A Ráday Ház adott otthont az ünnepélyes díjátadónak november 3-án, amelyet minden évben október 31-éhez, a reformáció napjához közeledve tartanak meg. Az állami kitüntetést Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára és Fürjes Zoltán államtitkár-helyettes adta át a két egyház vezetői tisztségviselőinek a bírálóbizottság tagjainak és a díjazottak hozzátartozóinak jelenlétében.
„Nyitás a végtelenre” – olvasható a felirat Hegedűs Loránt (1930–2013) mellszobrának talapzatán, amelyet a lakiteleki Hungarikum Liget szoborparkjában avattak fel október 31-én délután. Az idézet a néhai dunamelléki püspök egyik legismertebb kötete címéből ered, a bronz mellszobor Lantos Györgyi szobrászművész alkotása.
– Tisza István megélte református hitét, szelleme pedig ma is irányítja országunk jövőjét – mondta Nitsch Gábor geszti lelkipásztor a reformáció emléknapján és gróf Tisza István meggyilkolásának évfordulóján tartott megemlékezésen. Az istentisztelet után a résztvevők koszorúkat helyeztek el a Tisza család kriptájában. A nap a Tisza-kastélyban tartott vezetéssel zárult, ahol Tisza Ilona, Tisza István dédunokája mesélt nekünk a család történetéről.
A reformáció emléknapján tartott ökumenikus istentiszteleten Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára köszöntötte a megjelenteket, és tolmácsolta Steinbach József református püspök üzenetét. Az ünnepi igehirdetést Pataky Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház korábbi elnöke tartotta, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a reformáció öröksége ma is életformáló valóság.
Nyíregyházától alig húsz kilométerre található egy település, amely első pillantásra is békét áraszt. A gondozott utcák, az iskola udvarán szaladgáló gyerekek és még az őszi napsütés is mind ezt sugallják, de a falu lelke mégis a református templom körül dobog. Mit jelent ma reformátusnak lenni Tiszanagyfalun? Erről vallanak a gyülekezet tagjai és lelkipásztora. A Kossuth rádió november 2-án, halottak napján Tiszanagyfaluból közvetít istentiszteletet.
Újságíró kollégánk, Joó István négygyermekes családfő akkor betegedett meg váratlanul és súlyosan, amikor gondtalan örömapaságra számított. Halaszthatatlan hasi műtéte után a kórházban, majd otthon lábadozva feljegyezte lelki-hitbeli történéseit, amelyeket utóbb bizonyságtétellé formált.
Sok apa küzd azzal, hogy ne csak családfenntartóként álljon helyt, hanem érzelmileg is kapcsolódjon a gyerekeihez. Bár azt hihetjük, hogy utóbbinak kedvez a kor, amelyben élünk, a valóság kijózanító: bő száz évvel ezelőtt az apák sokkal jobban benne voltak a család vérkeringésében, mint manapság – sok más mellett ez is kiderül a Mélyvíz – mentőöv mindenkinek legújabb adásából, amelyben Léder László pszichológussal, az Apa Akadémia alapítójával, Süveges Gergő szerkesztő-műsorvezetővel, az Apakulcs tréning megalkotójával és Veres Péter református lelkipásztorral beszélgetett Cseh Ádám.
Ebben az epizódban Szanyi György, Csomós József és Ablonczy Áron arról beszélgetnek, miért olyan nehéz a fiataloknak megélni és megosztani a hitüket. Miért félünk attól, hogy a missziót ne csak programként, hanem életstílusként éljük meg? Mit jelent tanítványnak lenni a XXI. században? Hogyan lehet a gyülekezet újra élő, pezsgő, „hegyen épült város”?
Az Istennel és az egymással való beszélgetésre is remek alkalom a ReformáFUSS futóverseny Törökbálinton. A helyi egyházközség idén is megszervezte az eseményt, amelyen a gyülekezet minden rajthoz álló tagja kiválaszthatta a számára ideális távot: a legkisebbek a templom előtt mérték össze gyorsaságukat, míg az alsós csoport már 1517 métert tett meg, a reformációra emlékezve. A kicsivel több mint öt kilométeres felnőtt távon a lelkipásztor, Kis Gergely Márton is versenyzett. A futófesztivál a sportolás és a közös kikapcsolódás mellett a helybeliek megszólítására is jó lehetőség.
A Szendrői Református Egyházközség ma nemcsak templomot és parókiát jelent, hanem bölcsődét, óvodát, iskolát, idősgondozó szolgálatot, énekkart és nőszövetséget is – egy olyan élő közösséget, ahol a hit cselekvéssé válik. Október 31-én, a reformáció ünnepén 10 órakor a szendrői református templomból közvetített istentiszteletet a Kossuth rádió.
