A Farkasréti temető egyik csendes sarkában új emlékmű hív egy pillanatnyi megállásra mindenkit, aki valaha veszteséget élt át. A meg nem született gyermekek emlékére állított alkotás nem csupán kő és márvány – sokkal inkább a megbékélés, a hit és a feldolgozás szimbóluma. Az emlékmű üzenetéről és a kezdeményezés hátteréről Takács Ferenc újságíróval, önkéntes református misszionáriussal, valamint Csávás Imrével, a Magyar Keresztény Misszió Alapítvány elnökével beszélgettünk.
November 8-án Budapesten tartja következő, tematikus találkozóját a Colloquium Iuvenum. Az alkalom vezérfonaláról, a szervezet küldetéséről, indulásáról és létjogosultságáról beszélgettünk Kovách I. Bendegúz református lelkipásztorral, a Colloquium Iuvenum elnökével.
Szólaljon meg végre az egyház! Lelkipásztorként sokszor kapom meg ezt a felszólítást a hívektől, de akár barátoktól, ismerősöktől is. Legutóbb Charlie Kirk halálakor szembesültem ezzel az elvárással. Ahogyan a világ nagy részét, engem is sokkoltak a történtek, de közben azon járt az eszem, mit is mondhatnék. A temetését látva több gondolat is megfogalmazódott bennem. Ezeket fűztem össze. – Czeglédi Péter Pál lelkipásztor írása.
Sokkal következetesebben kellene közösen kiállnunk mindazért, amire a Szentírás kötelez minket – állapítja meg a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa egykori főtitkára, Bóna Zoltán. A nyugalmazott dunavarsányi lelkipásztort, a protestáns cserkészet máig aktív vezető személyiségét szerteágazó pályája mellett arról is kérdeztük, hogyan egyezteti össze magában markáns reformátusságát és ökumenikus beállítottságát.
A Hidegkúti út mentén, a budai hegyek egy kisebb magaslatán található a pesthidegkúti református templom. A gyülekezet története és jelene a hit, a szolgálat és a közösség erejéről szól. Kovács Gergely esperes-lelkész vezetésével egy olyan gyülekezet formálódott, ahol a nemzedékek egymásra figyelnek, a diakóniai munka, valamint az imádság mindennapivá vált, és a közösség a városi környezetben is otthont teremt. Ismerjék meg ezt a közösséget, ahonnan október 26-án 10 órakor istentiszteletet hallhatnak a Kossuth rádióban!
Mindannyian tapasztaljuk, hogy a világ nem tökéletes: látjuk, érezzük a romlottságot, a hibákat, a hiányosságokat, okkal vágyunk a megújulásra. Ézsaiás próféta a legszebben, legbátorítóbban hívogat bennünket ma is az Úr szolgálatára: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”
A reformáció öröksége nem csupán történelmi emlék, hanem élő hitvallás az isteni gondviselésről, a megújulásról és a keresztyén egység reményéről. Ez volt a központi üzenete az idei Reformációi Gálaestnek, amely minden évben arra emlékeztet, hogy a hit és a szolgálat közösségben válik teljessé. Az ünnepségnek idén is a patinás Uránia Nemzeti Filmszínház adott otthont, a rendezvényt pedig a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szervezte az Október a reformáció hónapja programsorozat kiemelt eseményeként.
„Engem nagyon szeretett a Jóisten” – ezt mondta a Mélyvíz – mentőöv mindenkinek első adásában a drogfüggőségétől szabadult Szabó Győző színművész. Vele, Bajzáth Sándor addiktológiai konzultánssal és Katona Viktorral, a református egyház drogmissziójának vezetőjével beszélgetett Cseh Ádám.
„Mintha Isten csak ledobta volna őket ide, hogy példák legyenek ennek a generációnak.” A Süll házaspár története sok fiatal számára inspiráció: korán házasodtak, öt gyermekük van, de megéltek mély fájdalmakat is – a gyermekük elvesztését, majd az örökbefogadás csodáját.
Sokszor halljuk, hogy valakinek „a zene az élete”. Pénzes Máté esetében ez nem csupán szófordulat: minden mozdulatában, minden dallamában ott pulzál a szenvedély, amely a zongora billentyűin életre kel. A dallamok iránti kíváncsisága hamar elindította a zenészi úton: nyolcévesen alapította első rockzenekarát. Ma már a kislányának adja tovább azokat a református értékeket, amelyeket egykor a családjától kapott és sajátjává formált. A Blahalouisiana billentyűsével beszélgettünk a zene iránti szenvedélyéről, gyermekkori emlékekről és a szívében őrzött álmokról.
