Kevés dolog kovácsol össze úgy egy közösséget, mint az őszinte, nyílt beszélgetések; főként ha tabutémákról esik szó. A Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának Ifjúsági Osztálya épp ilyen beszélgetések megvalósítására készített segédanyagokat ifitábor-vezetők számára az önismeret, a szerelem és az imádság kérdésköréről.
– Istennek terve van velünk, nőkkel is. A Bibliában is szépen kirajzolódnak a különböző női jellemek, a hűség, az odaszánás és a kockáztatás képessége – vallja Koncz-Vágási Katalin, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke. A nőszövetségek számon tartják a tagjaikat, legyenek bármilyen távol egymástól. Küldetésük része, hogy az egyházi szolgálatból kivegyék a részüket és az Istentől kapott ajándékaikat a gyülekezetek javára is kamatoztassák.
A református egyház az ország legnagyobb összművészeti találkozóján, a Művészetek Völgyében is jelen van. A LéleKzet Református Udvar teret ad az elcsendesedésre, pihenésre, alkotásra és közös gondolkodásra a fesztivál forgatagában. Az idei tematika a generációk közötti kapcsolatot, a transzgenerációs sebzettséget és gyógyulást járja körbe. A taliándörögdi templomudvar a fesztivál mind a tíz napján megtelik: a hitéleti programok, kiállítások, könnyűzenei koncertek és kerekasztal-beszélgetések az egész családnak – és a lelki családnak is – feltöltődést biztosítanak.
Sok mai fiatal a húszas évei közepén még otthon él, nem akar dolgozni, és influenszerektől várja a választ az élet nagy kérdéseire. Mit rontunk el? Mit kezdjünk ezzel a fura, átmeneti világgal, ahol már nem gyerekek, de még messze nem felnőttek? Őszinte beszélgetés két hiteles vendéggel, akik maguk is végigkísértek több száz fiatalt az érésük útján – és közben maguk is tanultak. Humor, mélység, tabudöntögetés, őszinteség. Külön bónusz: a Marvel-hősöktől a bibliai példaképekig, Ablonczy Áron Siba Balázs egyetemi tanárral és Csomós József református lelkipásztorral beszélget erről.
Egy hátizsáknyi felszereléssel és kérdésekkel tele indultam el a 2025-ös Csillagpont fesztiválra, Zánkára, bízva abban, hogy hat nap alatt nemcsak élmények, hanem válaszok is várnak rám. A lelki elmélyülés, az inspiráló beszélgetések, az őszinte tanítások és a koncertek egyaránt segítettek fellélegezni. Ez a hét nem csupán fesztivál volt, hanem találkozás Istennel és egy kicsit önmagammal is.
Halott Pénzt, Platon Karataevet és Bagossy Brothers Companyt hallgatott a Csillagpont előtt Steinbach József dunántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke. Szerinte el kell felejteni a „bezzeg az én időmben” gondolatokat, és a fiatalokat nem kioktatni kell, hanem meghallgatni, megérteni és szeretni. Ha pedig már a bizalmi kapcsolat kiépült, akkor lehet tanácsot adni. Az alapvető kérdések a mai fiatalok életében is ugyanazok, mint régen, de a világ nagyon megváltozott, sokkal több a lehetőség, de a veszély is – vallja a püspök, aki beszélt saját fiatalságáról, az egyház és a fiatalok kapcsolatáról és arról is, hogy a szorongásból végső fellélegzés és megoldás csak a halált legyőző Krisztusban van.
Szombaton úrvacsorás istentisztelettel és személyes hangvételű üzenetekkel zárult a Csillagpont fesztivál a Zánkai Erzsébet-táborban. A lelki útravalót Mikló István Boldizsár nagyszalontai lelkipásztor hirdette, Petkes Piroska debreceni egyetemi lelkész pedig az úrvacsora liturgiájában szolgált. A résztvevők nemcsak Krisztus asztalánál találkozhattak az élő Istennel, hanem a közösség megerősítő erejét is átélhették: hálaadásban, énekben, könnyekben és mosolyokban.
Nevetés, kérdések, könnyek és taps: a Csillagpont pénteki napja megfelelt egy valóságos lelki hullámvasútnak, amelyen Isten jelenlétét mindvégig érezni lehetett. A fesztivál ötödik napja a háború sújtotta Kárpátaljáról érkezett lelkész jövőről szóló bizonyságtételével kezdődött, majd az egyház hitelességéről és jövőjéről szóló nyílt pódiumbeszélgetéssel folytatódott, hogy végül stand-upos igehirdetéssé szelídüljön az erdélyi származású Nagy István Zoltán lelkipásztor előadásában. Az esti istentisztelet ünnepi közösségélménnyé formálta mindazt, amit napközben hallottunk és megéltünk.
