A mesterséges intelligencia szerepe és hatása az oktatásban, a lelkipásztori szolgálatban és a társadalomban. A többi között ezekről volt szó a Reformátusok Szárszói Konferenciája pénteki előadásain és pódiumbeszélgetésein. Miként tekintsünk rá, és hogyan válhat hasznos eszközzé? A konferencia második napjának összefoglalója.
Mit kezdhet az egyház a mesterséges intelligenciával, és hol húzódik az eszközhasználat határa? Ezekkel a kérdésekkel kezdődött meg a Reformátusok Szárszói Konferenciája. A nyitónap előadói más-más irányból jutottak el ugyanahhoz a felismeréshez: a technológia segíthet, de a döntést, a hitelességet és a felelősséget nem veheti át az embertől.
A mesterséges intelligencia már nem a távoli jövő vagy a tudományos-fantasztikus filmek kelléke, hanem a mindennapjaink és a gyülekezeti életünk észrevétlen, csendes kísérője. Míg a szoftverfejlesztők munkafolyamatait alapjaiban forgatja fel, a fiatalok hitéletébe, gondolkodásmódjába és legmélyebb lelki kérdéseibe is utat talál. Uri-Kovács Dániellel, valamint két fiatal szoftverfejlesztővel, Keller Dáviddal és Fodor Benedekkel arról beszélgettünk, hogyan válik az algoritmus a hagyományos keresőmotorok utódjává, miért fordulnak sokan inkább egy géphez a személyes elakadásokban, és hol kell meghúznia a hívő közösségeknek a felelősség szigorú határait.
