A Szendrői Református Egyházközség ma nemcsak templomot és parókiát jelent, hanem bölcsődét, óvodát, iskolát, idősgondozó szolgálatot, énekkart és nőszövetséget is – egy olyan élő közösséget, ahol a hit cselekvéssé válik. Október 31-én, a reformáció ünnepén 10 órakor a szendrői református templomból közvetít istentiszteletet a Kossuth rádió.
Joó Sándor lelkipásztort 1940 októberében iktatták be a Budapest- Pasaréti Református Egyházközség lelkészi hivatalába. Ebből az alkalomból idézünk rövid, közérdeklődésre is számot tartó részletet egy 1934-ben, hollandiai missziói lelkészsége idején kelt magánleveléből, amelyet egy pasaréti testvérünk juttatott el hozzánk. A fiatal rokonához írt sorok bepillantást engednek a pályája kezdetén járó Joó Sándor hivatásfelfogásába.
Mi vár rám? Tényleg ennyi volt? Te hiszel a feltámadásban?”. Rámutattam, hogy aki a feltámadott Krisztusra tekint, máris átment a halálból az életre. Bizonyságot tettem neki arról, hogy a hívők számára ez csak megálló, ahonnan az élet az örökkévalóságban folytatódik. Hozzátettem, hogy bár nem tudhatjuk pontosan, mi vár ránk, azt igen, ki lesz velünk – maga Jézus Krisztus, a szeretet és a feltámadás Ura, aki személyesen készít helyet nekünk.
Sebők János református lelkipásztor saját szabadulásának történetét formálta szolgálattá. Az alkohol és a céltalanság évei után Jézus hívására fordult a diakónia, majd a lelkészi pálya felé. Ma a felvidéki Madon működő Református Mentő Misszióban azokért szolgál, akik új életre vágynak.
A halál legyőz, leteper, de az Isten érted legyőzi az elmúlást, érted elveszi az erejét. Jézus Krisztus testében megtört a fullánkja, és megsemmisült a borzasztó örökség, hogy csak az utolsó szívdobbanásig tart az emberi élet. A mulandóság rád vigyorog, hogy csak a koporsóig láss, de az Isten életet hirdet: azt, hogy lesz feltámadás.
A Farkasréti temető egyik csendes sarkában új emlékmű hív egy pillanatnyi megállásra mindenkit, aki valaha veszteséget élt át. A meg nem született gyermekek emlékére állított alkotás nem csupán kő és márvány – sokkal inkább a megbékélés, a hit és a feldolgozás szimbóluma. Az emlékmű üzenetéről és a kezdeményezés hátteréről Takács Ferenc újságíróval, önkéntes református misszionáriussal, valamint Csávás Imrével, a Magyar Keresztény Misszió Alapítvány elnökével beszélgettünk.
November 8-án Budapesten tartja következő, tematikus találkozóját a Colloquium Iuvenum. Az alkalom vezérfonaláról, a szervezet küldetéséről, indulásáról és létjogosultságáról beszélgettünk Kovách I. Bendegúz református lelkipásztorral, a Colloquium Iuvenum elnökével.
Szólaljon meg végre az egyház! Lelkipásztorként sokszor kapom meg ezt a felszólítást a hívektől, de akár barátoktól, ismerősöktől is. Legutóbb Charlie Kirk halálakor szembesültem ezzel az elvárással. Ahogyan a világ nagy részét, engem is sokkoltak a történtek, de közben azon járt az eszem, mit is mondhatnék. A temetését látva több gondolat is megfogalmazódott bennem. Ezeket fűztem össze. – Czeglédi Péter Pál lelkipásztor írása.
Sokkal következetesebben kellene közösen kiállnunk mindazért, amire a Szentírás kötelez minket – állapítja meg a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa egykori főtitkára, Bóna Zoltán. A nyugalmazott dunavarsányi lelkipásztort, a protestáns cserkészet máig aktív vezető személyiségét szerteágazó pályája mellett arról is kérdeztük, hogyan egyezteti össze magában markáns reformátusságát és ökumenikus beállítottságát.
A Hidegkúti út mentén, a budai hegyek egy kisebb magaslatán található a pesthidegkúti református templom. A gyülekezet története és jelene a hit, a szolgálat és a közösség erejéről szól. Kovács Gergely esperes-lelkész vezetésével egy olyan gyülekezet formálódott, ahol a nemzedékek egymásra figyelnek, a diakóniai munka, valamint az imádság mindennapivá vált, és a közösség a városi környezetben is otthont teremt. Ismerjék meg ezt a közösséget, ahonnan október 26-án 10 órakor istentiszteletet hallhatnak a Kossuth rádióban!