Félő Jézus Krisztus, kompótok és Margit nénik, jelnyelvtanulás, piknikek és nagy beszélgetések – ez mind volt a Csillagpont csütörtöki napján Zánkán, ahol ezerféle program várta a résztvevőket az előadásoktól az interaktív foglalkozásokon át a koncertekig. A számos fesztiválos jellegű programra és a padokon folytatott beszélgetésekre szétszéledt fiatalok aztán az esti istentiszteletre újra egy helyre gyűltek össze.
Közös dicsőítéssel, imádsággal és igei üzenettel kezdődött a Csillagpont fesztivál harmadik napja, amit elcsendesedés és a résztvevők örömteli együttléte követett.
Az istentisztelet után csaknem kilencven különböző program várta a Csillagpont fesztivál résztvevőit, köztük koncertek, pódiumbeszélgetések és kreatív programok.
Megszólaltatni az evangéliumot a fiataloknak, sokrétű segédanyagokat és videókat készíteni egyaránt fontos eszközei a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala Ifjúsági Osztályának az idei tematikus évben. A bizonyságtételek, a róluk és nekik szóló, online elérhető tartalmak azt a célt szolgálják, hogy az istenkép alakulásától Krisztus követésére vezesse a fiatalokat. Az ifjúság szolgálatának évének derekához érve beszélgettünk a tapasztalatokról és eredményekről az ifjúsági osztály munkatársaival, Ablonczy Áron lelkipásztorral és Oláh Luca magyar- és vallástanárral.
Hiteles üzenetekkel mutatta meg a Csillagpont fesztivál megnyitója az idei mottó – „Lélegezz fel!” – valódi jelentését. A református fiatalok egyik legnagyobb közösségi eseménye koncertekkel, igehirdetéssel és Steinbach József püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökének megnyitójával kezdődött a Balaton partján, Zánkán.
Megnyitja kapuit a református fiatalok legnagyobb nyári találkozója, a Csillagpont fesztivál. A résztvevőket gazdag lelki és kulturális programkínálat várja, egyebek mellett reggeli és esti áhítatok, koncertek, kerekasztal-beszélgetések, kiscsoportos foglalkozások és közösségi műhelyek.
„Nem jövök haza időben…” „Ne szólj bele, mit veszek fel…” „Engem ez nem érdekel…” Felhúzott szemöldök. Ajtócsapódás. Visszaszólás. Furcsa ruhák, ismeretlen zenék és a mindent elsöprő mondat: „Ez az én életem, hagyj békén!” Ismerősek ezek a reakciók? A Rálátás újabb részében belevetjük magunkat abba a világba, ahol a szabályok feszülnek, a tekintély meginog és a fiatalok azt keresik: ki vagyok én valójában?
A Magyarországi Református Egyház Vakmissziója ezerötszáz látássérülttel áll kapcsolatban. Célja, hogy Isten Igéjét, szeretetét és vigasztalását tolmácsolja nekik. A látó embereknek is szerveznek szemléletformáló, érzékenyítő programokat, hogy jobban megismerhessék nem látó társaikat, az ő életüket. A vakmisszió munkatársai főként önkéntesek: ők mozdítják ki a rászorultakat az otthonukból, és találkozási lehetőségeket biztosítanak nekik nemcsak egymással, hanem Istennel is.
A generációk közötti kapcsolatra, a transzgenerációs sebek és áldások témájára fókuszál idén július 18. és 27. között a LéleKzet Református Udvar a Művészetek Völgye fesztiválon.
A magyar egészségügyi dolgozók körében riasztó mértékben terjednek a krónikus betegségek, köztük a szív- és érrendszeri problémák, az elhízás és a depresszió. A Bethesda Gyermekkórház vezetésével dolgozták ki az Aktív kórházak programot, aminek az a célja, hogy rendszeres mozgással és tudatos életmóddal segítse a gyógyítókat saját egészségük megőrzésében.
A Magyar Kékkereszt Egyesület és a Református Iszákosmentő Misszió egy olyan gyógyító közösség, ahol az alkoholproblémákkal küzdők nemcsak józanságot, hanem hitet, reményt és új életcélt is találhatnak.
Június utolsó hétvégéjén rendezték meg az Együtt Egymásért Fesztivált a nyíregyházi állatparkban. A fogyatékossággal élő emberek és a református szociális intézmények közösségeinek találkozóját a Református Szeretetszolgálat szervezte. Az esemény házigazdája a nyíregyházi Magdaléneum volt, ahol már több mint nyolcvan éve segítik az ott dolgozók a fogyatékos lányokat, asszonyokat. Az intézmény vezetőjével, Pótorné Ács Ágnessel beszélgettünk a rendezvény múltjáról, jelenéről és legfőbb üzenetéről.