Ünnepélyes nyitó istentisztelettel vette kezdetét vasárnap az idei ökumenikus imahét, amely a keresztyén egységért végzett közös imádság és tanúságtétel kiemelkedő, rendszeres alkalma. Az országos eseménynek a Deák téri evangélikus templom adott otthont, ahol a résztvevők együtt emlékeztek arra, hogy hitük közös alapja erősebb minden különbségnél. Idén a hét választott témája: „Hiszed-e ezt?” (Jn 11,26b). Steinbach József református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke hangsúlyozta, hogy az Úr az egyetlen, aki a hatalmával nem él vissza, és aki szeretetében mutatja meg azt nekünk.
– A lelkészi elhívás nem korlátozható jogi határokkal, az az egész földi életre szól, ezért nem befolyásolhatja az sem, mikor hova helyezik az embert, a mi esetükben most éppen nyugdíjba. Én továbbra is lelkipásztornak tartom magamat, ahova lehet, ahova hívnak, megyek – jelenti ki Szabó József, aki feleségével, Szabóné Csökmei Edittel negyven évig szolgált a Nagykunság törökszentmiklósi református gyülekezetében.
A keresztyén világnézet több értékek gyűjteményénél – Isten személyes ismeretéből fakadó, átfogó életfelfogás, amely az élet minden területére hatással van. Tikász Ábel, a Budapest-Klauzál Téri Református Egyházközség lelkipásztora hangsúlyozza, hogy a liberalizmus és konzervativizmus eszméivel való összehangolhatósága kérdéseket vet fel, ám a párbeszéd lehetősége éppúgy jelen van, mint a kihívások.
Az idei ökumenikus imahét fő kérdése, hogyan tudjuk biblikus alapon, ma is érthető módon megvallani a hitünket röviden, tömören – nyilatkozta Steinbach József püspök, a szervező Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, aki ennek a hétnek minden napján más és más dunántúli gyülekezetben hirdeti az Igét.
Mit gondol a mesterséges intelligencia Istenről? Mi okozza a legtöbb stresszt az iskolában? Régen tényleg minden jobb volt, ahogyan a felnőttek állítják? A Z generációt foglalkoztató kérdéseket feszegeti a Szóval Lévay podcast, a miskolci Lévay József Református Gimnázium tanulóinak új beszélgetős műsora. A kezdeményezésről, annak céljairól, lehetőségeiről a csapat szakmai mentora, Kojsza Péter számolt be.
A tengerentúlon a bibliaeladások idén október végéig huszonkét százalékkal emelkedtek a múlt év azonos időszakához képest, olyannyira, hogy a The Wall Street Journal üzleti napilap „a bibliakiadás aranykorának” nevezi a jelent. Mindez ráadásul szembeállítva az amerikai nyomtatottkönyv-eladások kevesebb mint egyszázalékos növekedésével ugyanebben a periódusban.
Akkor mi? – vetődhet fel bennünk a kérdés. Mező István Mózes, a Zsinati Hivatal vezetője szerint a Magyarországi Református Egyház az Úrnak csendben végzett szolgálatainkról ad számot. És a kampány ugyan válasz a múlt esztendőre, de ennél sokkal nagyobb jelentőséggel bír: az isteni szeretetre mutat.
Sepsy Károly orgonista lelkész 42 éven át hűségesen szolgálta a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközséget, életének 94. évében tért haza Teremtőjéhez. Az egyházközség saját halottjának tekinti, és mély tisztelettel őrzi emlékét.
Szükségünk van arra, hogy jó keresztyénekként összefogjunk, összetartsunk, hirdessük és hitelesen megéljük az evangéliumot. Most annak az időszaka van, amikor ezt megtehetjük és tennünk is kell – vallja Meleg Attila, a Miskolc-Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora, akit az Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség által január ötödikén elkezdett, nyolc napig tartó imahét kapcsán kérdeztünk.
A Tiszántúlon az elmúlt években számos templom újult meg európai uniós támogatásból, köztük az egyetemi is. Tóth-Matolcsi László, a református egyetemi templom kulturális igazgatója kiemelte, hogy a felújítások nem csupán az épített örökség megőrzését szolgálták, hanem a helyi közösségek erősítését és a turizmus fellendítését is. A megújult templomok ma már kulturális és közösségi rendez vények helyszínei, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a térség gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. Külön öröm, hogy az elvárt tizenötezer fős látogatószámot lényegesen sikerült túllépni.
