Mikor a török Budát 1541-ben csalárd módon hatalmába kerítette, egész Európán rémület vett erőt. A minden keresztyént fenyegető veszélyről Luther Márton ezt írta: „Imádkozzatok, mert immár nincs remény a fegyverekben, hanem egyedül Istenben!”
Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? ,,, Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?
Énekeskönyveinkben 1560-tól a 19. század elejéig szerepel az az ismeretlen szerzőtől származó, kilencstrófás költemény, amely – mint arra záró verse is utal – a 125. (124.) zsoltár versbe szedett parafrázisa.
Az Erhalt uns Herr bei deinem Wort Luther-korál eredeti szövegével egyező fordítás. Az 1541-ben, Buda elestének évében írt ének bővebb formáját (eddigi 233, új 585 szám alatt) "Úr Isten, te tarts meg minket" kezdettel ismerjük.
Aranyszabályt tanultak a kisdiákok a református elemiben: rosszat ne tégy, ne szólj, még csak ne is gondolj. Int erre a Példabeszédek könyve, óv az úttól, amely a halálba vezet, hiába látszik helyesnek (Péld 14,12; 16,25).
„Emberé a munka, Istené az áldás.” Az ismert mondást a 127. zsoltárra készült dicséret refrénje így írja szívünkbe, szinte már belénk sulykolva: „Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.”
Az énekben a tengeri vihar (Mk 4,37-38) történetének képét használva a létében fenyegetett, válságban élő evangéliumi gyülekezet könyörgése, egyedül az Úr Jézusba fogózkodó hite csendül fel.
Az Istenbe vetett bizodalom régóta kedvelt, szép éneke, melynek lényegét a negyedik vers két utolsó sorában így énekeljük: "Ő híveinek békességet, ád csendességet." (Csomasz Tóth K. alapján) Az érthetőség érdekében az 1. és 3. versben apró igazítás történt. Énekismertető
Mikor a török Budát 1541-ben csalárd módon hatalmába kerítette, egész Európán rémület vett erőt. A minden keresztyént fenyegető veszélyről Luther Márton ezt írta: „Imádkozzatok, mert immár nincs remény a fegyverekben, hanem egyedül Istenben!”
A 12. genfi zsoltár dallamára énekelhető új zsoltárparafrázis. A szövegírót láthatóan csak „egy gondolat bántja”: az, hogy mennyire más a kimondott szó értelme Istennél, ill. az embernél! Itt, a földön árad a „szavak szennyárja”, annyira, hogy szinte elborít bennünket a sok hazugság.