„Az Édenbe teremtett őseinktől örököltük a romlatlan boldogság érzését. Ez megmagyarázza, miért nem hajlandó szívünk megelégedni a bűnnel, a szenvedéssel, és miért vágyunk valami jobbra.” Weberné Zsikai Mária írása a Reformátusok Lapjából.
Ünnepi istentiszteletet tartottak január 14-én a Csornai Református Missziói Egyházközség megalakulása alkalmából – számolt be a Dunántúli Református Egyházkerület honlapja. – Egyháztörténetet írunk: megjelenik ezen a településen, ebben a járásban hivatalos egyházi formában a Magyarországi Református Egyház, és hívogat mindenkit – mondta igehirdetésében Márkus Mihály esperes.
Az irgalmas samaritánus története mentén tarthatunk önvizsgálatot arról, hogy a megnyert örök életnek milyen gyümölcsei vannak az életünkben – emelte ki Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. Az idén január 21-én kezdődő ökumenikus imahét témáját afrikai keresztyének, a Burkina Fasó-i ökumenikus imacsoport állította össze.
A résztvevők egyöntetűen vallják, hogy az önkéntes év bátrabbá és kreatívabbá tette őket, az élmények életre szólnak, és számukra gazdagító tapasztalatokat hoztak – összegez Csordás Krisztina projektmenedzser, az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda munkatársa. Ezt a helyet az önszántukból vállalt munkára vágyóknak is érdemes felkeresniük, azoknak, akik rövid távú feladatokat szeretnének kapni.
Akár keserű, akár humoros, de olyan valóságos történetek ezek! Az idősek már nem szépítik a múltat, úgy mondják, ahogyan emlékeznek rá. Főleg, ha kilencvenhat évesek. Bojtor István nyugalmazott lelkipásztornál és feleségénél, Bojtor Istvánné Toókos Uzonkánál jártunk, Hajdúszoboszlón, hogy leporoljunk néhány, lényükbe égett emléket.
Beiktatták tisztségébe a Baranyai Református Egyházmegye új esperesét január 13-án Mohácson. Wébel Zsoltot, a Mohács–Kölkedi Református Társegyházközség lelkipásztorát választották az egyházmegye élére. Az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlésen az új tisztségviselőkről is döntöttek. A Parókia portál tudósítása.
Bár már évtizedek óta életünk számos területén velünk van a mesterséges intelligencia (MI), az utóbbi egy-két évben vált hirtelen slágertémává. Ugyanakkor nem ezért kell vele foglalkoznunk, hanem mert tényleg azzal kecsegtet és fenyeget, hogy sok szempontból gyökeresen átalakítja világunkat. Pataki Béla írása a Reformátusok Lapjából.
A kántornak nem zongoraművészkedni kell, hanem énekelni – vallja Molnár Péter. A fél évszázada szolgáló neszmélyi kántort erős hite tartotta meg a pályán. Ahogy fogalmaz: az ember szeret visszajönni oda, ahol szeretik, bíznak benne. Az ötvenévnyi szolgálatért Molnár Péternek ítélte oda a Dunántúli Református Egyházkerület a Pro Pannonia Reformata díjat. A Komárom melletti kis faluban találkoztam vele.
„Arany János volt az énektanárom, az általa felépített, remek színvonalú iskolai kórusba csöppenve kaptam igazán kedvet a kórusmuzsikához. Karnagyi tevékenységét tapasztalva láttam rá először, mi mindennel jár ez a munka. Különös tehetséggel, belelátással elemzett nekünk zeneműveket, kórusműveket” – nyilatkozta róla korábbi tanítványa, Cseri Zsófia karnagy. A híres nevet viselő zenepedagógussal, karvezetővel sikeres kórusainak közösségi életéről, az énektanítás gondjairól és Kodály Zoltán szellemi örökségéről is beszélgettünk.