Az ENSZ-ben „nagyszerű beszédek hangzanak el Magyarország érdekében”, de senki nem tesz semmit. S változatlan rémhírek: „Magyarország elveszett! Sírós hangulat.” Márai Sándorék fogadott fia, János tolmácsolja a közvélekedést: ha az oroszok hagyják, a többi megszállt ország is követi a példát. Ezt a vereséget nem engedhetik meg maguknak, de majd „fognak engedni egy könnyebb kormányt és jobb életfeltételeket”.
Najla Kassabnak, a Református Egyházak Világszövetsége első női elnökének szívügye a közel-keleti keresztyének megmaradása. Arra biztat, ne adjuk fel az egyházat! Még ha néha nehéz is észrevenni, Isten ma is munkálkodik benne. Ha valódi változást akarunk ne kívülről lázadjunk ellene – legyünk a részei! – Lehet, hogy körülöttünk minden összetört, de ha marad egyetlen húr, Isten azon is megszólaltatja a dallamot. Hiszem, hogy az egyház ez a húr.
Miért készül bibliafordítás egy visszaszorulóban lévő nyelven? Szükség van-e misszionáriusokra egy látszólag keresztyén országban? Greizer Miklós és Zsófia ezekkel a kérdésekkel is szembesült, amikor tíz éve a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének munkatársaiként a csendes-óceáni Vanuatura költöztek. A misszionáriusok beszámoltak arról, hogy Isten kegyelméből milyen missziós tevékenységeket végeztek, és milyen szellemi falakkal, hidakkal szembesültek.
A halmaji református gyülekezet a Hernád-völgy fiatal, egyszersmind élő közössége. A nyolcvanas években szerveződött újjá, templomát közös munkával építette, ma is az összefogás tartja egyben. – Templomépítés, közösségszervezés, majd a lelki építkezés: mind-mind részei voltak a közös utunknak – mondja lelkipásztoruk, Barna Sándor püspök, aki állandóságot hozott a helyiek életébe, ugyanis elődjei két-két év után új gyülekezetekbe kerültek.
Október utolsó hetében szokatlan izgalom lett úrrá a parókián, Apánk minden idejét kora reggeltől késő éjszakáig a világvevő rádiója előtt töltötte. Recsegett-ropogott a készülék, a Kossuth rádió mintha pincéből sugározta volna ki-kimaradó adásait, olykor bizonytalan ideig elhallgatott, és csak talányosan hullámzó sistergést közvetített. Ilyenkor Apánk a Szabad Európa Rádió nyomába eredt a recézett kereső gombbal...
Az 1956-os forradalom és szabadságharc egybeesett a reformáció ünnepével. De miként ünnepelt a maga is megújulásra szoruló egyház? Mit tanulhatunk az elődeinktől, akik az ember helyett Istenre bízták az ítélkezést? A protestáns egyházi kötődésű emberek tevőleges és sokrétű módon kapcsolódtak a forradalomhoz. Az elnyomó hatalom ellen fellázadó hithőseinkre Kovács Kálmán Árpád történész segítségével emlékezünk.
A világ minden tájáról érkezők tanulnak egymás mellett – és egymástól a Budapest-Fasori Református Kollégium Julianna Gimnáziumában és Általános Iskolájában. Az ukrán gyerekek közül többeket közelebbről érintett a háború. A diákok az ébren töltött idejük jelentős részét az iskolában töltik, a szülők bíznak a pedagógusokban. Bár a kicsik előtt még hosszú út áll tanulmányi eredményeik, nyelvi készségeik fejlesztésében, sikerült társakra, bizalmi kapcsolatokra szert tenniük.
Négy hűséges és példamutató szolgálattevőt ünnepelt a Magyarországi Református Nőszövetség. A Zsindelyné Tüdős Klára-díj idei átadóünnepsége azért is volt különleges, mert a névadó egykori nőszövetségi vezető kettős jubileumát ünnepli az egyház.
Hajózott már vaksötétben, sőt viharban az árbóc tetején himbálózva. A vitorlázás számára mégis a lelki elcsendesedést jelenti, még társaságban is. Wlasitsch Tamás vitorlás túravezetővel vízre szálltunk, hogy kipróbáljuk, a vízen az ember valóban új perspektívából kezdi-e látni nemcsak a fizikai, hanem a lelki életét is.