Az utóbbi évek legnagyobb vitáját hozta a református közéletbe a Zsinat májusi döntése, mely a Heidelbergi Káté szövegének új fordításáról. Az eddigi érveket foglaljuk össze.
A XX. század első magyar protestáns „közösségi" ünnepe, a Bocskai-ünnepség volt. Ennek keretében avatták fel Bocskai István szobrát Debrecenben és Hajdúböszörményben is.
A Heidelbergi Káté új fordítása, és annak a 80. kérdése élénk eszmecserét indított el a református közvéleményben. Sok vélemény elhangzott már, Fekete Ágnes most a kérdések számát gyarapítja.
Teljes hosszában megtekinthetik a Zsinat múlt csütörtöki ülésének azt a részét, amelyen a Káté-fordítást tárgyalták a tagok. A katolikus miséről szóló 80. kérdés-felelet miatt a döntés szokatlanul nagy visszhangot váltott ki.
A hagyományok tisztelete az első – tette egyértelművé újra a Zsinat csütörtöki ülésén, miután elfogadta a Heidelbergi Káté új fordítását, de elvetette a szöveg csonkítását vagy egy esetleges kiegészítés betoldását.
Napirend előtti felszólalások, termékeny vita a lelkészek jogállásáról és döntés a Heidelbergi Káté szövegéről. Így lehet röviden összefoglalni a XIII. zsinat 10. ülésének első napját.
A XIII. zsinat tizedik ülése Simonfi Sándor esperes áhítatával kezdődött, melynek kulcsmondatai: „légy bátor és erős”, és „tegyetek tanítványokká minden népeket”.
Elfogadták a Heidelbergi Káté szövegét, zárójel nélkül marad a nyolcvanadik kérdés-felelet vitatott mondata. Részletes beszámolónk a csütörtöki nap eseményeiről.
A szombati, debreceni táblaavatás után érdemes értő, körültekintő és megértő módon kiszálazni a bonyolult történet sokszor szándékosan összekuszált szálait. Az alábbi gondolatmenettel ehhez adunk támpontokat.
Beszámoltak az egyház gazdálkodásáról, módosították a költségvetést, a Zsinat elé viszik a szociális szolgálatok felügyeletének kérdését – ez történt a Zsinati Tanács ülésén.