A Tiszáninneni Református Egyházkerület egyházközségeinek presbitériumai püspökké Barna Sándort, egyházkerületi főgondnokká Molnár Pált választották, vagyis maradtak az egyházkerület eddigi vezetői.
Életünk sokszor kiszámíthatónak tűnik, míg egy váratlan pillanat mindent át nem rendez. Gödörné Csontos Zita és férje, István hosszú éveken át szolgáltak együtt a Bibliai Házassággondozó Szolgálat munkatársaiként. Hat gyermeküket közösen nevelték, életüket pedig Isten gondviselésére bízták. Gödör István presbiter 54 éves korában váratlanul hunyt el. Felesége most a gyász és az anyaság mindennapi kihívásaival néz szembe, miközben a hitéből merít erőt ahhoz, hogyan lehet továbbmenni egy olyan úton, amelyet eddig ketten jártak.
Amikor szóba kerül a halál egy családi, baráti találkozón, gyakran megakad a beszélgetés. Miért félünk a halálunkkal foglalkozni? Hogyan változhat meg az életünk, ha tisztában vagyunk a végességünkkel? Gecse Attila lelkipásztor szerint Krisztusban nem a félelmet kapjuk, hanem a reménységet. Mégis kevesen mondhatjuk el magunkról, hogy az élettel betelve tudunk távozni. Halottak napja alkalmából beszélgettünk a tiszteletessel.
A reformáció újra hangsúlyossá tette az evangéliumot, azt, hogy Isten kegyelemmel fordult az emberhez, és Jézus Krisztusban utat mutatott számára az új élet felé – állapította meg Nemes Pál főgondnok, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának presbiteri alelnöke a reformációra való megemlékezés központi ökumenikus protestáns szónoka október 31-én kora este, a reformáció emléknapja alkalmából.
– Ha a Szentírást egy távoli, csupán misztikus magasságokban létező szövegként kezelem, nem fog megszólítani – vallja Ferencz Árpád református lelkipásztor. Mit tanulhatunk a nagy reformátoroktól arról, hogyan forgassuk a Bibliát, és hogyan legyünk önállóan gondolkodó reformátusok a sok teológiai tétel közepette? A válaszokért egészen a svájci Zofingenbe utaztunk el.
Október 31., a reformáció emléknapja nem csupán a múlt eseményeire való emlékezés, hanem évről évre megújuló, mély lelki számvetés is. Vajon hol tart ma a református egyház a XXI. század kihívásai, az elvilágiasodás és a digitális kor zaja közepette? Milyen felelősség nyomja a szószék és a családi asztal mellett ülők vállát, amikor a hit és az erkölcs fundamentumai fellazulnak körülöttünk? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Koncz Tiborral, a Nagykunsági Református Egyházmegye esperesével, a Karcagi Református Egyházközség lelkészével.
A kétszáz éves templomhoz családi történetek, nemzedékeken át vállalt szolgálatok és személyes hitre találások kötik a pálházi reformátusokat. A szeptemberben érkezett lelkipásztorral most azt keresik, hogyan szólíthatnák meg azokat is, akik ritkábban lépik át a templom küszöbét. A reformáció közelében a megújulásról, november elejéhez érve az emlékezésről és a gyászban megtartó közösségről is beszélgettünk velük. November elsején Magyarország legkisebb városából, Pálházáról közvetít istentiszteletet a Kossuth rádió.
A második világháború utáni időszakban lelkipásztorokat hurcoltak meg, vagy kényszerítettek az új hatalom szolgálatára, felszámolták az egyházak anyagi függetlenségét, vidéken pedig kisemmizték és üldözték a gyülekezetek gerincét adó módos gazdákat. Rigó Róbert történésszel, a Károli Gáspár Református Egyetem tudományos főmunkatársával beszélgettünk az előzményekről, a hőstettekről és a forradalom és szabadságharc utáni következményekről – egy kicsit református szemüvegen át tekintve az eseményekre.
A Debreceni Köztemetőben helyezik végső nyugalomra Kocsis Mártát, a Tiszántúli Református Egyházkerület jogtanácsosát, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának korábbi jogtanácsosát. Temetése november 6-án, pénteken 13 órakor lesz – tájékoztatott a gyászoló család.
Harmincöt kötetben öltött testet Horváth Barna református lelkész, esperes és teológiai tanár szellemi hagyatéka, amelyet fia, Horváth Barnabás Dávid adott ki. Az október 22-én az Országos Széchényi Könyvtárban megtartott könyvbemutatón kiderült, hogy az eredetileg írónak készülő teológust 1957-ben négy és fél hónapra bebörtönözték. A fogság hónapjai alatt köteleződött el végleg Isten és a lelkészi hivatás mellett – az ő életútja és a reformáció közeledő ünnepe előtt is tisztelgett a rendezvény.
