A résztvevők egyöntetűen vallják, hogy az önkéntes év bátrabbá és kreatívabbá tette őket, az élmények életre szólnak, és számukra gazdagító tapasztalatokat hoztak – összegez Csordás Krisztina projektmenedzser, az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda munkatársa. Ezt a helyet az önszántukból vállalt munkára vágyóknak is érdemes felkeresniük, azoknak, akik rövid távú feladatokat szeretnének kapni.
Bár már évtizedek óta életünk számos területén velünk van a mesterséges intelligencia (MI), az utóbbi egy-két évben vált hirtelen slágertémává. Ugyanakkor nem ezért kell vele foglalkoznunk, hanem mert tényleg azzal kecsegtet és fenyeget, hogy sok szempontból gyökeresen átalakítja világunkat. Pataki Béla írása a Reformátusok Lapjából.
„Arany János volt az énektanárom, az általa felépített, remek színvonalú iskolai kórusba csöppenve kaptam igazán kedvet a kórusmuzsikához. Karnagyi tevékenységét tapasztalva láttam rá először, mi mindennel jár ez a munka. Különös tehetséggel, belelátással elemzett nekünk zeneműveket, kórusműveket” – nyilatkozta róla korábbi tanítványa, Cseri Zsófia karnagy. A híres nevet viselő zenepedagógussal, karvezetővel sikeres kórusainak közösségi életéről, az énektanítás gondjairól és Kodály Zoltán szellemi örökségéről is beszélgettünk.
Korábban nem látott, nem is sejtett tudások, képességek értékelődnek fel, és sok évszázados hagyományok, keretek üresednek ki röpke évek, hónapok alatt. Az egyházak erejét (állítólag) kifejező mutatók – anyagi helyzet, templomba járás stb. – alig értelmezhetővé válnak. De nem létezik – mert régen sem létezett – akkora történelmi változás, amely az emberrel közösséget kereső és szövetséget kötő Istent az ő szeretett népétől elválaszthatná.
Háborúk, járványok, katasztrófák rángatják a világunkat, olvasunk róluk, de ez nem állíthat meg. Mindannyiunknak végeznünk kell mindennapi feladatainkat, ugyanakkor akármi történik körülöttünk, amíg nem érezzük a bőrünkön, úgy teszünk, mintha nem lenne baj. Inkább nem veszünk tudomást arról, hogy a világ recseg-ropog, csak titkon reméljük, hogy a krach nem idén fog beütni. Mit jelent ebben a helyzetben bölcsen élni?
Idén harmincöt éve nyolc-tíz, hitben járó ember úgy döntött, hogy hétfő esténként összegyűlnek a káposztásmegyeri Galopp utca egyik panellakásában bibliatanulmányozás céljából. A kis közösség vezetője, alapítója Csere Gábor volt, akinek gyülekezetépítő szolgálatát a Zámbó házaspár, András és Hajnalka folytatta és végzi mind a mai napig, számos munkatárs támogatásával. Az egykori házi csoport mára templommal rendelkező, több száz fős egyházközséggé terebélyesedett.
Képzőművészeti alkotótábort, népzenei-hagyományőrző egyesületet és regöscsapatot vezet, tanít, fest, pedagógiai körben tevékenykedik, kántorizál, orgonál, egyházi folyóiratban publikál: Buka László művésztanár az egyik legsokoldalúbb pedagógus a „magyar Genf” – egyházi – iskoláiban. Pontosabban immár tanintézményi köteléken kívül éli változatlanul tevékeny életét, teljes állású oktatóként ugyanis néhány hónapja nyugállományba vonult.
A Z generáció az egyházunk jövője. Mit tehetünk, hogy ne hagyják el fokozatosan az egyházat, és ne uralkodjon el rajtuk az apátia? Át kell gondolnunk néhány alapvető kérdést. Vonzóbb istentiszteletre, korszerűsített épületekre vagy új programokra van szükségünk? Weberné Zsikai Mária írása a Reformátusok Lapjából.
Isten csöndje nem azt jelenti, hogy Isten hallgat, magunkra hagyott bennünket, hanem azt, hogy meghallgat. A leltározó rendteremtés a cselekvő szándékkal kezdődik, hogy megszólítjuk őt – mi ugyanis már megszólítottak vagyunk. Vitéz Ferenc főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetőjének írása a Reformátusok Lapjából.
Ki hallott még olyasmiről, hogy a prédikációírásba beleszóljon a gyülekezet? Hát a dunaújvárosi reformátusok – méghozzá a lelkipásztor kérésére tesznek így. A közösség még fiatalnak mondható, hiszen csak száztizenhat éves, mégis úgy beszélgetnek a tagjai, mintha ezer éve ismernék egymást, egymásnak adják a szót. Gyülekezeti riportunk a Reformátusok Lapjából.
