Új énekeskönyvünkben három helyen is találunk majd zsoltáréneket. A genfi zsoltárokat követő Zsoltárdicséretek fejezetet 16-17. századi parafrázisok alkotják, néhány 20. században keletkezett zsoltárének pedig a Bibliaköri énekek között kapott helyet.
"Bárcsak az Úr Isten szent, tiszta és meg nem hamisított szava lakoznék vigaszt nyújtó zsoltárok által minden iskolában, templomban s minden családatya házánál az ő szeretett Fiának, a mi Megváltónknak óhajtott eljöveteléig" - írta Heinrich Schütz fohászként
Legszebb öröménekeink egyike Istenről, mint a népek szabadítójáról és a tiszta igazság betöltőjéről, aki "nagy csudákat cselekedett karjának nagy erejével." A régi egyház ennek a zsoltárnak latin kezdő szaváról nevezte el a Húsvét utáni negyedik vasárnapot Cantate-vasárnapnak.
A hagyomány Skaricza Máténak – a ráckevei születésű és külföldi tanulmányai után ott is szolgált prédikátornak – tulajdonítja a 147. zsoltár verses változatát, mely először 1590-ben, tehát nagyjából a Károli Bibliával egy időben jelent meg.
A dallamot G. F. Händel eredetileg a Joshua című, 1747-ben írt oratóriuma részeként írta, 1751-ben pedig beillesztette a Júdás Maccabeus oratóriumába. A húsvéti szöveget E. L. Budry svájci református lelkész írta.
Valaki egyszer úgy jellemezte ezt az éneket, hogy megragadó szépsége abban fejeződik ki, amit Krisztus értünk tett életével, halálával és feltámadásával, amint egész keresztény voltunknak sem az a csodája és az öröme, amit mi teszünk, vagy tehetünk, hanem az, amit Isten tett érettünk.
Jubilate vasárnapjának kezdőéneke e zsoltár 1-2. verse: Jubilate Deo omnis terra, psalmum dicite nomini ejus - azaz: Örvendezz Istennek, te egész föld. Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
Az ének a húsvéti történet legfontosabb mozzanatait tárja elénk. Miközben énekeljük, emlékezetünkbe idézhetjük húsvét tanulságát, azt, hogy Ő, Krisztus „tett eleget miértünk”, aki élőként lépett ki a lezárt sírból.
Bűn, váltság, hála. Ezek Heidelbergi Káténk szerint a hitvalló keresztyén élet pillérei. Tettekben megvalósuló hálaadás nélkül a Krisztus halála nem használ minékünk; hálaadó életben teljesedik ki és gyümölcsözik a keresztyénség.