Gyakori, hogy egy nézeteltérésből nem találjuk a megoldást, de van egy módszer, amely segíthet a szembenállásból egymás mellé állítani a vitás feleket. A Gyökössy Intézet által elkezdett mediációs lehetőség párbeszédet segítő folyamat gyülekezetek, egyházi intézmények számára, hogy támogassa a felmerülő konfliktusok megoldását, legyen szó vezetők, munkatársak vagy kliensek közötti nézeteltérésekről. Ugrin Erzsébet mediátorral beszélgettünk.
Fontos, hogy a gyülekezet szeresse a fiatalokat, ezt ők meg fogják érezni, később pedig Isten dicsőségére meg is hálálják – hívja fel a figyelmet Farkas Balázs. A tatai lelkipásztor arról is beszélt nekünk, hogy az ifjúság szolgálatának éve alkalmából a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának Ifjúsági Osztályával együtt azt javasolják: az év egyik vasárnapját a gyülekezetek szenteljék a fiatalok szolgálatának.
Néhány évig abban a kiváltságban volt részem, hogy rendszeresen óvodásokkal ebédelhettem. Megosztoztunk a levesgyöngyön, a tejbegrízen és a szülinapi tortákon. Hogy ki kivel ülhet egy asztalnál, azt mindig az óvó nénik mondták meg; ha hagyták volna, hogy mindenki oda üljön, ahová akar, nagy zűrzavar keletkezett volna.
Az ember szívében mindig ott rejlik az otthon képe: egy hely, ahol biztonságban érezheti magát, ahol megpihenhet, ahol az élet egyszerűbbé válik. A munkahelyemre tartottam, amikor megláttam egy férfit: koszos poharat szorongatva, rongyokba öltözve kéregetett. Elgondolkodtam, mi történik, ha megszűnik a nyugalmat és biztonságot jelentő otthon, ha utcára kerülve hideg járja át a testet, szél marja az arcot.
A vallási pluralizmus sok gondolkodó embert arra kényszerít, hogy semleges álláspontot foglaljon el az igazság kérdését illetően. Az egymással versengő világnézetek meg is béníthatják az embert, akinek a viselkedése ahhoz hasonlítható, mint amikor valaki egy nagy feladat előtt megrémül, és tartva attól, hogy a feladat elvégezhetetlen, inkább neki sem lát annak, húzza az időt. Mit válaszolhatunk erre keresztyénként?
Egész életében komolyan vette és szó szerint értelmezte a szenvedők megsegítésére elhívó jézusi tanítást Topolánszky Ákos, aki úttörője volt a szenvedélybetegeket segítő ellátási rendszer kiépítésének. – Hitem szerint Isten által megfordított életű ember vagyok – mondja. A fordulat egészen fiatalon történt, amikor megismert egy olyan lelkipásztort, akinek az imaalkalmaira drogosok, alkoholisták, prostituáltak, a szocializmus társadalmából kirekesztett emberek is jártak. A szociológus, szociálpolitikus lelkipásztor segítette a kábítószereseket az utcán, az otthonában, gyülekezeti közösségekben, de minisztériumi szakpolitikusként is. Jelenleg a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának kórházlelkésze.
Az egyház felfogható úgy is, mint a civil társadalom része, de milyen szerepe van, amikor a menekültek megsegítéséről van szó? Mennyire fontos ilyenkor a jószolgálati szervezetek jelenléte? Nagyné Csobolyó Eszter, a Dunavarsányi Református Egyházközség beosztott lelkésze doktori munkájában arra vállalkozott, hogy megvizsgálja, hogyan léptek fel az egyházak és a civilek a menekültkérdés kezelésekor.
Nehéz, ám mégis sokakat érintő krónikus betegséggel él együtt az egyetemista Benedekffy Kálmán, aki kisgyermekkorától kezdve diabétesszel küzd. Kezdetben nehezen viselte a mindennapi korlátokat, később azonban megtanulta kezelni és elfogadni a betegségével járó problémákat. Ma inkább különlegesnek, mintsem betegnek érzi magát.
– Ha át tudunk lépni a saját társadalmi határainkon, akkor válunk igazán jutalmazottá. Nekem ez gyakran megadatik, keresem is a találkozást a szegregátumok világával – mondja Topolánszky Ákos. A református lelkipásztor egy albániai cigány telepen készített képeket, ezekből nyílt kiállítás. A fotók mögötti sorsokról, a kirekesztettség világáról beszélgettünk a Bethesda Gyermekkórház kórházlelkészével.
A karácsony nem mozgó ünnep, nem függ a nap és a hold éppen aktuális mozgásától. A Gergely-naptár szerint minden évben december 24-én van szenteste, december 25-én és 26-án ünnepeljük karácsony első és második napját. Bár az ortodox egyház által használt Julián-naptárban tizenhárom nappal későbbre esnek ezek az ünnepek, ott is állandó a dátum: a szenteste mindig január 6-ára esik. Ez az információ köztudott és könnyen hozzáférhető: akit érdekel a keresztyénség egyik legnagyobb ünnepének időpontja, bármikor utánanézhet az interneten. Kállay G. Katalin írása a Reformátusok Lapjából.
