Vigyáznod kellene az édességgel! Vagy pont ellenkezőleg: csont és bőr vagy! Ismerősek ezek a többnyire távolabbi ismerősöktől érkező aggodalmak? A világ egyik legnehezebb dolga a küzdelem a kilókkal, akár kevesebbet, akár többet szeretnénk belőle. De mikor leszünk elegek önmagunknak, a visszajelzéseket küldő testvéreknek, és vajon mit gondol a külsőnkről, a megjegyzésekről és egyáltalán az ideális testképről Isten? Sőt, van-e keresztyén fogyókúra, és azt érdemes-e akár a nyugdíjhoz közeledve is elkezdeni? Erdős Eszter lelkipásztor, a ráckeresztúri drogterápiás otthon egykori vezetője, lelkigondozó harminc kiló súlyfeleslegtől szabadult meg másfél évvel ezelőtt, azóta tartja a súlyát.
A Szentendrei Református Gimnázium adott otthont augusztus 30-án a közös Kárpát-medencei református tanévnyitónak. Az ünnepi alkalmon püspökök, lelkipásztorok, állami vezetők és diákok köszöntötték az egybegyűlteket, a hálaadás, az evangélium továbbadása és a közösségi összetartozás fontosságára hívva fel a figyelmüket.
Fekete Fanni szerető családban nevelkedett, de kamasz- és ifjúkorát szinte egészen lefoglalta a szorongással való viaskodás. Pár éve eltalált a Budapest-Budai Református Egyházközségbe, ahol sokat gyógyult, sőt, nemrég bizonyságot is tehetett új útjairól a közösség előtt. Tanulságos, milyen külső-belső feltételek kellettek ahhoz, hogy Isten feltétel nélküli szeretete célba találhasson az ő esetében is.
Két évtizede szolgál Tiszapalkonyán és Oszláron Feketéné Szóráth Edina Klára református lelkipásztor. Első női lelkészként érkezett a két borsodi faluba, otthonra talált családjával. A kicsi, idősödő közösségeket kulturális és lelki programok révén igyekszik élettel megtölteni. – A falusi gyülekezetek családiasak, és bár kisebbek, a kapcsolatok személyesebbek – vallja. Éppúgy beszél szolgálata örömeiről, mint nehéz pillanatairól, és arról is, a kistelepüléseken a lelkész ajtaja mindig nyitva áll.
Évente több száz tizenévest mozgatnak meg a Református Fiatalok Szövetségének találkozói. A küldetés harminchat éve ugyanaz: az egyház alapértékeivel összhangban lehetőséget teremteni, hogy a gyülekezetek ifjai megismerjék egymást, és megerősíthessék az istenkapcsolatukat.
Ha valaki Hajdúböszörmény központjába érkezik, hamar megakad a szeme a Bocskai téren álló református templomon. A monumentális épület tornya messziről is látszik, de az igazi titka nem a kőfalakban, hanem abban a közösségben rejlik, amely köré épült. Gyulai Sándor főgondnok, a Loment lelkész házaspár és Balláné Bodai Judit iskolaigazgató vallomásai azt mutatják, hogy a gyülekezet nem csupán a múltjába kapaszkodik, hanem a jövő nemzedékeit is neveli.
Augusztus 21–23. között Debrecenben tartotta ez évi konferenciáját a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma. A háromnapos tanácskozást megnyitó plenáris ülés központi témája a háromszázötven évvel ezelőtt gályarabságra hurcolt protestáns prédikátorok és tanítók szenvedéstörténete volt. A tárgykörről neves előadók értekeztek előadások és kerekasztal-beszélgetés formájában.
– A kövek újjászületése bizonyos szempontból együtt jár a lelki megújulással, és talán épp ez a legfontosabb ebben a gyülekezetben – mondja Gyulai Sándor, akinek személyes életútja szorosan összefonódik a Bocskai téri református közösség újjáépülésével. A Kossuth rádió közelgő istentiszteleti közvetítése kapcsán a gyülekezet életéről a főgondnokkal, a Loment lelkész házaspárral és Balláné Bodai Judit iskolaigazgatóval beszélgettünk.
