Farsang van, a beöltözés, a jelmez- és álarcviselés időszaka. Régen ilyenkor az emberek belebújtak a gonosz szerepébe vagy abba, amit normál életükben nem élhettek ki. Szabad volt kimondani olyan dolgokat, amiket egyébként inkább magukban tartottak, és nem járt érte büntetés. Mindenki tréfának, vígságnak vette, és közben mégis napvilágra kerülhetett, ami továbbra is elfojtva csak mérgezte volna a lelket. Sajnos manapság – farsangtól függetlenül is – álarcot hordunk. Kun Ágnes Anna református lelkész gondolatai.
A rendszerváltoztatás óta a polgári kormányzat kifejezésen jellemzően egy konkrét politikai csoportosulást és ennek a csoportosulásnak az ország vezetésével megbízott tisztségviselőit értjük. A református teológiai hagyományban ugyanakkor tágabb értelemben az állami élet egészére vonatkozik a kifejezés, jelen sorok szerzője is így használja azt. Etikai szempontból nézve kérdések sora jelenik meg előttünk, ezek közül válogatunk, és igyekszünk válaszolni rájuk a megadott keretek között.
– A reménység emberének tartom magamat, a gyülekezetnek is ezt akarom továbbadni, így hálát adtunk Istennek, hogy nem történt személyi sérülés, és megóvta a templomot is, amelyet, majd amikor ő engedi, ki is fogunk festeni – mondja Molnár-Kovács Edit, a Hangácsi Református Egyházközség lelkipásztora. Lelki hajlékukban tűz pusztított tavaly adventkor.
Az idei házasság hete a kommunikáció fontosságára összpontosít – szögezi le Mucsi Zsófia lelkipásztor, a Gyökössy Intézet szakmai vezetője és a szervezőbizottság református tagja a február 9-én kezdődő rendezvénysorozat kapcsán.
Az 1925 húsvétján alapított Theologiai Szemle az első számoktól kezdve a mai napig az egyetlen olyan teológiai szakfolyóirat, amelyben teljes a nyitottság a legszélesebb ökumené iránt. Csikesz Sándor alapítót az is motiválta, hogy a trianoni békediktátum következtében szétszakított egyházszervezet, egyházi tudományos élet olyan fórumot kapjon, amely a különböző teológiai irányzatoknak is megjelenési lehetőséget ad. T. Németh László írása a Reformátusok Lapjából.
Tizenhét évesen, a családja nincstelenné válásakor kezdte el a nagybetűs életet. Ezt az időszakot a szégyen, az anyagi gondok, az elhagyatottság és a szorongás jellemezte, amikor pedig már úgy tűnt, révbe ér az élete és lelkipásztor lehet, agyvérzést kapott. Mándi Ferenc mégis vallja, Isten minden megpróbáltatásában küldött neki segítőt, és arra vágyik, hogy diakónusként támogatója lehessen azoknak, akiknek a történetét a saját bőrén tapasztalta meg.
A január 29-én a budapesti Ráday Házban tartott Református megújulás című konferencia szervezői nem kisebb célt tűztek ki, mint „az egyház és társadalom aktuális kihívásainak teológiai feldolgozását”, és ennek apropóját is meghatározták: „egyházunkat és társadalmunkat egyaránt megrázta az úgynevezett kegyelmi botrány, amelynek hullámai mind a mai napig érződnek és hatnak”. Előzetesen hangsúlyozták, hogy nem pártpolitikai szempontból kívánják az elmúlt időszakot megtárgyalni, hanem teológiai alapon állva. A főszervezők igei mottót Pál rómaiakhoz írt leveléből választottak: „Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Szabó Imre néhai budapesti református esperes vészkorszakbeli hősies ellenálló tevékenységéről, a deportálások elleni bátor fellépéséről nem lehet anélkül szólni, hogy közben az egyház egyes korabeli világi vezetőinek történelmi bűneiről is szót ne ejtsünk. Interjú Erdős Kristóf történésszel.
Az emberek többsége bizonyára találkozott már vele, mégsem gondolná, milyen különleges rovar a sáska. Olyannyira az, hogy a Bibliában is számos helyen előfordul, mégpedig meglehetősen negatív kontextusban. A zsidó nép Egyiptomból szabadulása során a fáraó országára Isten által mért csapások között a nyolcadikat ezek a pusztító rovarok jelentik.
A vakvezető kutyák nem csupán segítők, hanem valódi társak is, megváltoztatják a gazdájuk életét, miközben kölcsönös bizalom és az együttműködés alakul ki közöttük. A születése óta látássérült Durgonics Tamással a vakvezető kutyákkal kapcsolatos tapasztalatairól beszélgettünk, arról, hogy nemcsak vezetni tudják gazdájukat, de a hitében és a személyes fejlődésében is segíthetik őt.
