A gazdák és a gyülekezet közössége együtt adott hálát az idei termésért a szikszói református templom ünnepi istentiszteletén, amelyet a Magyarországi Református Egyház az Agrárminisztériummal és a Református Közéleti és Kulturális Alapítvánnyal közösen szervezett. Igét hirdetett Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, aki azt hangsúlyozta, hogy a föld termése mögött nem csupán emberi munka áll, hanem Isten hűséges gondviselése.
Jó, ha szakemberek mellett sorstárs szülők is odaállnak azok mellé, akik ADHD-s gyermekeket nevelnek - vallja Cserna Gáborné Edit közgazdász, gyógypedagógiai asszisztens, érintett szülő. Interjúnk nem szisztematikus tudást nyújt a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarról, inkább azt taglalja, miként csapódhat le gyakran a szülőknél, ha ilyen gyermek (is) van a családban, mi a teendő. Illetve: hogyan győz hívőként a kihívásokon ez a biatorbágyi illetőségű református édesanya, akinek az egyik gyermeke fejlesztésén kívül szívügye mások segítése.
Egyszerre viszolygunk tőle, és egyszerre ragaszkodunk hozzá – ez az egyik, és még csak nem is a legnagyobb ellentmondása a közösségi médiának. Az elmúlt években olyan alternatív valóság épült ki ezeken a felületeken, amelyben valós emberek valótlan életét figyeli irigykedve a közönség. Mindeközben ott a lehetőség, hogy építő célokra használjuk az oldalakat, ráadásul az igény is egyre nagyobb erre.
A mai fiatalokat rengeteg trauma éri – gyász, válás, csalódások, identitásválságok. De hogyan lehet ebben jól kísérni őket? Hol van a határ az intim gyász és a nyilvánosság előtt megélt fájdalom között? Mit kezdhetünk az Isten iránt érzett haraggal, a „Miért pont én?” kérdésekkel, és hogyan lesz a fájdalomból új identitás? Sterczer Hilda és Csomós József személyes történetek bemutatásával beszélnek arról, hogyan lehet túlélni, feldolgozni és újraépítkezni, miközben hitünk és emberi méltóságunk is próbára van téve.
A gyónási és lelkészi titoktartásról, ökumenikus bioetikai kérdésekről, a jövő év legfontosabb eseményeiről és közös ifjúsági programokról is egyeztetett Budapesten a Magyar Katolikus Püspöki Kar Állandó Tanácsa, a Magyarországi Református Egyház, illetve a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökei.
Mitől értékes az ember a teljesítmény, a hasznosság és a digitális elismerések világában? Erre kereste a választ a legutóbbi Szólj be a papnak! est, amelyen Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője beszélgetett Pintérné Tóth Ágnessel, a Schweitzer Albert Református Szeretetotthon lelkészével, Koren Balázs matematikatanárral, Szik Mátyás egyetemi oktatóval és Joób Máté lelkipásztorral. A résztvevők a mesterséges intelligencia térnyerése, az emberi kapcsolatok átalakulása és a hit szerepe felől közelítették meg az emberi méltóság kérdését.
Bemutatták szerdán, Budapesten, a Bibliamúzeumban Esztergály Előd lelkész könyvét, amelynek címe: Egyházközségi diagnosztika és válságkezelés alapjai. Az írásmű segítséget nyújt a gyülekezeteknek, hogy reálisan elemezni tudják a helyzetüket, felismerjék az erősségeiket, gyengeségeiket, és megtanulják, hogyan kezeljék a válsághelyzeteket.
A dicsőítésben mindig az Úristennek kell a középpontban maradnia, minden más csak eszköz lehet az ő dicsőségére – vallja Révész Csilla lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálata Dicsőítés – Modern Egyházi Zene Munkacsoportjának lelkészi vezetője, aki szerint az első dicsőítőnap azt akarja megmutatni, a református ének sokféle formában is szólhat egy szívvel Istenhez.
Buda Béla professzor személyének hatása ma is érezhető a tanszék életén. Olyan munkát végzett a Károli-egyetemen, amely biztos alapot nyújt a képzésnek, a hallgatók oktatásának és nevelésének. „Mindennek a kommunikációs, társas-lélektani vetülete érdekelt, ebből a szempontból nyúltam minden kérdéshez, ebben láttam az újat, a hasznosíthatót.
A Ráday Ház adott otthont az ünnepélyes díjátadónak november 3-án, amelyet minden évben október 31-éhez, a reformáció napjához közeledve tartanak meg. Az állami kitüntetést Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára és Fürjes Zoltán államtitkár-helyettes adta át a két egyház vezetői tisztségviselőinek a bírálóbizottság tagjainak és a díjazottak hozzátartozóinak jelenlétében.
