Egy család vagyunk

Világszerte minden nyolcadik Krisztus-hívőt ér valamilyen hátrány, negatív megkülönböztetés, esetleg erőszak a vallása miatt – áll az üldözött keresztyéneket támogató Open Doors szervezet legújabb jelentésében. 4761 olyan embert tartanak számon, akit Jézus Krisztusba vetett hite miatt gyilkoltak meg 2020-ban, és háromszáznegyvenmillióra becsülik azon keresztyének számát, akik számukra valamilyen szempontból veszélyes országban élnek. Ódor Balázst, a Zsinati Hivatal külügyi irodavezetőjét arra kértük: segítsen kontextusba helyezni az évről évre növekvő számokat és értelmezni a belőlük kirajzolódó riasztó jelenségeket.

– Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a keresztyénség ma messze a legnagyobb és legelterjedtebb világvallás – emlékeztet Ódor Balázs. Világszerte 2,3 milliárd ember vallja magát Krisztus követőjének, félmilliárddal többen, mint a képzeletbeli dobogó második helyezettje, az iszlám hívei. Keresztyén közösségekkel a világ minden táján találkozunk Izlandtól Fokvárosig, az észak-amerikai rozsdaövezetektől a csendes-óceáni szigetvilágig. Méretüket és arányukat jól jelzi, hogy a keresztyének csak tizenhárom százaléka él vallási kisebbségben.

Ez a globális közösség összetett valóság, régiónként eltérőek a problémák is. A nyugati társadalmakban, beleértve Magyarországot is, azzal szembesülünk, hogy átalakul a vallásosság: az emberek túlnyomó többsége továbbra is hisz Istenben, viszont az egyházi kötődésük egyre inkább visszaszorul. – Európa egyházai azzal a fájdalmas próbatétellel néznek szembe közösen, hogy bár rendíthetetlen meggyőződésünk, hogy Jézus Krisztus evangéliuma a válasz az emberek problémáira, mégis nehezen tudjuk elérni őket ezzel az örömüzenettel – mondja a református lelkész.

Más térségekben viszont rohamosan terjed a keresztyénség, még az olyan ellenséges környezetben is, mint a kommunista párt által vezetett Kínai Népköztársaság. Afrikában például a törzsi vallásosság, hiedelmek keverednek a keresztyén hittel: sokan azt hiszik, Isten megvédi őket a koronavírustól, de az is közkeletű tévhit, hogy Isten áldása a gazdagságban mutatkozik meg. És valóban vannak olyan, jellemzően muszlim többségű országok, ahol tilos a misszió, ahol az áttérőket börtön vagy akár halál fenyegeti.

Az üldöztetés ugyan kezdettől fogva része az egyház lényegének, de a külügyi irodavezető szerint összességében tévedés úgy gondolni a keresztyénségre, mintha az elsősorban valamiféle külső erő, hatalom által veszélyeztetett vallás lenne.

– véli az ökumenikus kapcsolatokért felelős lelkipásztor.

A világméretű koronavírus-járvány, valamint gazdasági válság számos országban hozzájárult a törzsi, etnikai és vallási ellentétek növekedéséhez, megterhelte a különböző hátterű közösségek békés együttélését. Több helyről is arról számoltak be, hogy a keresztyének egyáltalán nem, vagy csak kevesebb élelmiszerhez, humanitárius segélyhez jutottak az állami vagy a helyi vezetők zsarnokoskodása miatt. Ezért is nőttek egy év alatt ilyen látványosan az Open Doors-jelentésben szereplő számok: a halálos áldozatok száma ezerrel, a bármilyen hátratételt, negatív megkülönböztetést, atrocitást megélők száma nyolcvanmillióval.

