Jobban óvd a szívedet! címmel ismét várja a fiatalokat a Colloquium Iuvenum találkozó, ezúttal Debrecenben. A rendezvény célja, hogy választ adjon arra, hogyan lehet megmaradni reformátusnak a mai világban, és milyen teológiai elvekkel azonosulhatnak a hívők.
Az ifivezető-képzés egy felekezetközi konferencia, amelynek célja, hogy támogatást és lelki feltöltődést nyújtson az ifjúsági vezetőknek. Ennek a különleges alkalomnak március 21–23. között a budapesti Ráday Ház ad otthont, ahol a résztvevők nemcsak szakmailag és lelkileg fejlődhetnek, hanem lehetőségük van kapcsolatokat is építeni. A konferencia kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a szolgálat ne elszigetelten, hanem a helyi gyülekezetekben erősödve folytatódjon.
Felekezettől függetlenül segíti a rászorulókat a református hajléktalanmisszió. A nappali melegedőbe bárki betérhet ebédelni és mosakodni, a szálló pedig hosszú távon is biztonságot nyújt az otthontalanoknak, akik lelki táplálékot is kapnak az evangéliumból.
A Református Szeretetszolgálat fenntartásában működő Kelet-magyarországi Református Gyermekvédelmi Központ egyik lakásotthonában él az a Nagy László, aki a napokban egy hetvenéves idős férfi életéért küzdött. A tizenhét éves diák a megkeresésünkre elmondta, hogy egy átlagos iskolanap elé nézett, amikor a trolibuszon utazás közben összeesett az idős férfi.
A lelkigondozáson, bibliaórákon részt vevő fogvatartottak többsége akkor szembesül tette lelki következményeivel, amikor hallgatni kezdi Isten Igéjét. Az elítélt ráébredhet arra, hogy miért rossz, amit tett, és hogyan szabadulhat a bűntől. Többször említették ezt börtönlelkészek, akikkel volt alkalmunk beszélgetni. A Magyarországi Református Egyház börtönmissziója idén huszonöt éves. A szolgálat új vezetőjét, Gottfried Richárdot kérdeztük az évfordulós eseményekről.
Több kutatás is alátámasztja, hogy a Z generációba tartozók nehezen kötelezik el magukat, és sokkal könnyebben váltanak vagy cserélnek le tárgyakat, de akár közösséget is. Az egyházaknál is gyakran visszatérő kérdés, hogyan lehet elérni és megszólítani őket. Tóth Zsófiával, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala Ifjúsági Osztályának ifjúsági projektvezetőjével és Duráczky Bálinttal, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Szociológia Tanszékének adjunktusával beszélgettünk erről.
Gyakori, hogy egy nézeteltérésből nem találjuk a megoldást, de van egy módszer, amely segíthet a szembenállásból egymás mellé állítani a vitás feleket. A Gyökössy Intézet által elkezdett mediációs lehetőség párbeszédet segítő folyamat gyülekezetek, egyházi intézmények számára, hogy támogassa a felmerülő konfliktusok megoldását, legyen szó vezetők, munkatársak vagy kliensek közötti nézeteltérésekről. Ugrin Erzsébet mediátorral beszélgettünk.
Fontos, hogy a gyülekezet szeresse a fiatalokat, ezt ők meg fogják érezni, később pedig Isten dicsőségére meg is hálálják – hívja fel a figyelmet Farkas Balázs. A tatai lelkipásztor arról is beszélt nekünk, hogy az ifjúság szolgálatának éve alkalmából a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának Ifjúsági Osztályával együtt azt javasolják: az év egyik vasárnapját a gyülekezetek szenteljék a fiatalok szolgálatának.
Néhány évig abban a kiváltságban volt részem, hogy rendszeresen óvodásokkal ebédelhettem. Megosztoztunk a levesgyöngyön, a tejbegrízen és a szülinapi tortákon. Hogy ki kivel ülhet egy asztalnál, azt mindig az óvó nénik mondták meg; ha hagyták volna, hogy mindenki oda üljön, ahová akar, nagy zűrzavar keletkezett volna.
Az ember szívében mindig ott rejlik az otthon képe: egy hely, ahol biztonságban érezheti magát, ahol megpihenhet, ahol az élet egyszerűbbé válik. A munkahelyemre tartottam, amikor megláttam egy férfit: koszos poharat szorongatva, rongyokba öltözve kéregetett. Elgondolkodtam, mi történik, ha megszűnik a nyugalmat és biztonságot jelentő otthon, ha utcára kerülve hideg járja át a testet, szél marja az arcot.
A vallási pluralizmus sok gondolkodó embert arra kényszerít, hogy semleges álláspontot foglaljon el az igazság kérdését illetően. Az egymással versengő világnézetek meg is béníthatják az embert, akinek a viselkedése ahhoz hasonlítható, mint amikor valaki egy nagy feladat előtt megrémül, és tartva attól, hogy a feladat elvégezhetetlen, inkább neki sem lát annak, húzza az időt. Mit válaszolhatunk erre keresztyénként?