Ünnepi, hálaadó istentisztelettel kezdődött vasárnap a Székesfehérvári Református Egyházközség jubileumi éve. Az első helyi református gyülekezet megalakulásának évfordulója alkalmából egész éves programsorozattal, a többi között koncertekkel, kiállításokkal előadás-sorozattal készülnek.
Az elmúlt hatvan év magyarországi építészetének jelentős alkotója életének nyolcvankilencedik évében hunyt el. Református neveltetésben részesült, nevéhez fűződik a százhalombattai református templom megtervezése is.
Korábban nem látott, nem is sejtett tudások, képességek értékelődnek fel, és sok évszázados hagyományok, keretek üresednek ki röpke évek, hónapok alatt. Az egyházak erejét (állítólag) kifejező mutatók – anyagi helyzet, templomba járás stb. – alig értelmezhetővé válnak. De nem létezik – mert régen sem létezett – akkora történelmi változás, amely az emberrel közösséget kereső és szövetséget kötő Istent az ő szeretett népétől elválaszthatná.
Háborúk, járványok, katasztrófák rángatják a világunkat, olvasunk róluk, de ez nem állíthat meg. Mindannyiunknak végeznünk kell mindennapi feladatainkat, ugyanakkor akármi történik körülöttünk, amíg nem érezzük a bőrünkön, úgy teszünk, mintha nem lenne baj. Inkább nem veszünk tudomást arról, hogy a világ recseg-ropog, csak titkon reméljük, hogy a krach nem idén fog beütni. Mit jelent ebben a helyzetben bölcsen élni?
Idén harmincöt éve nyolc-tíz, hitben járó ember úgy döntött, hogy hétfő esténként összegyűlnek a káposztásmegyeri Galopp utca egyik panellakásában bibliatanulmányozás céljából. A kis közösség vezetője, alapítója Csere Gábor volt, akinek gyülekezetépítő szolgálatát a Zámbó házaspár, András és Hajnalka folytatta és végzi mind a mai napig, számos munkatárs támogatásával. Az egykori házi csoport mára templommal rendelkező, több száz fős egyházközséggé terebélyesedett.
Botanikus, tanító, tankönyvíró és református lelkész, sőt, egy időben esperes és egyházkerületi jegyző is volt Diószegi Sámuel, aki Fazekas Mihállyal megálmodta a debreceni füvészkertet, és nevéhez köthető a magyar botanikát legalább egy évszázadon át meghatározó füvészkönyv összeállítása.
A Magyarországi Református Egyházban 2024 az élő Ige éve. – Azzal szeretnénk gazdagítani egymást, hogy saját életünkben, gyülekezetünkben, egyházunkban, a kultúrában, a tudományban, a világ történéseiben munkálkodó élő Ige gyümölcseiben részesítjük egymást – fogalmazott Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a Parókia portálnak adott interjúban.
Képzőművészeti alkotótábort, népzenei-hagyományőrző egyesületet és regöscsapatot vezet, tanít, fest, pedagógiai körben tevékenykedik, kántorizál, orgonál, egyházi folyóiratban publikál: Buka László művésztanár az egyik legsokoldalúbb pedagógus a „magyar Genf” – egyházi – iskoláiban. Pontosabban immár tanintézményi köteléken kívül éli változatlanul tevékeny életét, teljes állású oktatóként ugyanis néhány hónapja nyugállományba vonult.
A Z generáció az egyházunk jövője. Mit tehetünk, hogy ne hagyják el fokozatosan az egyházat, és ne uralkodjon el rajtuk az apátia? Át kell gondolnunk néhány alapvető kérdést. Vonzóbb istentiszteletre, korszerűsített épületekre vagy új programokra van szükségünk? Weberné Zsikai Mária írása a Reformátusok Lapjából.
Isten csöndje nem azt jelenti, hogy Isten hallgat, magunkra hagyott bennünket, hanem azt, hogy meghallgat. A leltározó rendteremtés a cselekvő szándékkal kezdődik, hogy megszólítjuk őt – mi ugyanis már megszólítottak vagyunk. Vitéz Ferenc főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetőjének írása a Reformátusok Lapjából.