A felvidéki reformátusok ezer szállal kötődnek a Kárpát-medencében élő testvéreikhez: egy család tagjai vagyunk. Ami a család egészének jó, az az egyének számára is az. Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke a felvidéki reformátusság idei vezérigéje alapján osztja meg gondolatait.
A Dunántúli-középhegység északi lejtőit járva festői elhelyezkedésű falu bukkan ki a szántóföldekkel megszórt dombok mögül. Az idők során Gyermely közösségének bőven volt része gyarapodásban és túlélésért való küzdelemben is, amelyben a hit, a szorgalom és az összetartás adta a megtartóerőt. Ismerjék meg a község háromszázötven éves református gyülekezetét, ahonnan január 12-én istentiszteletet közvetít a Kossuth rádió!
– Sokan óva intettek: ne próbálgassam Isten hatalmát, de nekem fontos tudnom, velem van-e az Úr. Rengetegszer tapasztaltam meg, hogy igen. Boszniában, Törökországban vagy épp Afrikában ugyanúgy, mint Kocséron, Debrecenben vagy Kölnben. Sokszor olyan ajándékot is kapok tőle, amelyre egyáltalán nem számítok – vallja meg a világot stoppal járó Szűcs M. Sándor. Így követte végig Pál apostol útját és a protestáns gályarabok menetét Zubogytól Nápolyig. Szerencsejáték-függőből lett Isten utazó evangelizátora.
Meg kellene írni életünk regényét. Tanulságos volna nemcsak magunknak, utódainknak, de mindenkinek, aki olvassa. Nem lenne irodalmi mű, ha volna bátorságunk ilyen visszatekintésre, de életről és halálról, szerelemről, sorsdöntő fordulatokról, helyes és téves döntésekről szólna. Ki irányította az eseményeket? Isten vagy én? Karsay Eszter nyugalmazott lelkipásztor gondolatai a Reformátusok Lapjából.
Nagyon szeretem az irodalmat, az egyetemen azt is hallgatok. A napokban Arany János kötete akadt a kezembe, és belelapoztam. A Tamburás öreg úr régi kedvencem, most eszembe juttatta, hogy a múlt év egy pillanat alatt telt el a számomra. Sokszor roskadtam magamba, vesztettem el a reményt, miközben rohanás volt az életem. De megálltam gondolkodni, hálát adni minden lélegzetvételért és észrevenni azt, hogy újra Isten karjába érkeztem. Zán-Fábián Balázs írása.
Szikszai György prédikátor imádságoskönyvét kétszáznegyven évvel később is forgatják a protestánsok, mert az abban fogalmazott gondolatok ma is iránymutatók. Mit kívánjunk a magunk számára egy esztendő küszöbén, ha komolyan vesszük, hogy „csak az ér valamit az életünkben, amit Isten dicsőítésére, embertársaink hasznára és azzal együtt üdvösségünk munkálására fordítunk, a többi mind hiábavalóság”?
2024-ben régóta nem tapasztalt megrázkódtatások érték a Magyarországi Református Egyházat. Idén – remélve, hogy sikerül újra az építkezés útján folytatni a szolgálatot – tájékoztató kampányban mutatja meg az egyház, milyen hitéleti és társadalmi szolgálatot végeznek a reformátusok itthon és a határokon túl.
Manapság a férfi- és női szerepek kérdése a teológiai etika egyik legfontosabb témájává nőtte ki magát. A témával való foglalatoskodást az sem könnyíti meg, hogy egyrészt számos olyan konnotáció tapad hozzá a múltból, amelyet ma sokan a „keresztyén családmodellel” azonosnak tekintenek, másrészt a releváns bibliai passzusok értelmezését manapság olyan ideológiavezérelt szempontok határozhatják meg, amelyek eredményeképp a szövegből levont következtetéseink bizonyosan nem felelnek meg a bibliai szerző intencióinak.
„Tardonára menjetek emberséget tanulni!” – ezt nem más mondta, mint a sokak szerint legnagyobb magyar regényíró. Jókai Mór a szabadságharc leverése után néhány hónapig ebben a borsodi faluban bujdosott, ahol „jó, becsületes, kálvinista kurta nemesek laknak”, és „van egy derék papjuk, aki vasárnap lelki táplálékkal ellátja őket, s egészen meg vannak a sorsukkal elégedve”.