A Magyar Református Szeretetszolgálat 2009 óta minden évben megrendezi Kárpát-medence-szerte a Szeretethíd nevű programját. Az esemény idehaza és a határokon túl összesen mintegy tizenötezer embert mozgat meg évente.
A reformáció öröksége nem csupán történelmi emlék, hanem élő hitvallás az isteni gondviselésről, a megújulásról és a keresztyén egység reményéről. Ez volt a központi üzenete az idei Reformációi Gálaestnek, amely minden évben arra emlékeztet, hogy a hit és a szolgálat közösségben válik teljessé. Az ünnepségnek idén is a patinás Uránia Nemzeti Filmszínház adott otthont, a rendezvényt pedig a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szervezte az Október a reformáció hónapja programsorozat kiemelt eseményeként.
„Engem nagyon szeretett a Jóisten” – ezt mondta a Mélyvíz – mentőöv mindenkinek első adásában a drogfüggőségétől szabadult Szabó Győző színművész. Vele, Bajzáth Sándor addiktológiai konzultánssal és Katona Viktorral, a református egyház drogmissziójának vezetőjével beszélgetett Cseh Ádám.
„Mintha Isten csak ledobta volna őket ide, hogy példák legyenek ennek a generációnak.” A Süll házaspár története sok fiatal számára inspiráció: korán házasodtak, öt gyermekük van, de megéltek mély fájdalmakat is – a gyermekük elvesztését, majd az örökbefogadás csodáját.
A Magyarországi Református Nőszövetség összefogja a református nők közösségét, és támogatja az egyházban szolgáló nőket, de legfőbb célja az, hogy segítse a hitéletüket. Ezerhatszáz tagjával ez a református egyház egyik legnagyobb egyesülete. Rendszeres találkozóikra a Kárpát-medence minden tájáról érkeznek a szervezet tagjai.
Sokszor halljuk, hogy valakinek „a zene az élete”. Pénzes Máté esetében ez nem csupán szófordulat: minden mozdulatában, minden dallamában ott pulzál a szenvedély, amely a zongora billentyűin életre kel. A dallamok iránti kíváncsisága hamar elindította a zenészi úton: nyolcévesen alapította első rockzenekarát. Ma már a kislányának adja tovább azokat a református értékeket, amelyeket egykor a családjától kapott és sajátjává formált. A Blahalouisiana billentyűsével beszélgettünk a zene iránti szenvedélyéről, gyermekkori emlékekről és a szívében őrzött álmokról.
Az ENSZ-ben „nagyszerű beszédek hangzanak el Magyarország érdekében”, de senki nem tesz semmit. S változatlan rémhírek: „Magyarország elveszett! Sírós hangulat.” Márai Sándorék fogadott fia, János tolmácsolja a közvélekedést: ha az oroszok hagyják, a többi megszállt ország is követi a példát. Ezt a vereséget nem engedhetik meg maguknak, de majd „fognak engedni egy könnyebb kormányt és jobb életfeltételeket”.
Najla Kassabnak, a Református Egyházak Világszövetsége első női elnökének szívügye a közel-keleti keresztyének megmaradása. Arra biztat, ne adjuk fel az egyházat! Még ha néha nehéz is észrevenni, Isten ma is munkálkodik benne. Ha valódi változást akarunk ne kívülről lázadjunk ellene – legyünk a részei! – Lehet, hogy körülöttünk minden összetört, de ha marad egyetlen húr, Isten azon is megszólaltatja a dallamot. Hiszem, hogy az egyház ez a húr.
Miért készül bibliafordítás egy visszaszorulóban lévő nyelven? Szükség van-e misszionáriusokra egy látszólag keresztyén országban? Greizer Miklós és Zsófia ezekkel a kérdésekkel is szembesült, amikor tíz éve a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének munkatársaiként a csendes-óceáni Vanuatura költöztek. A misszionáriusok beszámoltak arról, hogy Isten kegyelméből milyen missziós tevékenységeket végeztek, és milyen szellemi falakkal, hidakkal szembesültek.
A halmaji református gyülekezet a Hernád-völgy fiatal, egyszersmind élő közössége. A nyolcvanas években szerveződött újjá, templomát közös munkával építette, ma is az összefogás tartja egyben. – Templomépítés, közösségszervezés, majd a lelki építkezés: mind-mind részei voltak a közös utunknak – mondja lelkipásztoruk, Barna Sándor püspök, aki állandóságot hozott a helyiek életébe, ugyanis elődjei két-két év után új gyülekezetekbe kerültek.