Először az Öreg graduálban megjelent, őszinte, bensőséges hangvételű böjti himnusz. Nem ismeretes latin formája, lehetséges, hogy eredeti szöveg, talán Geleji Katona István püspök, a graduál szerkesztője tollából.
A 91. bibliai zsoltár verses feldolgozása. Széles ívű önálló dallamát is érdemes megtanulni, de mostani 273. dicséretünk (Az Úr Istent magasztalom) ismertebb dallamával is énekelhető.
E böjti ének kezdete a 25. zsoltár 7. verséből indul ki: Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz!, de az egész szöveget átszövi a zsoltár egy-egy versének gondolata.
Az ének bensőséges hangú könyörgés Krisztushoz, az igaz hitért és annak jó gyümölcséért, vagyis az ő igéje és példája szerint való keresztyéni életért.
A most kezdődő, húsvétig tartó böjti időben a fejezet élén álló, egyéni és közös imádságainkat indító kezdő fohász, mely nagypénteki korált (Ó, Krisztusfő...) felidéző dallamával pedig alkalmas arra, hogy tekintetünket Krisztus keresztáldozatára irányítsa.
Erdélyben a múlt század elején II. Rákóczi Ferenc fejedelem nevéhez fűzték és rodostói emigrációjának idejéből tőle, magától származónak tartották ezt a „Rákóczi Ferenc bús éneké”-nek nevezett szép költeményt.
Hozzánk, magyar reformátusokhoz csak a 20. század elején jutott el, amikor az ébredési énekgyűjtemények felvették anyagukba. A dicséret azóta gyülekezeteink egyik legismertebb és legtöbbet használt éneke.
Mondanivalójában igen gazdag zsoltár, melynek sorai között hétköznapi, emberi bajainkkal szembesülhetünk, ezeket tárja Isten elé könyörgésében a zsoltáros. Ehhez kapcsolódhatunk és a zsoltár szavai így válhatnak saját imádságunkká.