Olvasunk a Bibliában védőangyalokról? Meddig terjed a mennyei lények akarata, s ha van, a hatalma? Hogyan képzeljük el a munkájukat a világban? Minderről Vladár Gábor nyugalmazott teológiai tanárt kérdeztük. A Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának elnöke szerint a démoni világ erőivel ellentétben ők Isten jóságának és szeretetének jelei és bizonyítékai.
„Sötétség és világosság! Az elmúlt napokban e két szó, illetve ezek valósága szólt és küzdött bennem. Hol az egyik, hol a másik vált hangsúlyossá. Emberekkel találkozva, beszélgetve azt állapítottam meg: mindenki világosságra vágyik, még ha nem tudja is ezt ilyen pontosan megfogalmazni.” Bogdán Szabolcs János püspök gondolatai a Reformátusok Lapjából.
„Az Úristent is a reformátusoknál ismertük meg, így aztán nem is kérdés, hogy minden feladatunkat az egyházban éljük meg. A tehetséggondozó székhelyünk is egyházi intézmény, aki hozzánk jön, az tudja, hogy Isten nélkül nincs sem zene, sem tánc, hiszen amire Isten nem adja áldását az életünkben, az nem is tud működni. Ő az, aki mutatja az utat, amelyen mi örömmel haladunk.” Ismerjék meg Kovácsékat, a BorzsaVári népi zenekart és tehetséggondozó szervezetüket!
Az adventi időszak, amelyben vagyunk, a várakozás időszaka. Várakozás a karácsonyi ünnep érkezésére, de egyben figyelmeztetés arra, hogy folyamatos várakozásban kell lennünk Krisztus második eljövetelére is. A keresztyén ember egész életének ebben a várakozásban kell folynia. Ez azonban nem semmittevést jelent, hanem folyamatos mozgást, utazást. Harangozó László, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspökének gondolatai.
Harminchárom éve, a rendszerváltás idején, naiv optimizmussal néztünk a jövő elé. Mi Közép-Európában az atlanti és európai intézményekben láttuk ennek a szép jövőnek a beteljesedését. 2023 adventjében túl vagyunk már sok illúzión, ma már látjuk az oly nagyszerűnek képzelt európai és globális intézmények árnyoldalát. Meg kell tapasztalnunk a körülöttünk levő sötétséget ahhoz, hogy megnyíljanak lelki szemeink, és esélyünk legyen az igazat is látni, nem csak a valódit. Dézsi Csaba, a Melbourne-i Magyar Református Gyülekezet lelkipásztorának gondolatai.
Barack, hordó, zsinat – mi a közös bennük? – olvashatnánk egy műveltségi társasjáték vagy egy keresztrejtvény kérdéseként is. Bár bizonyára a legtöbb olvasónk tudja a választ, leírom: Gönc. A korábbi vármegyeszékhely és kereskedelmi központ számos történelmi esemény helyszíne volt. A reformátusoknak különösen is meghatározó: itt fordította le magyar nyelvre a teljes Bibliát Károlyi Gáspár, illetve itt tartott zsinatot 1566-ban az akkor formálódó református egyház, és fogadta el Kálvin genfi kátéját, valamint foglalt állást a helvét irányú reformáció tanai mellett. Gönc református öröksége megkérdőjelezhetetlen, itt szolgálni kiváltság.
Kreatív, szeretetteljes, nyitott a budai református gyülekezet, ahol arra törekednek, hogy a ma emberét azon a nyelven szólítsák meg, amelyet megért. Templomukat a következő generációnak újították fel, miközben az egyházközség bevételének tizedét diakóniai célokra fordítják. A Szilágyi Dezső téren karácsony első napján, hétfőn délelőtt 11 órától Balog Zoltán hirdeti az Igét, az istentiszteletet a Duna televízió közvetíti.
Gyerekkorom karácsonyaira, a közös imádkozásokra, éneklésekre és a szerény kis ajándékok adta örömre visszagondolva – például egy 1955-ben, négyéves koromban kapott, régóta vágyva vágyott, piros-fehér pöttyös labdára emlékezve – felidézem magamban első éveim nagyon különböző fenyőfáit is. Petrőczi Éva írása a Reformátusok Lapjából.
Azok, amikre mi vágyakozunk, csupán ennek a földi létnek az értékei, nem pedig Istenéi. Mindaz, ami számunkra fontos, Isten előtt mulandó, ideig való hiábavalóságai ennek a világnak, s közben nem látjuk azt, ami fontos és igazi érték. Kolumbán Vilmos, az Erdélyi Református Egyházkerület lelkészi főjegyzőjének írása a Reformátusok Lapjából.
A Bibliában számtalan jövendölés olvasható a Megváltóról. A Szentírás tele van próféciákkal, amelyekben a keresztyének megbíznak, és az életüket alapozzák rájuk. Szerepelnek zsoltárainkban és dicséreteinkben. Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke meggyőződéssel vallja, hogy hitünk nem emberi elgondolásokon, hanem a Mindenható megbízható kijelentésein alapul.