A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa szeretettel, nyitottsággal, a teológiai párbeszédre való készséggel fogadta el a január végi Református Megújulás Konferencia fővédnökségét. Fontosnak tartottuk, hogy meghagyjuk a szervezők szabadságát az előadók és a témák kiválasztásában.
Amikor Luther Márton kihirdette tételeit a wittenbergi vártemplom közelében, nem sokan gondolták, hogy az általa képviselt tanok néhány évtized múltán futótűzként terjednek majd el Európában. A lutheri irányzat mellett a legtöbb követőjük a kálvinistáknak lett, utóbbi felekezet bölcsője Genf volt. Az ott elindított reformok azonban nemcsak Svájcban fejtették ki hatásukat, hanem a kontinens távolabbi vidékein is megjelentek, így Skóciában is. Ehhez szükség volt John Knox prédikátor kitartó munkájára.
Nemrég beszélgettem egy szolgatársammal, akiből szokatlan őszinteséggel szakadt ki, hogy szeretett egyházunkban néha még nyomokban sem tapasztalja a testvéri szeretetet és az elfogadást, viszont érzi a maró gúnyt, és elszenvedi az éles kritikát. Miért tesszük ezt egymással mi, keresztyének, akiknek jó példával kellene járniuk egymás és a világ előtt? – szegezte nekem a kérdést. Hella Ferenc írása a Reformátusok Lapjából.
A református lelkészek palástján többféle motívum megjelenik, ezek a gyülekezeti hovatartozást is hirdethetik. Jellegzetes díszítésük, a paszomány aprólékos, finom munka, amely több száz év örökségét jeleníti meg. Kiss Árpádné Katalin palást- és viseletkészítő népi iparművésszel beszélgettünk, aki harminchetedik éve készíti a református lelkészek jellegzetes viseletét, egyedivé téve azokat kézzel készített paszományaival, amelyek történeteket mesélnek el.
Jó hírű szeretetintézmény Budapesten a húszéves Kálvin János Református Idősek Otthona, amelynek mintegy kétszázötven név van a várakozólistáján. Látogatásunk során lakókhoz is bekopogtunk, megszólaltattunk mentálhigiénés munkatársakat. Riport megindító történetekkel.
Tartalmas estét töltött együtt az a közel száz fiatal, aki csütörtökön este az Ökumenikus Ifjúsági Iroda szervezte imaestre szánta az idejét. A felemelő hangulatú rendezvény immár harmadik alkalommal valósult meg. A helyszín ismét a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa székháza volt. Idén a különböző hátterű fiatalok hitbeli megerősödése és az egymással való testvériség elmélyítése volt a közös imádkozás célja.
Társállat? Lelkes állat? Ez csak állat? Vajon mit gondol ezekről a kérdésekről az a lelkipásztor, aki családtagként kezeli a kutyáját? A gávavencsellői parókia portáján aranyhal, rackajuh, ló, nyúl, tyúk, kutya, macska él Veres Péter családja mellett. Ottlétünkkor nem térünk ki a felelős kutyasétáltatásra, a játszóterek elkerülésének fontosságára vagy arra, miért ülőhelyen foglal helyet a kutya a buszon, de arra rákérdezünk, mi történik a házi kedvencekkel, ha befejeződik az életük, és tarthat-e egy lelkipásztor állatnak gyászszertartást.
Kevés olyan gazdag történelmű, vallási és kulturális szempontból meghatározó városa van a mai Magyarországnak, mint a Bodrog két partján fekvő Sárospatak, amelynek neve összeforrt a Rákóczi családdal, Lorántffy Zsuzsannával és a református kollégiummal. Földrengést is túlélő református temploma több száz éve otthona az ország egyik legrégebbi református gyülekezetének, amelyben a kultúra és a szellemi táplálék legalább olyan fontos, mint a lelki.
A gályarabok története a református egyház egyik legtragikusabb, ugyanakkor legmeghatározóbb időszakát idézi fel. A hitükért szenvedő, életüket áldozó prédikátorok emléke nem csupán a múltra emlékeztet, hanem a ma emberének is erőt adhat, hogy megőrizze hitét a legnehezebb időkben is. A Kardos Péter nyugalmazott lelkipásztorral készített interjúban arra kerestük a választ, miért fontos számunkra a gályarabok emlékezete, és hogyan őrizzük meg történetüket az utókor számára.