Ha valaki Hajdúböszörmény központjába érkezik, hamar megakad a szeme a Bocskai téren álló református templomon. A monumentális épület tornya messziről is látszik, de az igazi titka nem a kőfalakban, hanem abban a közösségben rejlik, amely köré épült. Gyulai Sándor főgondnok, a Loment lelkész házaspár és Balláné Bodai Judit iskolaigazgató vallomásai azt mutatják, hogy a gyülekezet nem csupán a múltjába kapaszkodik, hanem a jövő nemzedékeit is neveli.
Augusztus 21–23. között Debrecenben tartotta ez évi konferenciáját a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma. A háromnapos tanácskozást megnyitó plenáris ülés központi témája a háromszázötven évvel ezelőtt gályarabságra hurcolt protestáns prédikátorok és tanítók szenvedéstörténete volt. A tárgykörről neves előadók értekeztek előadások és kerekasztal-beszélgetés formájában.
– A kövek újjászületése bizonyos szempontból együtt jár a lelki megújulással, és talán épp ez a legfontosabb ebben a gyülekezetben – mondja Gyulai Sándor, akinek személyes életútja szorosan összefonódik a Bocskai téri református közösség újjáépülésével. A Kossuth rádió közelgő istentiszteleti közvetítése kapcsán a gyülekezet életéről a főgondnokkal, a Loment lelkész házaspárral és Balláné Bodai Judit iskolaigazgatóval beszélgettünk.
Találkozó, amelyet évente szervez meg a Református Szeretetszolgálat. Az eseményen a szeretetszolgálat által működtetett országos gyermekvédelmi hálózat nevelőszülei, gyermekeik, lakásotthonos gyermekek és fiatalok vettek részt. A rendezvénynek ezúttal is a nagykőrösi Richter Safari Park adott otthont.
A társas kapcsolatok egészsége azon múlik, hogy időszakosan együtt vagyunk, majd külön utakon járunk, azután újra találkozunk – az internet azonban felborította ezt a természetes egyensúlyt. Az együttlét mindig hordoz feszültséget, ezért a regenerálódás nélkülözhetetlen. Ha viszont ez az egyensúly felborul, a közösség épp attól a váltakozó tapasztalattól fosztódik meg, amely mélyítené az empatikus kapcsolódást.
Ha Isten gyermekeinek nevezzük magunkat, és valóban azok vagyunk, az felelősség is: amikor kiderül rólunk, hogy őhozzá tartozunk, benne hiszünk, ne kelljen szégyenkeznünk kimondott szavaink, keresztyén emberhez nem illő tetteink miatt! Ne a mi viselkedésünk legyen az oka annak, ha Isten nevének hallatán az emberek reakciója elutasítás vagy gúnyos megjegyzés!
Lelki-szellemi táplálék, elragadó zenei csemegék, boldog kilazulás: ezt nyújtotta a 2025-ös Protestáns Sokadalom, a református, az evangélikus, a baptista és a metodista történelmi felekezet közös kavalkádja a budai Várban. A szervezés főként a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány munkáját dicséri.
A generációk együttéléséről és együttműködéséről szólt az idei Reformátusok Szárszói Konferenciája. A mindenki számára nyitott, nagy hagyományú találkozón idén is több százan gyűltek össze szellemileg és lelkileg töltekezni. Előadások, kerekasztal-beszélgetések, csoportos témafeldolgozások, illetve a programokat keretező áhítatok segítettek körbejárni a kérdést: merre tart ma az egyház és benne a hívek – különös tekintettel az ifjúságra.
Több mint negyven éve indult el az a baráti kezdeményezés, amely mára a holland és magyar református közösségek élő, szerves kapcsolatává nőtte ki magát. A Mátraházán kétévente megrendezett lelkésztalálkozók nem csupán teológiai eszmecserék, hanem olyan alkalmak, amelyeken a gyülekezeti tapasztalatok megosztása, a személyes barátságok ápolása és az egymástól való tanulás egyszerre van jelen.