Minden ember életében megjelenik a gyász, amikor valami vagy valaki visszafordíthatatlanul megváltozik az életünkben. Kiválthatja egy szerettünk elvesztése, egy kapcsolat lezárása vagy akár egy életszakasz vége is. A veszteség mélyen megrendítheti az ember belső világát, kénytelen szembenézni a fájdalommal és a változással, de nem mindegy, hogy ezt hogyan teszi. A Mélyvíz – mentőöv mindenkinek következő adásában Legindi Tímea közgazdásszal, kommunikációs szakemberrel, Demeter Tünde pszichológussal, gyászfeldolgozásmódszer-specialistával és Sáfrán Zsuzsa református lelkipásztorral, gyásztanácsadóval a gyász feldolgozásáról beszélget a műsorvezető, Cseh Ádám.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján Steinbach József püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke fogalmazott meg imádságot, hálát adva keresztyén örökségünkért, könyörögve a békességért, kárpátaljai testvéreinkért és a jövő nemzedékéért.
Nemes Pált főgondnoknak, Márkus Mihályt pedig püspöknek választották a Dunántúli Református Egyházkerületben. A választás eredménye öt nap múlva emelkedik jogerőre.
„Hálaadó istentisztelet Avar Gábor életéért” – ez állt a Hold utcai Református Egyházközség meghívóján, múlt pénteken 17 órakor pedig zsúfolásig megtelt a Kossuth térhez közeli neogótikus templom. A 76 éves korában elhunyt presbitert, johannita lovagot rengetegen ismerték, nem véletlenül: az egész Kárpát-medencében végzett bámulatos diakóniai szolgálatot. A gyülekezeti szintet messze felülmúló emlékezésen példás tetteit három püspök, egy johannita rendi kommendátor és az egyik fia méltatta.
A protestáns gályarabok hitvalló helytállásának 350. évfordulójához és a reformáció hónapjához kapcsolódva mutatták be Viola Judit Az Úr nevében című regényét a Magyarországi Református Egyház Zsinati Székházában. A Hernád Kiadó gondozásában megjelent vaskos kötet nem csupán a XVII. századi gyászévtized drámai eseményeit tárja az olvasó elé, hanem emberi sorsokon keresztül teszi kézzelfoghatóvá a hit és a cselekvő szeretet elválaszthatatlanságát.
A felelősség vállalására, a kudarcokkal való szembenézésre és egymás méltóságának tiszteletére is felszabadít a Krisztusban kapott kegyelem – hangsúlyozta Mészáros László dandártábornok, protestáns tábori püspök. A budapesti Nagyvárad téri református templomban október 15-én tartott reformációi hálaadáson Rózsás Joel hadnagy személyes története is megmutatta, hogyan segítheti a tábori lelkészi szolgálat és a bajtársi közösség az élet értelmét kereső embert a hitre jutásban.
Összesen több mint kétszázharminc regisztráció érkezett az elmúlt héten lezajlott Egy hét imádság elnevezésű kezdeményezésre. A felhíváshoz nemcsak hazánkból, hanem a határokon túlról és a diaszpórából is sokan csatlakoztak, felmutatva a református közösség összefogását és az imádság erejét.
Egy ismerős lelkipásztor, a gyerekeken keresztül szövődő barátságok vagy egy közösen elvégzett munka is közelebb hozhatja egymáshoz az embereket. A sárvári református gyülekezetben a személyesen vállalt szolgálatok és a hit hétköznapi gyakorlása erősítik ezeket a kapcsolatokat. A közösség tagjaival megérkezésről, gyökerekről és a közösen továbbépített örökségről beszélgettünk. Az idén százéves gyülekezet életébe október 18-án, vasárnap a Kossuth rádió istentisztelet-közvetítésén keresztül is bekapcsolódhatnak a hallgatók.
Nem hitte, hogy olyan lelkész válhat belőle, mint azok, akikre diákként felnézett. Székely Attila őrnagy, kaposvári helyőrségi lelkész ma már a katonák között hirdeti az evangéliumot, de a hivatásához vezető döntésekkel alaposan megküzdött. Beszélgetésünkben a bizalom kialakulásáról, a szolgálatot kísérő veszteségekről és a hazatérés öröméről is vall. Vele kezdjük a református tábori lelkészeket bemutató sorozatunkat, amelyben havonta egy-egy lelkipásztor életútját és a katonák között végzett szolgálatát ismerhetik meg olvasóink.