A holland református gyökerű, globális humanitárius és emberi jogi szervezet évtizedek óta figyelemmel kíséri a keresztyének vallásgyakorlásának szabadságát, és mozgósít az érdekükben. A hivatalos adatok mellett munkatársainak a terepen szerzett tapasztalataira és becsléseire támaszkodva állítja össze azon ötven ország listáját, ahol hittestvéreink a leginkább üldöztetésnek vannak kitéve hitükért. Hogy mit értsünk üldöztetés alatt, azt nem egyszerű megmondani, még nehezebb mérhetővé tenni. Ezért a rangsor összeállításához számos tényezőt figyelembe vesznek: a lelkipásztorokat, híveket és egyházi épületeket ért fizikai támadások mellett a társadalmi fenyegetettséget – a különböző mértékű diszkriminációt, a többi állampolgárt megillető azonos jogok hiányát, a nők és a gyermekek kiszolgáltatottságát –, az állami szervek mellett a szélsőséges csoportok okozta nyomást is.

A pontos adatok meghatározását tovább nehezíti, hogy sok esetben nem beazonosítható a hátratétel vagy az erőszak mögött meghúzódó motiváció, esetleg nem kifejezetten a keresztyének ellen irányul, vagy maguk a keresztyének követték el akár egy másik felekezet tagjai ellen. A jelentésben is vannak erre példák és a nyolc alapvető indíték közül csak három vallási eredetű. Ódor Balázs szerint ezért sem lehet számszerűsíteni, melyik a legüldözöttebb vallás.

– A hit és a vallás fontos szerepet játszik globális valóságunkban, a népek együttélésében, a világpolitikában, ezért is nő a vallásokkal való politikai visszaélés és egyes helyeken a vallási erőszak, de ez nem új keletű jelenség. A nyugati típusú demokráciák, így az Egyesült Államok és az Európai Unió külpolitikájukban évtizedek óta kiemelt figyelmet szentelnek a vallásszabadság kérdésének. Félreérti a jelentést, aki leragad a sokszor becsléseken alapuló, figyelemfelhívást szolgáló számoknál, és nem fektet energiát abba, hogy a jelenség mögé nézzen. Számunkra, akik Krisztus testének tagjaiként felelősséggel tartozunk szenvedő testvéreinkért, fontos, hogy megismerjük a hátratételt és üldözést elszenvedő közösségek helyzetét, illetve megértsük, hogyan tekintenek ők magukra. És ezt képviseljük nemzetközi fórumokon. Még akkor is, ha szembemegy geopolitikai érdekeinkkel – figyelmeztet Ódor Balázs.

Két évtizede vezeti az Open Doors szégyenlistáját Észak-Korea, ahol az ateista diktatúra lehetetleníti el a vallásos emberek életét. – Globális felmérések szerint a világ nyolcvan országából – ez az összes negyven százaléka – jelentenek vallási megszorításokat, háromnegyedük diktatúra. A totalitárius rezsimek fontos jellemzője, hogy a szuverenitásra hivatkozva igyekeznek kizárni a külvilágot, a nyilvánosságot. Az ökumenikus szervezetek, kiemelten is az Egyházak Világtanácsa ilyen helyzetben is hatékonynak bizonyul, a két Korea közeledésében is fontos szerepet játszik. De így is csak sejtjük, hogy az ottani keresztyének hasonlót, vagy még súlyosabb dolgokat élhetnek meg, mint mi a kommunista diktatúra legsötétebb időszakában – mondja az irodavezető.

Iráni keresztyének elbeszéléséből tudjuk, milyen az, ha a muszlim többségű társadalomban az állam a titkosszolgálattal karöltve üldöz egy vallási közösséget. – Időről időre érkeznek beszámolók, amelyek az áttértek tárgyalásáról, esetleg kivégzéséről tudósítanak. Az iráni presbiteriánus egyház teljes vezetése elhagyta az országot, és az Amerikai Egyesült Államokban jegyzett be zsinatot – mutatja be a keresztyénüldözés másik arcát Ódor Balázs.