Az államalapítás ünnepének és a III. Protestáns Sokadalom előestéjén ökumenikus istentiszteletet tartottak a budavári evangélikus templomban a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szervezésében. Az alkalom vezérigéje a Zsoltárok könyvéből hangzott el: „Legyen áldásod népeden!” (Zsolt 3,9) Az igehirdetők között Steinbach József református püspök is szólt a hívekhez, aki arra emlékeztetett: az élet több a világi javaknál, mert annak teljessége Jézus Krisztusban és az örök életben található meg.
A jól szervezett nemzeti lét: istenkeresés – fogalmazza meg Kovács Kálmán Árpád történész, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár történész munkatársa a keresztyén államot alapító István királyunk ünnepén. Interjúnk augusztus 20. alkalmából.
Az idei augusztus 20-i állami kitüntetések között református kötődésű személyek is elismerésben részesültek, jelezve a hitélet és a közösségszolgálat megbecsülését.
Kiürülő tájak, eltűnő gyülekezetek – ezzel a főcímmel tartották a Reformátusok Szárszói Konferenciáján a szombati nap előadásait és kerekasztal-beszélgetését, több oldalról is körüljárva a kérdést, hogyan kapcsolódnak össze a demográfiai folyamatok és a gyülekezetek sorsa, valamint hogy milyen teendői vannak az egyháznak. Egyáltalán kell-e aggódni? Vasárnap pedig úrvacsorás istentisztelettel zárult a konferencia.
Miért idegenednek el a fiatalok a gyülekezeteinktől? Elkerülhetetlen a feszültség a nemzedékek között? Ha igen, létezik híd, amely összeköt? A különbségek feltárása nem hoz azonnali békét, de elindíthat a megértés és együttműködés útján. Írásunkban az egyes generációk sajátosságait, értékrendszerét, munkahelyi viselkedését, társadalmi elköteleződését és jövőre gyakorolt hatását tekintjük át a Biblia szemszögéből.
Egyre több olyan gyerek jelenik meg a szakrendelőkben, akinek nem valódi a figyelemzavaruk, csak túlingerlés lép fel. A Bethesda Gyermekkórház és más szakmai szervezetek képernyőidő-csökkentő programja ezt a jelenséget igyekszik kezelni, megelőzhető károkra irányítva a figyelmet negyven szakmai szervezet összefogásával. Azt javasolják, hároméves kor alatt egyáltalán ne nézzenek képernyőt a gyermekek, hatéves kor alatt is csak fél órát.
Kitűnő szórakozást ígér az államalapítás ünnepének előestéjén kezdődő, augusztus 20-án egész napos programmal, könyv- és kirakodóvásárral „dúsított” III. Protestáns Sokadalom a budai Várban.
Ha egy közösség jól működik, eltűnnek a generációs különbségekből adódó ellentétek. A református együvé tartozás felülírja a különböző korosztályok problémáit, ugyanakkor érdemes foglalkozni a kérdéssel – összegezték az előadók a Reformátusok Szárszói Konferenciájának második napján, ahol az előadások, a pódiumbeszélgetés megszólalói és a csoportfoglalkozások is azt járták körbe, hogy milyen hatással van a gyülekezetekre, az iskolákra, a családra és az egyházra több generáció együttélése.
„Kisdebrecennek” is hívják, de használják rá a „Berettyó-parti Athén” nevet is. Nemcsak a nagytemplomot, de az ókönyvtárat, iskolát, kollégiumot és különböző, izgalmas kiállításokat is magáénak tudhat a mezőtúri gyülekezet. Az itteni egyház a reformátusok egyik fellegvárának is nevezhető, mégis keveset hallunk róla. Lelkipásztorai, Mihalina László, az egyházközség lelkészelnöke és felesége, Mihalináné Lipták Judit lelkésznő arra törekednek, hogy a hagyományok ápolása és az intézmények gondozása mellett egy élő hitű, érett és pezsgő gyülekezetet vezessenek.
A generációk közötti viszonyok, a különbségek és kapcsolódási lehetőségek voltak a Reformátusok Szárszói Konferenciájának nyitónapjának fókuszában. Az ifjúság szolgálatának évében, az idei konferencián kiemelt hangsúlyt kapnak a fiatalokkal kapcsolatos egyházi és társadalmi feladatok is. A nyitóáhítaton Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke az Isten által véghezvitt formálódásról, az örök fiatal Krisztusról prédikált.