Amikor ezekben a napokban rápillantunk a karácsonyfára és közben önfeledten játszunk a gyerekeinkkel, unokáinkkal, akkor eszünkbe jutnak-e azok, akik az ünnepek idején is sokszor távol vannak a családjuktól, mert olyan a munkájuk? Ők azok, akik ilyenkor is ügyeleti szolgálatot teljesítenek. Lelkipásztorok, rendőrök, mentők, tűzoltók, orvosok és ápolók, vagy éppen a Református Telefonos és Internetes Lelkigondozás munkatársai.
Az üveg túloldalán a város forgataga, bent kávégép és zene zaja, mindeközben pedig a csendről beszélgetünk… Ami mégis megvalósul, hiszen jelen vagyunk egymás számára – hasonlóan emlékeznek vissza egy fontos találkozásukra is beszélgetőtársaim, Ilosvai Dorottya Emese teológus, grafikus és Nyikos Anna pszichológus, coach. A csend jelentőségét, hiányának okait és Istennel megélhető valóságát fejtegettük, miközben a megoldáshoz úgy közelítettünk, hogy tudjuk, nekünk magunknak is vannak küzdelmeink e téren.
Ennek a rendhagyó karácsonyi írásnak a gondolatát három könyv és a Debreceni Református Kollégium Múzeumában őrzött gyönyörű úrasztali pohár képe indította el bennem. Petrőczi Éva írása a Reformátusok Lapjából.
Hollandia protestáns egyházai nemcsak a nagy háborúk után, hanem egészen a rendszerváltásig szervezetten támogatták a magyarországi református gyülekezeteket és családokat Bibliával, ruhával, élelmiszerrel, pénzadománnyal. A nyolcvanas években felnőtt református lelkészgyerekek jól emlékeznek a színes cukordísszel megszórt kenyérre, a betűcsokira, amit nyugati, sárga rendszámos autókkal hoztak Magyarországra a hollandok, a vasfüggönyön túlra. Az adományozáskultúra a holland identitás része. Erről beszélgettünk Pusztai Gáborral, a Debreceni Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Néderlandisztikai Tanszékének oktatójával, a holland irodalom kutatójával.
– A fogvatartottakkal számtalan pozitív és tanulságos élményem volt börtönlelkészi szolgálatom idején. Ha valakinek hit születik a szívében, erősebb belső motivációja lesz a változásra – osztotta meg tapasztalatát Szénási Jonathan Sándor, aki 2019-től idei nyugdíjazásáig vezette a református egyház börtönmisszióját. A Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet korábbi lelkipásztora öt éven át önkéntesként, majd huszonnégy évig börtönlelkészként végzett lelkigondozást az elítéltek között.
Megszégyenítő helyzetek, trágárságok, butaságok, veszekedések: se szeri, se száma a neten terjedő „vicces” videóknak, amelyeken – valljuk be – nagyon sokan jókat derülünk. Kommentelünk, megosztjuk, terjesztjük ezeket. Az alpáriság pedig nemcsak a társadalmilag lecsúszott emberek kommunikációjában, de a közéletben és az egyházban is jelen van. Mi pedig élvezettel nézzük, véleményezzük ezeket a helyzeteket is, ahelyett, hogy tennénk ellene. Egyáltalán van eszközünk? Czeglédi Péter Pál református lelkész gondolatai.
Egykor egy narancs vagy egy könyv is különleges ajándéknak számított, hiszen az emberek gyakran sajátkezűleg készítettek meglepetést egymásnak. Manapság az ajándékozást azonban sokszor leegyszerűsítjük, vásárolunk egy mások által készített tárgyat, mintha ezzel megvehetnénk a szeretetet is. Vetró Mihály református iparművésszel beszélgettünk ajándékozásról, betlehemezésről, szokásokról és hagyományokról.
Egy (nem) mindennapi történetből meríthetnek hitet azok, akik elolvassák a Bethesda Gyermekkórház Kakashinta című könyvét, amely betekintést nyújt az égéssebészeti központ hétköznapjaiba is. A könyv, amelynek árából éppen ezt az osztályt támogathatják a vásárlók, egy tizennyolc éves nagyégett fiú történetén keresztül beszél nyolcszáz ember mindennapi küzdelméről, egy csodával határos gyógyulásról, és hogy az életet igenis ajándékba kaptuk – magunkért, egymásért. A fiatal égéssérült fiú és szülei által írt vallomásos – humort sem nélkülöző – könyv lebilincselő olvasmány és hosszú távú lelki muníció.
Adventi koszorú, grincsfa, fényfüzér: ezek nélkül nincs várakozás. Már októberben díszkivilágításban pompáznak a házak, és lett az adventi koszorú már a nem keresztyén családok asztalán is – szinte - kötelező elem. Vajon tudjuk ezeknek a kellékeknek a népi hagyományban betöltött szerepét? És ha nem, akkor miért csináljuk? Divat? Megfelelési kényszer? Verseny a szomszéddal? Kun Ágnes Anna református lelkész gondolatai.
December 6-án este kezdődött a jegyértékesítés a Csillagpont istenközpontú fesztiválra, amelyet 2025. július 14. és 19. között rendeznek meg a zánkai Erzsébet-táborban. A Csillagpont 2023-ban alakult át fesztivállá, ahol a keresztény- kulturális szórakozás és az Istennel való evangéliumi, megújító találkozás van a középpontban.