Egész életében komolyan vette és szó szerint értelmezte a szenvedők megsegítésére elhívó jézusi tanítást Topolánszky Ákos, aki úttörője volt a szenvedélybetegeket segítő ellátási rendszer kiépítésének. – Hitem szerint Isten által megfordított életű ember vagyok – mondja. A fordulat egészen fiatalon történt, amikor megismert egy olyan lelkipásztort, akinek az imaalkalmaira drogosok, alkoholisták, prostituáltak, a szocializmus társadalmából kirekesztett emberek is jártak. A szociológus, szociálpolitikus lelkipásztor segítette a kábítószereseket az utcán, az otthonában, gyülekezeti közösségekben, de minisztériumi szakpolitikusként is. Jelenleg a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának kórházlelkésze.
Az egyház felfogható úgy is, mint a civil társadalom része, de milyen szerepe van, amikor a menekültek megsegítéséről van szó? Mennyire fontos ilyenkor a jószolgálati szervezetek jelenléte? Nagyné Csobolyó Eszter, a Dunavarsányi Református Egyházközség beosztott lelkésze doktori munkájában arra vállalkozott, hogy megvizsgálja, hogyan léptek fel az egyházak és a civilek a menekültkérdés kezelésekor.
Nehéz, ám mégis sokakat érintő krónikus betegséggel él együtt az egyetemista Benedekffy Kálmán, aki kisgyermekkorától kezdve diabétesszel küzd. Kezdetben nehezen viselte a mindennapi korlátokat, később azonban megtanulta kezelni és elfogadni a betegségével járó problémákat. Ma inkább különlegesnek, mintsem betegnek érzi magát.
– Ha át tudunk lépni a saját társadalmi határainkon, akkor válunk igazán jutalmazottá. Nekem ez gyakran megadatik, keresem is a találkozást a szegregátumok világával – mondja Topolánszky Ákos. A református lelkipásztor egy albániai cigány telepen készített képeket, ezekből nyílt kiállítás. A fotók mögötti sorsokról, a kirekesztettség világáról beszélgettünk a Bethesda Gyermekkórház kórházlelkészével.
A karácsony nem mozgó ünnep, nem függ a nap és a hold éppen aktuális mozgásától. A Gergely-naptár szerint minden évben december 24-én van szenteste, december 25-én és 26-án ünnepeljük karácsony első és második napját. Bár az ortodox egyház által használt Julián-naptárban tizenhárom nappal későbbre esnek ezek az ünnepek, ott is állandó a dátum: a szenteste mindig január 6-ára esik. Ez az információ köztudott és könnyen hozzáférhető: akit érdekel a keresztyénség egyik legnagyobb ünnepének időpontja, bármikor utánanézhet az interneten. Kállay G. Katalin írása a Reformátusok Lapjából.
Amikor ezekben a napokban rápillantunk a karácsonyfára és közben önfeledten játszunk a gyerekeinkkel, unokáinkkal, akkor eszünkbe jutnak-e azok, akik az ünnepek idején is sokszor távol vannak a családjuktól, mert olyan a munkájuk? Ők azok, akik ilyenkor is ügyeleti szolgálatot teljesítenek. Lelkipásztorok, rendőrök, mentők, tűzoltók, orvosok és ápolók, vagy éppen a Református Telefonos és Internetes Lelkigondozás munkatársai.
Az üveg túloldalán a város forgataga, bent kávégép és zene zaja, mindeközben pedig a csendről beszélgetünk… Ami mégis megvalósul, hiszen jelen vagyunk egymás számára – hasonlóan emlékeznek vissza egy fontos találkozásukra is beszélgetőtársaim, Ilosvai Dorottya Emese teológus, grafikus és Nyikos Anna pszichológus, coach. A csend jelentőségét, hiányának okait és Istennel megélhető valóságát fejtegettük, miközben a megoldáshoz úgy közelítettünk, hogy tudjuk, nekünk magunknak is vannak küzdelmeink e téren.
Ennek a rendhagyó karácsonyi írásnak a gondolatát három könyv és a Debreceni Református Kollégium Múzeumában őrzött gyönyörű úrasztali pohár képe indította el bennem. Petrőczi Éva írása a Reformátusok Lapjából.
Hollandia protestáns egyházai nemcsak a nagy háborúk után, hanem egészen a rendszerváltásig szervezetten támogatták a magyarországi református gyülekezeteket és családokat Bibliával, ruhával, élelmiszerrel, pénzadománnyal. A nyolcvanas években felnőtt református lelkészgyerekek jól emlékeznek a színes cukordísszel megszórt kenyérre, a betűcsokira, amit nyugati, sárga rendszámos autókkal hoztak Magyarországra a hollandok, a vasfüggönyön túlra. Az adományozáskultúra a holland identitás része. Erről beszélgettünk Pusztai Gáborral, a Debreceni Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Néderlandisztikai Tanszékének oktatójával, a holland irodalom kutatójával.
– A fogvatartottakkal számtalan pozitív és tanulságos élményem volt börtönlelkészi szolgálatom idején. Ha valakinek hit születik a szívében, erősebb belső motivációja lesz a változásra – osztotta meg tapasztalatát Szénási Jonathan Sándor, aki 2019-től idei nyugdíjazásáig vezette a református egyház börtönmisszióját. A Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet korábbi lelkipásztora öt éven át önkéntesként, majd huszonnégy évig börtönlelkészként végzett lelkigondozást az elítéltek között.