Egész életében komolyan vette és szó szerint értelmezte a szenvedők megsegítésére elhívó jézusi tanítást Topolánszky Ákos, aki úttörője volt a szenvedélybetegeket segítő ellátási rendszer kiépítésének. – Hitem szerint Isten által megfordított életű ember vagyok – mondja. A fordulat egészen fiatalon történt, amikor megismert egy olyan lelkipásztort, akinek az imaalkalmaira drogosok, alkoholisták, prostituáltak, a szocializmus társadalmából kirekesztett emberek is jártak. A szociológus, szociálpolitikus lelkipásztor segítette a kábítószereseket az utcán, az otthonában, gyülekezeti közösségekben, de minisztériumi szakpolitikusként is. Jelenleg a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának kórházlelkésze.
Az egyház felfogható úgy is, mint a civil társadalom része, de milyen szerepe van, amikor a menekültek megsegítéséről van szó? Mennyire fontos ilyenkor a jószolgálati szervezetek jelenléte? Nagyné Csobolyó Eszter, a Dunavarsányi Református Egyházközség beosztott lelkésze doktori munkájában arra vállalkozott, hogy megvizsgálja, hogyan léptek fel az egyházak és a civilek a menekültkérdés kezelésekor.
Nehéz, ám mégis sokakat érintő krónikus betegséggel él együtt az egyetemista Benedekffy Kálmán, aki kisgyermekkorától kezdve diabétesszel küzd. Kezdetben nehezen viselte a mindennapi korlátokat, később azonban megtanulta kezelni és elfogadni a betegségével járó problémákat. Ma inkább különlegesnek, mintsem betegnek érzi magát.
– Ha át tudunk lépni a saját társadalmi határainkon, akkor válunk igazán jutalmazottá. Nekem ez gyakran megadatik, keresem is a találkozást a szegregátumok világával – mondja Topolánszky Ákos. A református lelkipásztor egy albániai cigány telepen készített képeket, ezekből nyílt kiállítás. A fotók mögötti sorsokról, a kirekesztettség világáról beszélgettünk a Bethesda Gyermekkórház kórházlelkészével.
A karácsony nem mozgó ünnep, nem függ a nap és a hold éppen aktuális mozgásától. A Gergely-naptár szerint minden évben december 24-én van szenteste, december 25-én és 26-án ünnepeljük karácsony első és második napját. Bár az ortodox egyház által használt Julián-naptárban tizenhárom nappal későbbre esnek ezek az ünnepek, ott is állandó a dátum: a szenteste mindig január 6-ára esik. Ez az információ köztudott és könnyen hozzáférhető: akit érdekel a keresztyénség egyik legnagyobb ünnepének időpontja, bármikor utánanézhet az interneten. Kállay G. Katalin írása a Reformátusok Lapjából.
Amikor ezekben a napokban rápillantunk a karácsonyfára és közben önfeledten játszunk a gyerekeinkkel, unokáinkkal, akkor eszünkbe jutnak-e azok, akik az ünnepek idején is sokszor távol vannak a családjuktól, mert olyan a munkájuk? Ők azok, akik ilyenkor is ügyeleti szolgálatot teljesítenek. Lelkipásztorok, rendőrök, mentők, tűzoltók, orvosok és ápolók, vagy éppen a Református Telefonos és Internetes Lelkigondozás munkatársai.
Az üveg túloldalán a város forgataga, bent kávégép és zene zaja, mindeközben pedig a csendről beszélgetünk… Ami mégis megvalósul, hiszen jelen vagyunk egymás számára – hasonlóan emlékeznek vissza egy fontos találkozásukra is beszélgetőtársaim, Ilosvai Dorottya Emese teológus, grafikus és Nyikos Anna pszichológus, coach. A csend jelentőségét, hiányának okait és Istennel megélhető valóságát fejtegettük, miközben a megoldáshoz úgy közelítettünk, hogy tudjuk, nekünk magunknak is vannak küzdelmeink e téren.
Ennek a rendhagyó karácsonyi írásnak a gondolatát három könyv és a Debreceni Református Kollégium Múzeumában őrzött gyönyörű úrasztali pohár képe indította el bennem. Petrőczi Éva írása a Reformátusok Lapjából.
Hollandia protestáns egyházai nemcsak a nagy háborúk után, hanem egészen a rendszerváltásig szervezetten támogatták a magyarországi református gyülekezeteket és családokat Bibliával, ruhával, élelmiszerrel, pénzadománnyal. A nyolcvanas években felnőtt református lelkészgyerekek jól emlékeznek a színes cukordísszel megszórt kenyérre, a betűcsokira, amit nyugati, sárga rendszámos autókkal hoztak Magyarországra a hollandok, a vasfüggönyön túlra. Az adományozáskultúra a holland identitás része. Erről beszélgettünk Pusztai Gáborral, a Debreceni Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Néderlandisztikai Tanszékének oktatójával, a holland irodalom kutatójával.