találni. Erős volt. Talán nehéz. Talán csak őszinte. Sok minden történt, és sok volt a fájdalomból. Aligha akad ember, aki veszteségek nélkül érkezett volna meg az új évbe. Mindannyiunknak fájt valami. Nem egyformán, nem azonos módon, de elég mélyen ahhoz, hogy nyomot hagyjon. Újságírói gondolatok Istenre nézve és az új év felé tekintve.
Már gyerekkorban eldőlhet, ki képes kitartóan küzdeni a céljaiért, és ki az, aki a könnyebb utakat választja majd. Igaz, a hozott minták felülírhatók, de ehhez önismeret, rengeteg munka és bátorság is szükséges – ez utóbbi például azért, hogy az ember ne féljen elbukni. Sok más mellett erről beszélgetett Lubics Szilvia ultrafutó, Hajdu Zoltán coach, a magyar labdarúgó-válogatott egykori mentális trénere és Szakács Gergely református lelkipásztor Cseh Ádámmal a Mélyvíz – mentőöv mindenkinek adásában.
Isten szeretetéhez igazíthatjuk hátralevő életidőnket, amelyben a tagolást sokkal inkább sorsformáló személyes döntéseink adhatják, mintsem a naptári évek. Joó István újságíró újévi jegyzete.
Egyházunk száznál is több szolgálatát mutattuk be 2025-ben cikkekben, posztokban, videókban. Sorozatunkban – amelynek az Ez is református címet adtuk – foglalkoztunk az elesetteket felkaroló misszióinkkal, kulturális rendezvényeinkkel, ifjúsági munkánkkal – csak hogy néhány példát említsünk. – Tudjuk, hogy mindent lehetne jobban, mint amiként most tesszük. Isten erejét kérve igyekszünk hűséggel szolgálni – mondta Steinbach József püspök videósorozatunk utolsó, összegző részében.
December 23-án 61 esztendős korában visszaadta lelkét Teremtőjének Szabadi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményeinek igazgatóhelyettese, Levéltárának szakigazgatója. Temetése január 15-én 12 órától lesz a Debreceni Köztemető 2. számú ravatalozójában.
A ma embere számára komoly kihívássá vált megállni, kilépni a hajszolt hétköznapokból, és elcsendesedni – fogalmaz Steinbach József püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az M1 televíziónak adott ünnepi interjújában. Úgy látja, mindannyian egyre inkább félünk a csendtől, mert hozzászoktunk a felfokozott élettempóhoz és az állandó ingerekhez.
Van egy falu Dél-Borsodban, ahol a templomtorony nemcsak vasárnap vagy éppen karácsonykor, hanem a hétköznapokban is iránytű. Nemesbikk apró pont a térképen, mégis olyan sűrűn „lakják” a történetek, hogy aki itt jár, könnyen azt érezheti: ezen a helyen a hit, a szolgálat és a közösség nem külön fejezetek, hanem ugyanannak az életnek a különböző mondatai. Idén különös figyelem irányul a községre: karácsony másnapján délelőtt tíz órától innen közvetít istentiszteletet a Kossuth rádió.
Mit jelent ma keresztyénként megélni a magányt, és hogyan lehet hitelesen jelen lenni egy elcsendesedett világban? Ezekről beszélgettünk Thoma László református lelkipásztorral és vallástanárral, valamint a Magyarországi Református Egyház telefonos lelkisegély-szolgálatának egyik önkéntesével.
„A szó és a csend összetartozik. A szó a csendben szólal meg, csend nélkül pedig nem hallhatjuk meg sem az emberi, sem az isteni szót.” Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének karácsonyi gondolatai.
„Csoda, hogy győz a szeretet a gyűlölet felett, hogy békesség lép a fegyverek helyébe, hogy a szelídség lesz az Úr az arrogancia ellenében, hogy lehet tisztességesnek lenni a korrupt lelkek világában. Csoda, hogy Isten munkája, terve győzedelmeskedik.” Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének adventi gondolatai.
Üljünk le a megbocsátás lelkével, legyünk azzal tisztában, hogy bár hibázhatunk, de újat is kezdhetünk. Ne hallgassunk az óemberünkre, ez esetben a játszmázó emberünkre, inkább tisztább kommunikációra törekedjünk – ajánlja Dányi Zoltán református lelkész, házasságterapeuta, aki szerint érdemes kihasználni az ünnepek, szabadnapok kínálta szabad órákat a házastársi kapcsolat megújítására.
Gyülekezeti programok, imádságos, zenés estek, elcsendesedésre buzdító napló hívja fel a figyelmet az imádságra a következő esztendőben. A Magyarországi Református Egyházban 2026 az imádság éve lesz, amelynek egyik fő üzenete, hogy a világot és magunkat elcsendesítve meghalljuk Istent, időzzünk a társaságában. A 2026-os év tematikájáért felelős missziói szolgálat munkatársait kérdeztük.
Kedves Református Testvéreink az Úr Jézus Krisztusban! Református egyházunk nagy családjának közösségében hálát adunk megtartó Istenünknek azért, hogy napról napra gondot viselt rólunk, megmutatta szabadító irgalmát a legszorultabb helyzetben is, miközben az örök élet tágasságában élhettünk meg minden napot ebben az esztendőben. Sőt, áldott legyen az Isten azért, hogy gondviselő és szabadító szeretetének eszközei lehettünk a ránkbízottak körében.