Luther Nun komm der Heiden Heiland korálja a protestantizmus legfontosabb adventi éneke, amint ezt számtalan orgona- és kórusfeldolgozás, valamint Bach két kantátája is tanúsítja.
Keresztelő János születése is a karácsony előtörténeteihez tartozik. Zakariás, János apja prófétai szavakkal tesz tanúságot arról, hogy a Messiás (Krisztus) az ószövetségi ígéretek beteljesítője. Énekünk 8-9. verse (Lk 1,76-77 alapján) Keresztelő János prófétai feladatáról szól, aki a Krisztusra mutató útkészítő. A keresztyén egyház hagyományában
Legismertebb adventi énekünk szövege Ézsaiás próféciáján (Ézs 40,3–11) alapszik, amelyet Máté evangéliuma Keresztelő Jánosra mutatva így idéz: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” (Mt 3,3)
A hatodik században keletkezett himnusz a bűnös világon megkönyörülő teremtő Istentől kér segítséget. Különösen adventi esti istentiszteletekre ajánlott ének.
Énekünk tartalma hitvallás és igei tanítás egyszerre. Nem a meghitt karácsonyi idillt hozza közel; hanem „az üdvösségszerző Isten örök tervének a mélységét és magasságát ragadja meg. Nem hiányzik belőle semmi, ami Istennek a Krisztusban testet öltött szabadítását szemlélteti, másfelől nincs benne egy felesleges szóvirág, egyetlen nélkülözhető költői kép sem. ” (Csomasz T. K.)
Különösen adventi gyertyagyújtás és adventi reggeli áhítatok állandó éneke. „Törd át az ég zárt ajtaját” – az ég ajtaját Kérubok őrzik, oda kintről lehetetlen bejutni. Csak Isten képes arra, hogy ezt az ajtót áttörje és oda Ádám és Éva utódainak bejárást biztosítson. „Megnyílt az ég harmatozva” – a megváltás és a Megváltó az égből érkezik.
Mostani 282. dicséretünk másik két – adventi és vízkereszti – szöveggel több lehetőséget kínál e kevéssé ismert dallam használatára. Túrmezei Erzsébet adventi szövege Ecsedi Zsuzsa szerint „a sötét és a fény ellentétét, a refrénben a csend és a várakozás gondolatát fogalmazza meg.” Figyeljünk oda, hogy a dallam eddigi ritmusa az első sor kezdetén – a folyamatosabb éneklés érdekében – megváltozott.
Mostani 282. dicséretünk másik két – adventi és vízkereszti – szöveggel több lehetőséget kínál e kevéssé ismert dallam használatára. Túrmezei Erzsébet adventi szövege Ecsedi Zsuzsa szerint „a sötét és a fény ellentétét, a refrénben a csend és a várakozás gondolatát fogalmazza meg.” Figyeljünk oda, hogy a dallam eddigi ritmusa az első sor kezdetén – a folyamatosabb éneklés érdekében – megváltozott.
A 11-12. század fordulóján – eredetileg latinul - keletkezett, az angyali üdvözlet történetét rímes formában elmondó ének. A reformációt követően, anyanyelvű fordításban megtalálható nemcsak nálunk, de más nemzetek énekgyűjteményeiben is. Az adventi szekvencia ezzel a magyar szöveggel csak az 1635-ös Eperjesi graduálban található, ott eredeti – párversenként változó – dallammal, nálunk – más énekeskönyvekhez hasonlóan – egyszerűbb dallammal, válogatott versekkel. Bővebben
Az adventi Krisztus-várást az egyén oldaláról közelíti meg, minden élethelyzetben a Megváltót hívva segítségül. Nagyon személyes, bensőséges hangvétele alkalmassá teszi, hogy az egyházi év más időszakában is énekelhessük.
A magyar reformáció középkori eredetű énekei közül legjelentősebbek a himnuszok. Ezek külön fejezetet alkotva sorakoztak a 18. századi énekeskönyvek elején.
Advent első hetének legfontosabb koráléneke. Karl Barth szerint a hit általi megigazulás himnusza, melynek második verse a virágvasárnapi történetre – a középkori olvasmányrendben advent első vasárnapjának evangéliumára – utalva a királyként érkező Krisztust dicsőíti.
Szőnyi Benjámin legszebb énekeinek egyike a Szentek Hegedűjéből (1762). Minden verse, szinte minden sora nyomán szentírási igék rajzanak fel bennünk, annak bizonyságául, hogy az ének írójának szíve és elméje túlcsordulásig telve volt az ádventi Krisztus-titokkal, annak Isten igéjében foglalt minden megnyilatkozásával. (Csomasz Tóth K.) Bővebben
Nagy István (1770-1831) hajdúböszörményi lelkész költeményei az 1806. évi énekeskönyv legjobb énekszövegei közé tartoznak. Nyelvezete miatt még így is szükségesnek mutatkozott néhány igazítás, valamint eddigi harmadik versének elhagyása.
Az alapdallamként szolgáló 50. zsoltárt régen adventi zsoltárként tartották számon; a második Adventre, azaz Krisztus ítéletre való eljövetelére gondolva.
Szilágyi Bálint († 1807) jabloncai lelkész ezt az énekét eredetileg a 146. zsoltár dallamára írta, csak 1921 óta társult mostani dallamával. A harmadik versszak szövegi igazítását az egyetemes énekeskönyvből (MRÉ 176) vettük át.
A dallam – mely először a reformáció egyik legkorábbi énekgyűjteményében jelent meg – eddigi 388. dicséretünknél szerepelt, de azzal a szövegével alig énekeltük.
Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. ... és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből szállt alá, telve Isten dicsőségével ... Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló.
Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, és az Isten és a Bárány trónjából ered. ... És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. (Jel 21,3-4,10-11,18; 22,1,3-4)