Megszégyenítő helyzetek, trágárságok, butaságok, veszekedések: se szeri, se száma a neten terjedő „vicces” videóknak, amelyeken – valljuk be – nagyon sokan jókat derülünk. Kommentelünk, megosztjuk, terjesztjük ezeket. Az alpáriság pedig nemcsak a társadalmilag lecsúszott emberek kommunikációjában, de a közéletben és az egyházban is jelen van. Mi pedig élvezettel nézzük, véleményezzük ezeket a helyzeteket is, ahelyett, hogy tennénk ellene. Egyáltalán van eszközünk? Czeglédi Péter Pál református lelkész gondolatai.
Egykor egy narancs vagy egy könyv is különleges ajándéknak számított, hiszen az emberek gyakran sajátkezűleg készítettek meglepetést egymásnak. Manapság az ajándékozást azonban sokszor leegyszerűsítjük, vásárolunk egy mások által készített tárgyat, mintha ezzel megvehetnénk a szeretetet is. Vetró Mihály református iparművésszel beszélgettünk ajándékozásról, betlehemezésről, szokásokról és hagyományokról.
Egy (nem) mindennapi történetből meríthetnek hitet azok, akik elolvassák a Bethesda Gyermekkórház Kakashinta című könyvét, amely betekintést nyújt az égéssebészeti központ hétköznapjaiba is. A könyv, amelynek árából éppen ezt az osztályt támogathatják a vásárlók, egy tizennyolc éves nagyégett fiú történetén keresztül beszél nyolcszáz ember mindennapi küzdelméről, egy csodával határos gyógyulásról, és hogy az életet igenis ajándékba kaptuk – magunkért, egymásért. A fiatal égéssérült fiú és szülei által írt vallomásos – humort sem nélkülöző – könyv lebilincselő olvasmány és hosszú távú lelki muníció.
Adventi koszorú, grincsfa, fényfüzér: ezek nélkül nincs várakozás. Már októberben díszkivilágításban pompáznak a házak, és lett az adventi koszorú már a nem keresztyén családok asztalán is – szinte - kötelező elem. Vajon tudjuk ezeknek a kellékeknek a népi hagyományban betöltött szerepét? És ha nem, akkor miért csináljuk? Divat? Megfelelési kényszer? Verseny a szomszéddal? Kun Ágnes Anna református lelkész gondolatai.
December 6-án este kezdődött a jegyértékesítés a Csillagpont istenközpontú fesztiválra, amelyet 2025. július 14. és 19. között rendeznek meg a zánkai Erzsébet-táborban. A Csillagpont 2023-ban alakult át fesztivállá, ahol a keresztény- kulturális szórakozás és az Istennel való evangéliumi, megújító találkozás van a középpontban.
Mitől építő a közösségem? – ezzel a kérdéssel léphettük át advent küszöbét december 2-án a Szólj be a papnak! legutóbbi rendezvényén, Budapesten. Az asztal körül Ablonczy Áron református lelkész, Kondás Elemér labdarúgó, edző és Szabó Tamás görögkatolikus pap ültek össze, hogy a közösség mibenlétén túl vezetőként beszélgessenek a többi között az alázat szerepéről, a csoportot alkotó egyének felelősségéről, az új emberek bevonásáról, a megélt sikerekről és kudarcokról. A véleménycserét Zila Gábor, a szervező Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője moderálta.
Igehirdetéssel és szeretetvendégséggel ünnepelte advent első vasárnapját az Magyar Honvédség Kinizsi Pál 30. Páncélozott Gyalogdandár Hódmezővásárhelyen, az ökumenikus Hunyadi-kápolnában. Az istentisztelet után Dudás Ferenc őrnaggyal, református tábori lelkésszel beszélgettünk arról, hogyan lehet jelen Isten egy laktanyában.
Merjünk szólni, ha valaki túl sokat iszik, mert a „Ne szólj szám, nem fáj fejem” hozzáállás nem segít. Hazánkban rengeteg a problémás fogyasztó, akik nem alkoholisták, de alkalomadtán nem tudják megállni az ivást, egyáltalán nem képesek mértéket tartani, vagy úgy gondolják, hogy a kis mennyiségű szeszes ital nem árt meg. Óváryné Herpai Dórával, a Református Iszákosmentő Misszió lelkigondozójával beszélgettünk arról, hogy az alkohol mint legális drog a bizonyított egészségkárosító hatása ellenére továbbra is meghatározó az életünkben: a családi ünnepektől a közösségi eseményekig, örömben és gyászban egyaránt.
A CSP Connect nevű alkalmat a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában rendezték. Az esemény lelki tartalmát áhítat adta, lehetett kézműveskedni, vagy kötetlen beszélgetésekben mélyülhettek el a fiatalok. A résztvevők között találkoztam igazi „régi motorosokkal” és olyanokkal is, akik először jöttek. A rendezvény célja a találkozás és a missziói küldetésű Csillagpont fesztivál első önkénteseknek szervezett, közösségi alkalma volt.
A lelki gyarapodás mellett a szakmai kérdések megvitatására és találkozásra is lehetőséget biztosított az idei Kárpát-medencei Református Cigánymissziós Konferencia. A Közösség a lélekben elnevezésű, többnapos berekfürdői eseményre a határon túlról is érkeztek lelkipásztorok, pedagógusok, hittanoktatók és cigánymissziós munkatársak. Átadták a roma és hátrányos helyzetű gyermekeket segítő és támogató testvéreknek odaítélt Varga János-díjakat is.