Joó Sándor lelkipásztort 1940 októberében iktatták be a Budapest- Pasaréti Református Egyházközség lelkészi hivatalába. Ebből az alkalomból idézünk rövid, közérdeklődésre is számot tartó részletet egy 1934-ben, hollandiai missziói lelkészsége idején kelt magánleveléből, amelyet egy pasaréti testvérünk juttatott el hozzánk. A fiatal rokonához írt sorok bepillantást engednek a pályája kezdetén járó Joó Sándor hivatásfelfogásába.
Mi vár rám? Tényleg ennyi volt? Te hiszel a feltámadásban?”. Rámutattam, hogy aki a feltámadott Krisztusra tekint, máris átment a halálból az életre. Bizonyságot tettem neki arról, hogy a hívők számára ez csak megálló, ahonnan az élet az örökkévalóságban folytatódik. Hozzátettem, hogy bár nem tudhatjuk pontosan, mi vár ránk, azt igen, ki lesz velünk – maga Jézus Krisztus, a szeretet és a feltámadás Ura, aki személyesen készít helyet nekünk.
Sebők János református lelkipásztor saját szabadulásának történetét formálta szolgálattá. Az alkohol és a céltalanság évei után Jézus hívására fordult a diakónia, majd a lelkészi pálya felé. Ma a felvidéki Madon működő Református Mentő Misszióban azokért szolgál, akik új életre vágynak.
A Magyar Tudományos Akadémia megalapításának bicentenáriumát olyan megemlékezéssorozattal ünneplik, amely nem csupán a múltba tekint, hanem a jelenre reflektál és már a jövő lehetőségeit is keresi. A november 3-ai évforduló kapcsán Kecskeméti Gábor irodalomtörténészt, az MTA rendes tagját kérdeztük.
A halál legyőz, leteper, de az Isten érted legyőzi az elmúlást, érted elveszi az erejét. Jézus Krisztus testében megtört a fullánkja, és megsemmisült a borzasztó örökség, hogy csak az utolsó szívdobbanásig tart az emberi élet. A mulandóság rád vigyorog, hogy csak a koporsóig láss, de az Isten életet hirdet: azt, hogy lesz feltámadás.
A bűneset óta alapvető emberi tapasztalat a halál, amelyet különféle gyászszertartásokkal próbálunk feldolgozni. Rövid összefoglaló írásunk a Szentírás ókori emberének temetkezési és gyászolási szokásait veszi számba, a patriarcháktól a pusztai vándorláson át az Újszövetségi időkig.
A Farkasréti temető egyik csendes sarkában új emlékmű hív egy pillanatnyi megállásra mindenkit, aki valaha veszteséget élt át. A meg nem született gyermekek emlékére állított alkotás nem csupán kő és márvány – sokkal inkább a megbékélés, a hit és a feldolgozás szimbóluma. Az emlékmű üzenetéről és a kezdeményezés hátteréről Takács Ferenc újságíróval, önkéntes református misszionáriussal, valamint Csávás Imrével, a Magyar Keresztény Misszió Alapítvány elnökével beszélgettünk.
November 8-án Budapesten tartja következő, tematikus találkozóját a Colloquium Iuvenum. Az alkalom vezérfonaláról, a szervezet küldetéséről, indulásáról és létjogosultságáról beszélgettünk Kovách I. Bendegúz református lelkipásztorral, a Colloquium Iuvenum elnökével.
Szólaljon meg végre az egyház! Lelkipásztorként sokszor kapom meg ezt a felszólítást a hívektől, de akár barátoktól, ismerősöktől is. Legutóbb Charlie Kirk halálakor szembesültem ezzel az elvárással. Ahogyan a világ nagy részét, engem is sokkoltak a történtek, de közben azon járt az eszem, mit is mondhatnék. A temetését látva több gondolat is megfogalmazódott bennem. Ezeket fűztem össze. – Czeglédi Péter Pál lelkipásztor írása.
Sokkal következetesebben kellene közösen kiállnunk mindazért, amire a Szentírás kötelez minket – állapítja meg a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa egykori főtitkára, Bóna Zoltán. A nyugalmazott dunavarsányi lelkipásztort, a protestáns cserkészet máig aktív vezető személyiségét szerteágazó pályája mellett arról is kérdeztük, hogyan egyezteti össze magában markáns reformátusságát és ökumenikus beállítottságát.