Pakisztánban is másodrendű állampolgárok a keresztyének, és ott is üldözik az áttérőket, de – sok más országhoz hasonlóan – annyival jobb a helyzet, hogy működhetnek az egyházak, vannak virágzó intézményeik, és helyi szinten akár jó kapcsolatot is ápolhatnak a muszlim többséggel. Azonban épp a járványhelyzet mutatta meg ennek a status quo-nak a törékenységét: a muszlim szervezetek nem biztosítottak támogatást a keresztyéneknek, ezért küldött nekik egyházunk segélyt karácsony előtt. – Bármikor fordulhat a helyzet, szélsőségesek felgyújtják a templomokat, a rezsim pedig nem véd meg. Olyan nyomás alatt élnek, annyira nem látják a jövőt, hogy sok keresztyén fiatal el akarja hagyni az országot – teszi hozzá az irodavezető.

Szíriában ennél is „könnyebb” a helyzet: nem azt jelenti az üldözés, hogy ne gyűlhetnének össze, nem építhetnek templomot, ne mehetnének az utcára, sőt a kormány valamennyire védi a keresztyéneket, de bármikor fellángolhat ott is a feszültség. Ottani partnereink nem is szeretnek magukról üldözöttként beszélni. Olyan kisebbségként gondolnak magukra, amely nem részesedik a többséggel azonos jogokban, de szeretnének egyenrangú állampolgárok lenni, hogy ne érje őket hátratétel azért, mert keresztyének, illetve protestánsok. A Közel-Keleten egyébként is fontos, hogy mióta van jelen az adott közösség és mennyire tud „hasznossá” válni a társadalom számára. Társadalmi szolgálatuk támogatása éppen ezért létfontosságú.

– Ugyanakkor szembe kell néznünk azzal is, hogy sok hittestvérünk a keresztyén többségű országokban szenved – figyelmeztet a lelkipásztor. Tavaly Nigériában történt a legtöbb halálos támadás, de az ottani feszültségek jellemzően törzsi indíttatásúak, ami viszont felekezeti és vallási szempontokkal keveredik. Etiópiában is ortodox, protestáns – jellemzően református – és muszlim közösségek állnak szemben egymással, miközben a központi hatalom egyik országban sem tud vagy akar mit kezdeni a radikális csoportokkal. Ami közös a különböző helyzetekben, az az, hogy ezek az emberek minden hátratétel, erőszak és szenvedés dacára is állhatatosan kitartanak Krisztus mellett.

– Aki imádságában az üldözöttekre gondol, abban tudatosul, hogy világegyház vagyunk, így ökumenikus elkötelezettségéről tesz tanúbizonyságot. Az ökumenikus és globális nyitottság pedig az egyház lényegéhez tartozik – Ódor Balázs szerint az Open Doors és a hasonló szervezetek jelentéseinek nem az az értelme, hogy számszerűsítsék a szenvedést, hanem hogy a távoli régiók problémáira irányítják a figyelmünket és arra, hogy egy család vagyunk.

– Krisztus egyháza egyetemes. Mi, magyar reformátusok is azt valljuk, hogy

Ennek a gyülekezetnek mi is tagjai vagyunk, és így ha egy másik tagot üldöztetést ér, az minket is érint. Együtt szenvedni a szenvedővel életünk mindennapi részének kellene lennie. Akár imádsággal, akár támogatással, akár kapcsolattartással – hangsúlyozza a lelkipásztor. Ezért van az, hogy a szíriai ortodoxokért is felelősséget viselünk, ha ott járunk, velünk is találkozunk, hiszen helyben ők is közösségben vannak protestáns testvéreinkkel.

– Aki az üldözött keresztyének ügyét a szívén viseli, az a vallásszabadság és az egyetemes emberi jogok ügye mellett áll ki. Amellett, hogy mindenki szabadon gyakorolhassa a vallását, semmiféle hátratétel ne érhesse azért, hogy melyik felekezethez vagy valláshoz tartozik – teszi hozzá. A kettő szükségszerűen összetartozik, mert aki igyekszik másokat rávenni arra, hogy biztosítsák a keresztyének jogait, az önmagát is arra kötelezi, hogy azokat a saját kisebbségei számára biztosítsa.