„Nyitás a végtelenre” – olvasható a felirat Hegedűs Loránt (1930–2013) mellszobrának talapzatán, amelyet a lakiteleki Hungarikum Liget szoborparkjában avattak fel október 31-én délután. Az idézet a néhai dunamelléki püspök egyik legismertebb kötete címéből ered, a bronz mellszobor Lantos Györgyi szobrászművész alkotása.
– Tisza István megélte református hitét, szelleme pedig ma is irányítja országunk jövőjét – mondta Nitsch Gábor geszti lelkipásztor a reformáció emléknapján és gróf Tisza István meggyilkolásának évfordulóján tartott megemlékezésen. Az istentisztelet után a résztvevők koszorúkat helyeztek el a Tisza család kriptájában. A nap a Tisza-kastélyban tartott vezetéssel zárult, ahol Tisza Ilona, Tisza István dédunokája mesélt nekünk a család történetéről.
A reformáció emléknapján tartott ökumenikus istentiszteleten Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára köszöntötte a megjelenteket, és tolmácsolta Steinbach József református püspök üzenetét. Az ünnepi igehirdetést Pataky Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház korábbi elnöke tartotta, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a reformáció öröksége ma is életformáló valóság.
Nyíregyházától alig húsz kilométerre található egy település, amely első pillantásra is békét áraszt. A gondozott utcák, az iskola udvarán szaladgáló gyerekek és még az őszi napsütés is mind ezt sugallják, de a falu lelke mégis a református templom körül dobog. Mit jelent ma reformátusnak lenni Tiszanagyfalun? Erről vallanak a gyülekezet tagjai és lelkipásztora. A Kossuth rádió november 2-án, halottak napján Tiszanagyfaluból közvetít istentiszteletet.
Újságíró kollégánk, Joó István négygyermekes családfő akkor betegedett meg váratlanul és súlyosan, amikor gondtalan örömapaságra számított. Halaszthatatlan hasi műtéte után a kórházban, majd otthon lábadozva feljegyezte lelki-hitbeli történéseit, amelyeket utóbb bizonyságtétellé formált.
Sok apa küzd azzal, hogy ne csak családfenntartóként álljon helyt, hanem érzelmileg is kapcsolódjon a gyerekeihez. Bár azt hihetjük, hogy utóbbinak kedvez a kor, amelyben élünk, a valóság kijózanító: bő száz évvel ezelőtt az apák sokkal jobban benne voltak a család vérkeringésében, mint manapság – sok más mellett ez is kiderül a Mélyvíz – mentőöv mindenkinek legújabb adásából, amelyben Léder László pszichológussal, az Apa Akadémia alapítójával, Süveges Gergő szerkesztő-műsorvezetővel, az Apakulcs tréning megalkotójával és Veres Péter református lelkipásztorral beszélgetett Cseh Ádám.
Ebben az epizódban Szanyi György, Csomós József és Ablonczy Áron arról beszélgetnek, miért olyan nehéz a fiataloknak megélni és megosztani a hitüket. Miért félünk attól, hogy a missziót ne csak programként, hanem életstílusként éljük meg? Mit jelent tanítványnak lenni a XXI. században? Hogyan lehet a gyülekezet újra élő, pezsgő, „hegyen épült város”?
Az Istennel és az egymással való beszélgetésre is remek alkalom a ReformáFUSS futóverseny Törökbálinton. A helyi egyházközség idén is megszervezte az eseményt, amelyen a gyülekezet minden rajthoz álló tagja kiválaszthatta a számára ideális távot: a legkisebbek a templom előtt mérték össze gyorsaságukat, míg az alsós csoport már 1517 métert tett meg, a reformációra emlékezve. A kicsivel több mint öt kilométeres felnőtt távon a lelkipásztor, Kis Gergely Márton is versenyzett. A futófesztivál a sportolás és a közös kikapcsolódás mellett a helybeliek megszólítására is jó lehetőség.
A Szendrői Református Egyházközség ma nemcsak templomot és parókiát jelent, hanem bölcsődét, óvodát, iskolát, idősgondozó szolgálatot, énekkart és nőszövetséget is – egy olyan élő közösséget, ahol a hit cselekvéssé válik. Október 31-én, a reformáció ünnepén 10 órakor a szendrői református templomból közvetített istentiszteletet a Kossuth rádió.
Joó Sándor lelkipásztort 1940 októberében iktatták be a Budapest- Pasaréti Református Egyházközség lelkészi hivatalába. Ebből az alkalomból idézünk rövid, közérdeklődésre is számot tartó részletet egy 1934-ben, hollandiai missziói lelkészsége idején kelt magánleveléből, amelyet egy pasaréti testvérünk juttatott el hozzánk. A fiatal rokonához írt sorok bepillantást engednek a pályája kezdetén járó Joó Sándor hivatásfelfogásába.