Találkozó, amelyet évente szervez meg a Református Szeretetszolgálat. Az eseményen a szeretetszolgálat által működtetett országos gyermekvédelmi hálózat nevelőszülei, gyermekeik, lakásotthonos gyermekek és fiatalok vettek részt. A rendezvénynek ezúttal is a nagykőrösi Richter Safari Park adott otthont.
A társas kapcsolatok egészsége azon múlik, hogy időszakosan együtt vagyunk, majd külön utakon járunk, azután újra találkozunk – az internet azonban felborította ezt a természetes egyensúlyt. Az együttlét mindig hordoz feszültséget, ezért a regenerálódás nélkülözhetetlen. Ha viszont ez az egyensúly felborul, a közösség épp attól a váltakozó tapasztalattól fosztódik meg, amely mélyítené az empatikus kapcsolódást.
Ha Isten gyermekeinek nevezzük magunkat, és valóban azok vagyunk, az felelősség is: amikor kiderül rólunk, hogy őhozzá tartozunk, benne hiszünk, ne kelljen szégyenkeznünk kimondott szavaink, keresztyén emberhez nem illő tetteink miatt! Ne a mi viselkedésünk legyen az oka annak, ha Isten nevének hallatán az emberek reakciója elutasítás vagy gúnyos megjegyzés!
Lelki-szellemi táplálék, elragadó zenei csemegék, boldog kilazulás: ezt nyújtotta a 2025-ös Protestáns Sokadalom, a református, az evangélikus, a baptista és a metodista történelmi felekezet közös kavalkádja a budai Várban. A szervezés főként a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány munkáját dicséri.
A generációk együttéléséről és együttműködéséről szólt az idei Reformátusok Szárszói Konferenciája. A mindenki számára nyitott, nagy hagyományú találkozón idén is több százan gyűltek össze szellemileg és lelkileg töltekezni. Előadások, kerekasztal-beszélgetések, csoportos témafeldolgozások, illetve a programokat keretező áhítatok segítettek körbejárni a kérdést: merre tart ma az egyház és benne a hívek – különös tekintettel az ifjúságra.
Több mint negyven éve indult el az a baráti kezdeményezés, amely mára a holland és magyar református közösségek élő, szerves kapcsolatává nőtte ki magát. A Mátraházán kétévente megrendezett lelkésztalálkozók nem csupán teológiai eszmecserék, hanem olyan alkalmak, amelyeken a gyülekezeti tapasztalatok megosztása, a személyes barátságok ápolása és az egymástól való tanulás egyszerre van jelen.
Az államalapítás ünnepének és a III. Protestáns Sokadalom előestéjén ökumenikus istentiszteletet tartottak a budavári evangélikus templomban a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szervezésében. Az alkalom vezérigéje a Zsoltárok könyvéből hangzott el: „Legyen áldásod népeden!” (Zsolt 3,9) Az igehirdetők között Steinbach József református püspök is szólt a hívekhez, aki arra emlékeztetett: az élet több a világi javaknál, mert annak teljessége Jézus Krisztusban és az örök életben található meg.
A jól szervezett nemzeti lét: istenkeresés – fogalmazza meg Kovács Kálmán Árpád történész, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár történész munkatársa a keresztyén államot alapító István királyunk ünnepén. Interjúnk augusztus 20. alkalmából.
Az idei augusztus 20-i állami kitüntetések között református kötődésű személyek is elismerésben részesültek, jelezve a hitélet és a közösségszolgálat megbecsülését.
Kiürülő tájak, eltűnő gyülekezetek – ezzel a főcímmel tartották a Reformátusok Szárszói Konferenciáján a szombati nap előadásait és kerekasztal-beszélgetését, több oldalról is körüljárva a kérdést, hogyan kapcsolódnak össze a demográfiai folyamatok és a gyülekezetek sorsa, valamint hogy milyen teendői vannak az egyháznak. Egyáltalán kell-e aggódni? Vasárnap pedig úrvacsorás istentisztelettel zárult a konferencia.