Volt idő, hogy hátrahagyta az egyházi szolgálat lehetőségét, Isten mégis visszahívta, és most az egyik legfelelősségteljesebb tisztséget tölti be a református egyházszervezetben. Gér András zsinati tanácsossal munka és hit kapcsolatáról, a hovatartozás vállalásáról és arról beszélgettünk, mi foglalkoztatja leginkább mostanában.
A híres református pedagógus, Karácsony Sándor már a két világháború között a finn életformát állította példaként a magyar nemzet elé. Vajon mit szólna most, mikor meghurcolnak egy képviselőt, mert a Bibliából idézve kérte számon egyházát, amiért az csatlakozott a „Helsinki Pride”-hoz? Faggyas Sándor publicisztikája a Reformátusok Lapjából.
Az ezredforduló egyik meghatározó református lelkipásztora, Cseri Kálmán Tízparancsolat című igehirdetés-sorozatát viszi színre Rajkai Zoltán. A budapesti Katona József Színház művésze a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyert támogatást a személyes előadás megvalósítására. Az alkotás, amelyet idén mutatnak be, igehirdetések felhasználásával juttatja el a Biblia üzenetét a közönséghez.
Géher István László egyetemi docenssel, a Károli Gáspár Református Egyetem tanárával Nemes Nagy Ágnes születésének 100. évfordulója alkalmából tanításról, kreatív írásról, poézisről, a költőnő istenképéről, istenes verseiről, a „nehezen mondhatóról“ beszélgettünk.
„A félelmen úrrá lenni csakis a szeretet bátorságával tudunk. Nem tudjuk, mikor és mi lesz a végkifejlet, életünk lapjai még rendezetlenek. De Isten megadja a helyes ritmust, hogy eljussunk a rendig.” Jakab-Köves Gyopárka író publicisztikáját ajánljuk a Reformátusok Lapjából.
„A házassági szövetségben az a jó, hogy nemcsak a házasfelek szövetkeznek egymással, hanem Isten is egybeszövődik a párral, s ez elég erős biztonságot jelent." Bölcsföldi András publicisztikája a Reformátusok Lapjából a házasság hete zárónapjára.
Egy brüsszeli metróaluljáróban kezdődött. Jegyet vettek, nem sejtették, hogy rövidesen nagyot fordul velük a világ. Karasszon Eszter gordonkaművész és Lucian Corchis operaénekes szerelmének története olyan, akár egy tündérmese, de ahhoz, hogy kerek legyen, mindkettőjüknek határozott döntést kellett hozni. A magyar–román művészházaspárt budapesti otthonukban kerestük fel.
Amikor fogadalmat teszünk a templomban, annak nem csupán az Isten és a jelenlévők a tanúi. A házasságkötés fontos eleme, hogy a gyülekezet anyakönyvébe bekerül a pár és tanúik neve. Az anyakönyvekbe jegyzik be a keresztelőket és temetéseket is. Vajon mi a jelentősége ennek, és miért őrzik oly féltve az egyházközségek régi anyakönyveiket?
„Maradjunk együtt!” Ez a jelmondata az idei házasság hetének, amely ezekben a napokban zajlik. A rövid mondat súlyát és későbbi hatását élte át a Nemeskéri házaspár is, sok-sok évvel ezelőtt. A házasság hete egyik szervezőjével, a Bibliai Házassággondozó Szolgálat vezetőjével, Nemeskéri Pállal és feleségével, Nemeskériné Tóth Évával arról beszélgettünk, lehetséges-e saját erőnkből együtt maradni.
A környezetében élők azt mondják, hogy hatalmas önfegyelemmel és szorgalommal végzi a püspöki szolgálatát immár tizennégy éve. Minden levelet megválaszol, mindenkinek ad időpontot, és igyekszik eleget tenni az összes meghívásnak. Steinbach Józseffel, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökével beszélgettünk.
Kemény János és Lónyay Anna egymásnak írott, páratlan szépségű levelei ihlették Petrőczi Éva irodalomtörténész és költő versét, amely a házasság hete alkalmából a Reformátusok Lapjában jelent meg. A szerző azt kívánja, hogy a mű a méltó Őrizője legyen a mai házaspárok hétköznapjainak és ünnepeinek és azoknak a társaknak, akiknek kapcsolatát a hit és a szerelem kettős ereje teszi teljessé.
„Hősök ők is. Kicsi hősök, de hősök. Azért kelnek fel reggel, hogy aznap is átéljék az isteni csodát: gyógyítani jó.” Rideg Gyula publicisztikája a Reformátusok Lapjából a betegek világnapjára.
„Manapság, a plasztikai műtétek, az egészséges életmód és az örök fiatalság látszatát keltő közösségi média korában egyre inkább tabunak számít az egykor oly természetesnek tűnő elmúlás, a halál témaköre.” Kincses Krisztina publicisztikája a Reformátusok Lapjából arról, miért nem szabad, hogy haragunkkal menjen le a nap.
A járvány alatt egyre kevésbé egymással tartottunk kapcsolatot, inkább egymás képernyőn megjelenő részével. „A képernyő-másikkal pedig bármit meg lehet tenni: le lehet némítani, láthatatlanná lehet tenni...” Ennek következményeiről írt publicisztikát a Reformátusok Lapjában Nagy Károly Zsolt, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia oktatója.
A zene kézen fogja a verset… Az anyaországban erről a többségnek bizonyára Dinnyés József jut eszébe, Kárpátalján pedig Ivaskovics József, az ungvári református gyülekezet presbitere, a gyülekezeti kórusnak és a Ráti Szent Mihály Gyermekotthon zenedéjének a vezetője. Illényi Éva interjúja a Reformátusok Lapjából.
Exkluzív interjú Päivi Räsänen finn parlamenti képviselőnővel, akit több ügyben vádolnak etnikai csoport elleni izgatással. A volt belügyminiszternek egyebek mellett azért kell bíróság elé állnia, mert a rómaiakhoz írt levél 1,24–27. versét osztotta meg az interneten. A képviselőasszonnyal személyes hitéről és a keresztyénség előtt álló történelmi próbatételekről beszélgettünk.
„Ha pedig valaki végiglapozza, netalán végigénekli az új énekeskönyv lapjait, nem csak az évszámok, a szerzők és fordítók évszámai árulkodók. Nemzedékről nemzedékre éneklünk. Hol hangosabban, hol bátrabban, hol gyengébben, hol halkabban.” Bogyó Zsófia lelkipásztor írása a Reformátusok Lapjából.
A holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján az embermentő reformátusokra is emlékezünk Lányi Gábor teológus-egyháztörténésszel, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Egyháztörténeti Tanszékének docensével.
Száz rászoruló családnak szeretne tűzifával segíteni a Magyar Református Szeretetszolgálat a meghirdetett tűzifa programjával. Szabó Ferenc egy a megsegítettek közül: külterületi présházban él már öt éve, és huszonnyolcezer forintos nyugdíjából nehezen tudta volna kigazdálkodni a téli tüzelőt. Helyszíni riport.
Január 22. több mint három évtizede a magyar kultúra napja. Nemzeti himnuszunk a maga szakrális és szimbolikus rendjében értelmezi és megerősíti a nemzeti közösséget, láthatóvá teszi azt a történelmi, kulturális, szellemi valóságot, amelyet egy nemzet jelent. Győri L. János irodalomtörténésszel idézzük fel Himnuszunk imádsággá válásának történetét.