Luthernek ez az 1524-ben megjelent, eredeti alakjában három versszakra terjedő húsvéti éneke a reformátornak a feltámadáshoz kapcsolódó legfőbb gondolatait foglalja össze.
Hamar István énekszövegének dallama a cseh testvérek püspöke, „a nemzetek tanítója”-ként is emlegetett Johannes Amos Comenius szerkesztésében Amszterdamban kiadott énekeskönyvből való.
A karácsonyi-vízkereszti időszak megváltást és Krisztus istenségét szemlélő, örvendező jellegével ellentétben a böjt előtti három vasárnap témája a földi vándorút.
Jézus Krisztusért, az ő jelenlétéért könyörgünk ezzel az énekkel, amelyet a kegyelemben, az Igében, a világos látásban, a megáldatásban, a védelemben, végül a záró vers szerint az ő hűségében tapasztalunk meg.
Ennek az éneknek alapszövege Alexandriai Kelemen egyházatya egyik himnusza, mely eredetileg a szerző „Paidagogosz” című etikai munkája végén található.