Egy mozdulat néha többet mesél, mint száz kimondott szó. A kezek könnyed íve, a test feszes tartása kívülről hibátlannak tűnik, belül azonban sokszor éppen az emberi törékenység adja a tánc valódi érzékenységét. Csípán Csenge, a Magyar Táncművészeti Egyetem végzett balett- és táncművésze estéről estére új arcokat ölt magára a színpadon. De hol húzódik a határ szerep és önazonosság között, miközben a test szigorú fegyelme nap mint nap formálja az embert? Számára a balett egyfajta terápia: tér, ahol igazán önmaga lehet, és Isten az a fény, amely ezt a belső színpadot bevilágítja.
„Nekünk is van csillagunk. Nemcsak a templomtornyokon, nem valahol az égen, hanem Jézus Krisztusban van a mi gyönyörűséges csillagunk. Ő a mi életünk vezérlő, fényes hajnalcsillaga. Akik rá merik bízni az életüket, azok hazaérnek, azok Istenre találnak, azok életre kelnek. Sőt, azok maguk is csillagok lesznek. Jézus Krisztussal csillag születik bennünk, és csillag születik belőlünk is.” – Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke adventi gondolatai.
A református egyház öröksége rendkívül gazdag és sokrétű. Ám abban még lenne tennivalónk, hogy közkinccsé, elérhetővé tegyük épített és szellemi, lelki értékeinket, például a vallásturizmussal – vallja Szontágh Szabolcs lelkipásztor, a Nemzeti Vallásturizmus Tanács főtitkára. A történelmi egyházak képviselői konferencián tekintették át lehetőségeiket, hogy minél több látogató ismerje meg küldetésüket.